One life, the other.(Egy élet, a másikért.)/Cameron Dallas/

💄👄11. Erős küldetés.👠💄

-Én is. -bólogattam. De ahogy megláttam a lány tekintetét, én is a hátam mögé néztem. De amit akkor láttunk, azt nem lehetett leírni.

7.nap

{Mendy Corvin szemszög}

Hét nap telt el azóta, amióta azt láttuk. Ez idő alatt nem történt sok minden, csak Cam sokkos állapotba került. Nem értem, hogy miért, de mégis meg értem. Igen ez úgy most fura, de amikor azt láttuk, azokat a gyilkos szemeket, és azt lányt. Igen egy làny volt, sötét barna haja volt. Nem is lehetett annyira idős, talán még nálam fiatalabb is. De a szemei, vérben úsztak. Az a lány, félelmetes volt.

Amikor minket kérdeztek arról, hogy mit láttunk, én elmondtam. De Cameron úgy csinált, mintha meg se hallotta volna, vagy kiment. Nem tudom, hogy mi baja lehet, de kezdtem aggódni. Amúgy ma csütörtök van, és holnap lesz az a bál féle a suliban. Ma is kaptunk egy küldetést, amit nem nagyon akartam elválalni, de a végén sikerült. De álj! Ne szaladjunk ilyen előre, el is mondom, hogy, hogy alakult ez az egész.

-Cameron, kaptunk egy küldetést. -böktem meg, a könyökömmel a fiút.

-Jó, mennyünk. -indult el, így magával húzva engem is.

Nem tartott sokba mire a bázisra értünk, és mint mindig, most is egyszerre estünk be az ajtón.

-Mi a küldetés? -ültünk le a kanapéra
-Mert azt nem írtátok le! -mutattam fel a telóm. Furcsáltam, hogy nem írták le, hogy miért, mert mindig leszokták írni. Még vàrtam ott, amíg valaki válaszol, de akkor a főnök jelent meg.

-Csak azért, hogy jól teljesítsetek a küldetésen. -mondta, miközben ide jött, és elválasztotta a kezünket egymástól. Már épp kezdtem volna el ujjongani, de akkor Mrs. Coleval újra szólásra nyitotta volna a száját. -Csak addig, amég be nem fejeztétek, utána vissza csatolom. -nézett ránk, aztán tovább állt.

-Csak addig, amég be nem fejeztétek, utána vissza csatolom.-utánoztam őt, ahogy beért az irodájába.

-Hallottam! -ordította ki.

-Mindegy.-álltam fel. -Mit kell csinálnunk? -néztem körbe, a most kisebb bagáson.

-Kikel derítenetek, hogy ki az ember rabló. -jött be Theresa.

-Oké, és ezt miért nem tudtátok leírni? -értelenkedve mentem oda hozzá.

-Mert nem biztos, hogy tetszeni fog a terv. -nézett rám félve, és közben húzta el a száját. Nem szóltam semmit, csak értelenkedve néztem rá. Nem értettem, hogy mi lenne fura egy tervben, de amikor megmutatta a képet, hogy kinek, vagy minek kéne beöltöznöm, rögtön tiltakozni is kezdtem.

-Biztos, hogy nem! -hátráltam.

-De muszáj lesz. -nézett rám könyörgően.

-Mi van Sarahval?? -nézetem körbe.

-Másikon van. És ha tudna is menni akkor se birná ki, hogy ne csináljon semmit. -jött közelebb.

-Én se fogom kibírni. Én meg a szoknya, plusz egy liter smink? Biztos, hogy nem! -elenkeztem tovább. Vagy fél órán át ezt vitattuk, míg ketten meg nem győztek. Nagyon, de nagyon nehezen bevitték a szobába, és Janet kisminkelt, meg megcsinálta a ruhámat. Többször is elakartam szökni, de a ruhánál, Janet és Jennifer volt ott, mondjuk valamikor Lucynek is bekellet jönnie. A sminknél és a parókánál, inkább Taylor, és Gillinsky voltak ott. Nyolc órára, már mindenem kész volt. Úgy kb két órába telt, mire teljesen megcsináltak. Janet profi sminkes, de ha egy olyannal van dolga mint velem, az elég sok időbe telik még neki is. Ahogy készelettem a tükör elé álítottak, és onnan mértem végig magam, ahogy "megcsináltak".