One life, the other.(Egy élet, a másikért.)/Cameron Dallas/

☪✝20.Megint a kabaré!✝☪

És ahogy mi megindultunk, a tanárok is úgy mondták azt, hogy mindenki hagya el a helyiséget. A diákok csak úgy futottak, és a tanárok is úgy mentek mögöttük.

A barátaimmal teljesen szét oszoltunk, és a lehető legtávolabbi helyre bújtunk előlük. De akkor megláttam az én barátnőmet, aki éppen engem keres. Eléggé látható helyen volt, így nem szerettem volna megmutatni magam.

De ahogy láttam azt a kétségbe esett arcát, nem volt más válasaztásom. Próbáltam észre vehetetlen lenni, és úgy oda suranni. Szerencsére ez nem volt nehéz, csak az, hogy most oda mennyek hozzá. De erőt vettem magamon, és felé futottam. A nevét kiáltottam, aztán a kezét megfogva húztam magam után.

–Mendy, a válad! –szólt nekem aggodalommal, és félelemmel a hangjában, és az arca meg a döbbentséget tükrözte.

–Nincs semmi baj. De most mennyünk. –futottam még gyorsabban.

–Nem tudom, hogy te, hogy tudsz ebbe a magasba futni, de nekem nem megy. –lihegett a lány.

–Akkor vedd le. –szóltam rá, de mégis próbáltam azért finoman mondani neki.

Ő bolintott egyet, amire én a fejemmel egy eldugott helyet kerestem. Rögtön ki is szúrtam egyet, és gyorsan tartottunk oda, ott a lány a cipőjével kezdett el küszködni, amire én sietősen beleolvadtam a tömegbe. Most nem tudok vele kimenni, így el kellett tőle mennem.

Nem szabad most vele lennem, mert csak bajt hozznék rá.

–Sajnálom Rachel. –suttogtam magamnak, majd el is tüntem onnan.

A többieket kerestem a szememmel, de őket nem találtam. Annyira belemerültem a nézelődésbe, hogy hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki elkapja a hajam majd a földre húz vele.

–Mendy Corvin, gyere velem! –szólított fel az egyik álarcos alak. Mikor jönnek már a többiek?

–Álmaidban fekete lovag! –mosolyogtam rá pimaszul.

De akkor ő belém rúgott, én meg az erőtől a terem másik falába végeztem. Az épületnek az a része ahol ütköztem, omlani kezdett belőle a kő. Amikor én leestem onnan, a falon ott maradt egy emberi forma. Milyen szerencsém van, hogy még tart az a szar. Ha most ezt a fájdalmat érezném, akkor abba halnék bele.

Fel akartam állni a kezem segítségével, de amikor rátámaszkodtam, akkor össze estem a súlyom alatt. Ahogy jobban megnéztem a jobbkezem, -amiből még előbb a vér is ömlött- akkor láttam, hogy az bizony eltört.

Hirtelen Elizabethet véltem észre venni, aki sietve jött oda hozzám. Aggódva fürkészte a porcikáim, és a hátamra fordítva fogta meg a törött kezem. Az ő erejêvel egy gyenge sugárzást adott át, aztán a ruhájában kezdett el kutakodni.

Onnan elővett egy kicsi fa darabot, amint ahogy megnyomta a gombot, a felkarom nagyságára nőtt. Ezt még megismételte négy ilyennel, majd azt a kezemre rögzítve átszorította egy adagnyi gézzel. Fájdalmat bizony nem éreztem, de jól tudtam, hogy ennek következményei lesznek.

Liza még többet akart értem tenni, de akkor én a szabad kezemmel lefogtam az övét. Nemlegesen bólogattam, hogy hagya abba, amit nehezen értem el. Eliza egy nagyon szerény lány, de ha ilyenről van szó, akkor elég makacs szokott lenni.

Lassan felültem, aztán körbe néztem. De akkor már megláttam Lucy-t, s a csapattársát Taylort. Szinte kitünően harcoltak, és nagyon is erősen. Elképesztő volt, ahogy egymás után verték le őket. Mind az öttel úgy harcoltak, mintha semmi sem lenne.