–Héj Mendy, te legyél az első, van egy tervem! –szólt Sarah, a fülesen át.
Én vagyok Mendy Corvin, és 17éves iskolás lány.
–Oké! –mondtam, és már indultam is a motoros után. Futás közben, megfogtam az egyik fa ágát, és úgy ugrottam rá.
–Te meg ki vagy? –kérdezte a csávó, miközben vezetett.
–Az nem lényeges. –mosolyodtam el. Ahogy ezt kimondtam, a motorral még gyorsabban kezdett el menni, ami miatt erősebben kapaszkodtam a fém darabhoz.
–Feléd tart. –süttotogtam, a fülesbe.
–Rajta vagyok. És ha szólok, menny el onnan.–válaszólt.
–Oké.–mondtam én is, és más előre való ugrásomat kerestem.
–Még mindig itt vagy? De már nem sokáig. –szólalt meg a férfi is.
–Most! –szólt a lány is. Ahogy mondta, már kerestem is az egyik fát, és annak az ágát megfogva száltam le, a gyorsan suhanó jármüről.
–Baszki!–mondtam, mert ahogy belekapaszkodtam az ágba egy kicsit megcsúszott a kezem, így sérüléseket okozzva rajta.
–Jól vagy? –kérdezte a lány.
–Ja, meg vagyok. De elkaptad anélkül, hogy meghalt volna? –ugrottam le.
–Ja, most sikerült. –jött oda hozzám.
–Már megint, mi történt a kezeddel?–mondta, ahogy meglátta az enyhén véres kezemet
–Jól vagyok, Sarah.
Sara Lance, 17 éves, évfolyam társam. És a bevetéseken, legtöbbször ő van velem. Társként.
–Ha te mondod.. Menyünk vissza. –intette egyet.
Én, mint egy betanított kutya, követem is őt.
–Majd Eliza megnézi. –mondta, anélkül hogy rám nézett volna.
YOU ARE READING
One life, the other.(Egy élet, a másikért.)/Cameron Dallas/
ActionTudtad, hogy az embereknek nem csak jó oldaluk van? Van rossz is, de azt nem mindig mutatják ki. És sosem tudhatod, hogy az a rossz, milyen közel is állhat hozzád. Bárhol lehet, bárki lehet, bárhogy megtalálhat. Nekem egyszer, valaki azt tanította...