One life, the other.(Egy élet, a másikért.)/Cameron Dallas/

🏋 31.Kezdődjön hát🥊

Neki döltem az ajtónak, és a lábaimat felhúzva átkaroltam a térdem, és a kezeimre hajtottam a fejem. Majd lassan lehunytam szemeim...

Nem pihenés ként szántam ezeket a néma csendeket, csak egy kis gondolkodásra. Sok minden kavargott bennem mint például Chloe, a múltam, az edzés és Cameron is. Mikor nem ismertem Cameront minden olyan nyugodtan ment. Nem voltak mély érzéseim, se ingadozó feltörések. De nem csak a rosszat hozta magával ez a fiú, hanem valahonnan a jót is, hiszen amikor a közelében vagyok már akkor egy kis mosoly tud gyülni az arcomra.

De amikor megölelt, akkor meg nem éreztem félelmet, magányt, hanem helyette melegséget ami mindentől meg véd engem. De nem tudtam eldönteni, hogy jó dolog e, ha boldog lennék. Hisz ha ez nem tört volna mind meg, akkor most mindenki mosolyogna, velük együtt én is. De ahhoz, hogy elkerüljük azt az utat ahol én boldog lehessek, ahoz mindennek tönkre kellett mennie..

Utálom magam...

Lassan az ajtó segítségével álltam megint két lábra. A nagy ablak felé mentem és a várost néztem. Zajos volt, tömeg volt, de még is életteli volt. Az átlátszó üvegen megláttam a tükörképem, ami azt is jelentette, hogy mennyire higénikus volt a szobám. De a tekintem ami vissza tükrözött rám borzalmas volt.

Beesett szemek, alatta karikák, apró karc nyomok amit a mai eset okozta. Borzalmasan néztem ki. Most biztos voltam benne, ha így mennék egy kis gyerek felé, akkor sírva rohanna az anyukájához, hogy látott egy szellemet. Sőt, a szellem szó piskóta volt ahhoz képest, ahogy kinéztem. Vagyis inkább egy elég gyenge kifejezés.

Ki húztam a mély nadrág zsebemből a bicskám, majd azt használatra, készen fogtam a kezemben. Hegyes pengéjét néztem, ami úgy verte vissza az összes rácsillanó fényt, mintha tükörből lett volna. Oldalra tettem összes hajam, majd a közepénél kézre fogtam, míg a másik kezemmel amibem volt a fegyver egy suhintásal levágtam a nagyját. Hosszú hajam szálankét a földre hulott ami lila színe miatt eléggé észre vehető volt a parkettán.

Természetesen nem ennyivel intéztem el a hajamat az újdonsült vágó eszközömmel, hiszen a lombkornám némelyik részen hosszabb, vagy rövidebb volt. Hátra engedtem a most már vállig érő hajam, majd úgy kezdtem igazgatni, hogy mindenhol ugyan akkora legyen.

Mikor végeztem vele, akkor a fegyveremet vissza tettem a zsebembe, majd úgy néztem ki a nagy ablakon ahol tükörképem megcsillant.

-Így már sokkal jobban érzem magam.. -mondtam megbirizgálva a hajam.

-Mendy! -ordította a nevem Aaron. -Megbeszélés van, gyere! -kopogtatott az ajtón.

Én nem szólaltam meg, csak csöndben elindultam az ajtó felé és kinyitottam azt. Mikor Aaronra néztem egy kicsit megdöbbenve figyelt vissza rám.

-Mi az? -kérdeztem kiváncsian.

-Mi történt a hajaddal? -nagyokat pislogva kérdezte.

-Hát alapból nem szerettem a hosszú hajat. Így kényelmesebb. -vontam vállat nem törődve.

Ezután már csak elsétáltam mellette lefele a lépcsőn. Mindenki aki meglátott nagy szemeket güllesztett de ezekkel nagyon nem foglalkozva mentem tovább.

-Mendy mi-már kérdezte volna meg Sarah, mire én rögtön közbe is vágtam.

-Levágtam mert alapból nem tetszett a hosszú haj. -mondtam olyan hangosan, hogy mindenki halja, hogy valaki meg ne kérdezze még egyszer.

Nem szeretnék mindenkinek magyarázkozni. Nem volt most kedvem. Az edzésre szeretnék koncentrálni, hogy minél erősebb legyek, és hogy biztonságosan haza hozzam Chloet. Remélem jól vagy.. Mondtam magamnak, hogy ne csak a negatívumokon kattogjon az agyamban lévő fogas kerék.