One life, the other.(Egy élet, a másikért.)/Cameron Dallas/

😕8. Összezárva.😵

-Khm.. -krákogtam egyet, amikor már megelégettem azzal, hogy egymást falják-nyalják.

1.nap

-Ja, öm.. Gyertek be. -válltak szét, aztán a lány beintett minket.

Ahogy a lakásba értünk, mindent figyelmesen végig vezettem a tekintetemet. Nem is mondom, de eléggé szép lakásba laknak. Minden ízlésesen, leginkább barnás árnyalatokat tükröztek a bútorok, de mégsem azt a régi módot, hanem inkább az a új, és modern szépséget súgalta. A falak krém, és fehér színben pompáznak, míg a TV asztal, teljes feketében volt, egy-két fehér pontal a fiókoknál. Nem emeletes ház volt, de így is eléggé kifinomult volt az egész berendezés. Minden úgy volt jó, ahogy van. Egyszerű volt, de nagyon is szép.

-Kértek valamit enni, inni? -mondta a lány, ahogy leültünk a kanapéra.

-Nem köszi. -ingattam a fejem. Amúgy már nagyon mosdóba kellett mennem, így feszengve is éreztem magam, amit a fiú szájára is vett.

-Nem tudsz nyugodtan ülni? -mordult rám.

-Sajnálom, de vagy már több mint fél órája a mosdóba kell mennem. -ignoráltam őt, közben tudatam vele a dolgokat.

-Akkor miért nem mész? -tett fel egy nagyon egyszerű kérdést, és a válasz könnyű is lett volna, ha nem lennénk összezárva.

Unottan néztem rá és felemeltem a kezem, hogy elmennék, de akkor neki is jönnie kéne.

-Biztos, hogy nem! -akadt ki.

-Faszom, akkor bepisilek! -csattantam fel.

-Hu.. -fújta ki gondterhelten a levegőt. -Mennyünk... -állt fel.

-Várjunk. Ti most, a WC-re mentek? -nézett ránk, kétségbe esetten.

-Nem fog történni semmi, nyugodj meg. -puszilta meg a fiú, a lány száját.

Ezután, nagy nehezen elvánszorogtunk a WC-re. Ahogy beléptünk, mind a ketten kényelmetlenül éreztük magunkat. Nagy nehezen a fiú hátat fordított, én meg eléggé feszengve húztam le a gatyám egy kézzel, mert a fiú keze, hozzá van láncolva az enyémhez.

-Sietnél? -idegeskedett.

-Várjál már! -probáltam felhúzni a gatyám egy kézzel, ami mondhatni sikerült is. Miután ezzel végesztem, a wc-t is lehúztam, aztán a kéz mosóhoz "vettük" az irányt. Mivel mint a két kezemet meg akartam mosni, így a fiú keze is vizesen végezte.

A telefonom csipogására lettem figyelmes, ami a kéz mosás után szólalt meg. Rögtön előkaptam a készüléket, és megnéztem az SMS-t. Ami ismét egy küldetés volt, a város másik felén.

-Mit nézel ennyire? -mászott a telefonom képébe.

-Küldetés zaklatás miatt, a város másik felén? És miért pont te? -nézett rám értetlenül.

-Mi.-javítottam ki, aztán kitoltam a telefonos kezemmel a képét.

-Nekem ma szabad napom van. -tiltakozott.

-Nekem meg nem! -mosolyogtam erőltetetten. -És össze vagyunk zárva, úgyhogy megyünk. -indultam az ajtó felé.

-Nem megyek! -állt meg, így engem is megállítva.

-Azt lányt, vagy tudom is én mitt, miattunk fognak roszdolgokat csinálni vele, ha nem megyünk. Majd holnap találkozol Edisonnal. -kezdtem újra magam után húzni.

-Jól van na.. -nytottuk ki a mosdó ajtót, aztán a kanapé felé vettük az irányt, ahol a lány aggódva ült. -Szívem nekünk mennünk kell, de holnap talákozunk. -puszilta meg újra. Ma már annyi puszolkodást láttam, hogy már émelyeg a gyomrom.