One life, the other.(Egy élet, a másikért.)/Cameron Dallas/

💑28.Szerelmi tanács?🤔

Ők vették át rajtam az irányítást. Elvarázsoltak, vagyis inkább teljesen elbüvőltek. De mivel én ezt nem engedhettem magamnak, azon voltam, hogy ezt az egészet megszakítsam. Véget kell vetnem ennek. Mert én, sose lehetek boldog.

Egy pillanata alatt húztam fel a jobb lábam, majd azt erősen a hasába fúrtam, így hátra rúgva őt. Az egyik kezemet a számhoz emeltem, majd az ajaimat kezdtem el durván törölni. Köpködtem is egy párat, hogy a fiú nyálát végleg eltávolítsam az enyémből. Amikor ezzel végeztem idegesen néztem a fiúra, aki már előre védekezően tartotta fel kezeit.

-Te hülye vagy?! -ordítottam rá.

Teljesen kikeltem magamból, és ezt a társam is észre vette, aki félve nézett, rám majd a többiek is felénk néztek.

-Én.. -folytatta volna, ha nem intem le.

De pont most nem érdekelt a magyarázkodása, csak az, hogy minek kellett ilyen szarságot csinálnia. Nem mondtam, hogy megteheti, és ehhez joga sem volt. Csak úgy simán lesmárolt engem, és ezt semmivel sem jelezte nekem. Dühösen néztem rá, aztán elindultam a kijárat felé. Felvettem a kabátom, majd most már tényleg haza indultam.

Ha nem lettek volna olyan sokan körülöttem, akkor annyi mindent a fejéhez vágtam volna, de most nem ment. Inkább csak kifutottam onnan, és a kabátomat gyorsan magamra kaptam, majd haza felé rohantam. És akkor volt elsőnek sírhatnékom. De nem tettem meg, nem kezdtem el sírni, hanem csak magamban folytva siettem haza.

Mivel elég messze volt az otthonom attól a buli helyszíntől, így már negyed órája csak futkorásztam. Menekülni akartam attól, hogy a szívemben melegség keletkezett az ajkai miatt. Hirtelen egy kocsi fékezett le mellettem, amire én felfigyeltem. A sötét szürke Jeep valahonnan nagyon ismerős volt, de most így nem ugrott be.

Akkor jutott az eszembe, hogy ez az autó kinek is a tulajdona, amikor az ablakot lehúzta, és göndör fürtjeivel rám mosolygott.

-Szia! -intett felém. -Nem szeretnéd, ha hazavinélek? -kérdezte mosolyogva.

-Köszi, de meg vagyok. -szomorúan rámosolyogtam.

-Gondolhattam volna, hogy ti tényleg együtt vagytok -lehajtotta a fejét.

-Tessék? Én, kivel? -kérdőn néztem rá.

-Hát te meg Cameron. Hisz, az a csók.. -motyogta halkan.

Lehajtottam a fejem, hogy még véletlenül se lássa meg a szomorú tekintetem. Rosszul esett, hogy Cameron csak egy hülye bábúnak nézve engem kihasznált, hogy a barátnőjét féltékennyé tegye. Igaz, ez csak egy csók volt, de nekem akkor is ez volt az első csókom.

Csak valamiért, ez az a fiú miatt, még rosszabbul esett, mind bármi más, amit eddig csinált. Az ajkaimhoz nyúltam két ujjammal, és ott erős bizsergés jött a felszínre. Beharaptam alsó ajkam, és a földet nézve tovább mentem. Nem akartam én senkivel sem beszélni, csak egyedül lenni a sötét szobámban, és összekuporogva gondolkozni.

Még utoljára hátra néztem Shawnra, aki szomorú tekintettel vizslatott engem. Értette a célzásom, hogy egyedül akarok haza menni, ezért nem sokkal később a hült helyét láttam ott. Én haza ballagtam, és ahogy beértem a házba, a villany rögtön felkapcsolódott, ahol egy mérges, karba tett kézzel Nancy várt engem.

-Hali. -köszöntem kínosan mosolyogva.

-Hol voltál, ha megkérdezhetem? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Nem kérdezheted meg. -elindultam a szobám felé.

-Mendy Corvin! -szólitott fel, amire én gyorsan a szobámba siettem, és bezártam az ajtót.