One life, the other.(Egy élet, a másikért.)/Cameron Dallas/

🌖19.Hosszú még az este🌘

Nagyon jó volt az összeállítás, és ez kimutatta a lány egyiniségét is. De akkor ő végig mért engem, és a szemöldökét kezdte el húzgálni.

–Hát veled meg már megint mi történt? –állt fel, és úgy nézett engem.

–Megcsúztam a lépcsőn. –kezdtem el vakargatni a tarkóm.

A lány csak a fejét kezdte el fogni, és rosszalóan ingatni. Aztán azt mondta, hogy legyünk egy kicsit kettesben, és egy kacsintással tovább is állt. Sose értetten e dolgait, de ennyi idő alatt rájöttem, hogy ez így is jó. Aztán nagy nehezen Hayes felkért tàncolni, de akkor is sokat tétovázott.

A táncparket felé indultunk, és pont akkor jelent meg egy lassú szám is. A fiúval közel húzodtunk egymáshoz, és lassan kezük járatni a lábunkat a zene lügtetésére. A dal felénél tarthattunk, amikor hirtelen egy szúró fájdalmat éreztem a mellkasomba. A fiúnak azt mondtam, hogy mosdóba kell mennem, aztán gyorsan távoztam is onnan.

Ahogy a tömeg wc-hez értem, akkor megpillantottam az ajtónál egy szerelmes nyálas párost. Undorral az arcomon mentem el mellettük, de ők észre se vettek engem. Ahogy beértem a várva várt helyiségbe, még ott is voltak lányok. Minden féle smink hevert elöttük, és azzal kenegedték magukat.

Próbáltam várni arra, hogy kimenjenek innen, de tovább már nem ment. Még időm se volt bemenni így csak a kezemet tudtam a szám elé tenni. Ott egy adagnyi vért köhintettem fel, ami még a kezemet is túl vitte. A három lány ijedve néztek rám hátra, és egyfolytában azt kérdezkedték, hogy jól vagyok e.

Én ilyen nagyon halk nyöszörgésekkel mondtam azt, hogy nincs semmi baj. De igazából én is meglepődtem ezen, azt hittem, hogy ez hat évvel ezelőtt már elmúlt.

Régen volt olyan "betegségem" hogy ha nagyon megterhelő dolgot csinálok, akkor a mellkasom fájni kezdett, és kevéske vért köhögtem fel. Ez négy éves koromban kezdődött, és szerencsére amikor tízenegy éves lettem, akkor Theresa-ék kitudtak belőle gyógyítani. Így el sem hiszem, hogy pont most jön elő.

–Jól vagyok tényleg, csak ráharaptam a számra. –próbáltam nyugtatni a lányokat, kevéske sikerrel.

–Hogy ha csak ráharaptál volna, akkor nem jönne ennyi vér. –mondta az egyik, amire helyeselt a többi.

–Igaz, nem csak ennyi a baj. Amikor elestem a lépcsőn, akkor pont le állaztam az egyik fokot. És amikor eszek, szokott jönni egy kis vér. –mondtam még hihetöbben. –Úgyhogy jól vagyok, köszönöm. –mosolyogtam rájuk, aztán a tükör elé léptem.

Ott lemostam a kezem, majd a szám körül próbáltam letörölni a vért. Szerencsére nem ment olyan nehezen, de vele együtt a rúzsomat is leszedtem. Aztán feszengve, és egy mű mosollyal hagytam el lány mosdót. De még elötte befújtam egyet egy emlék vesztő sprével.

Ez ugyan csak fél órát vesz vissza, de ez így is elég. És 1dl-t egy helyiségben akkor lehet használni, ha az emberek száma 5 alatt van. Nem hiányzik nekem, hogy most így híreszteljenek. Amikor elhagytam a WC-t akkor pont Cameronba ütköztem.

–Hát te? –kérdezte meg.

–Mosdón voltam, ez oly annyira hihetetlen? –húztam fel a szemöldököm.

De akkor ő a csuklóm után kapott. És én is akkor vettem észre, hogy a gézemen ugyan maradt egy kevés vörös volt. Baszki!!

–Ez vér? –mutatott a kezemre.

–Te hülye vagy? Biztos rá csöppent a puncs, vagy valami. –vágtam értetlen képet. Ő lassan tette le a kezem, és az arcán látszódott a kétely tükre is.