One life, the other.(Egy élet, a másikért.)/Cameron Dallas/

😣9. Nehéz együtt.👫

Arra felé vettük az irányt, és onnan gyorsan felsiettünk a tetőre. Még vártunk egy kicsit, aztán amikor már láttuk a mentősöket, hogy kiviszik őket és az autóval tovább áltak, mi si így tettünk, aztán hozzám haza mentünk.

2.nap

–Kelés van!–nyitott be a szobámba Nancy.

–Fent vagyunk.. –dünnyögtem álmos szemekkel. –.. Ugyan is semmit sem aludtunk. –ásítottam a végén.

Alig aludtunk valamit. Egyszer-kétszer elbambultunk, aztán újra felkeltünk. Nem tudtunk úgy aludni, hogy alig bírunk elhelyezkedni, ugyan is a jobb kezem, a fiú bal kezével volt össze kapcsolva. Fáradtan álltunk fel, és már öltöztem volna át, mikor eszembe jutott, hogy hogyan is? A gatya részen kivül, nem tudok levenni semmit. A fölsőmet, hogy? Ugyan is nem fér át az ujja, a fiú egész testén. És csak nem vetkőzök le előtte teljesen.

–Nem megyünk suliba. Nem tudunk se átöltözni, és azt se tudjuk megmagyarázni, hogy ez ,hogy sikerült. –mutattam fel, a kezünket.

–Ebben az egyben, igaza van. –helyeslt a fiú.

–Felőlem.–rántott válat a lány. –De azért potolás legyen! –szólt vissza, utána kiment.

–Megpróbálok aludni. –feküdtünk vissza az ágyba.

–Ez jó ötlet. –hunyta le a szemeit. Nem sok kellett, de a végén sikerült eladnom magam az állom világba.

•*•*•*•

Arra ébredtem, hogy a jobb kezem az orrom előtt van, még a fiú bal keze a mellkasa előtt. Teljesen éreztem a fiú menta illátát, egy kis izzadsággal keverve. Az egyenletes szuszogása, némelykor csiklandoztam a felyembúbjáz, ahogy enyhén fújta a halyam. A fiú szabad keze, a derakamon csücsült, ahogy az enyém is rajta. Lábaink egymásba vannak kabajodva, és mellkasom teljesen neki is van préselődve az ővének. Miközben már a szememet megdörzsöltem a kezemmel, felpillantottan a békésen fekvő fiúra. Ismét valami nagyon fura érzés fogott el, ami miatt pillangó félék keletkeztek a gyomromba. A tekintetemmel átnéztem a fiú arcán levő minden porcikájàt. A hosszú, és sűrű szempilláit, a fáradtan feküdt arcát, a barna haját, és a dús enyhe rózsaszon ajkát. Öszint én szólva nem tudom, hogy mi üthetet belém, de most egyszerűen nem akartam elmenni mellőle. Igaz, egy kicsit kényelmetlen voltam, de élveztem.

–Meddig akarsz még bámulni? –szólalt meg hirtelen csukott szemekkel, ami miatt egy aprót ugrottam fekfe.

–Nem is bámultalak! –ingattam a fejem. Cameron csak egy apró félmosolyot húzott az ajkára, aztán a szemét is kinyitotta.

–Vajon hány óra lehet? –ült fel, így magával húzott engem is.

A telefonom után keztem kutatani, amit az ágy szélén meg is találtam. Nagy nehezen érte nyúltam, és megnéztem az időt.

–Három óra? –akadt fel a szemem.

–Még három óra, és szabadok vagyunk. –dölt vissza, ami miatt a mellkasán végeztem.

–Megtennéd, hogy amikor ilyen hirtelen mozdulatokat teszel szólsz előtte? –mordultam rá, aztán a kezem a mellkasára tettem, és úgy tápászkodtam fel egy kicsit. Ahogy letettem a kezem a hasára, éreztem egy enyhe mélyedést. Nem haboztam olyan sokat, rögtön a pólója alját kerestem, hogy azt féltugyan húzni, és megnézem a hasát.