One life, the other.(Egy élet, a másikért.)/Cameron Dallas/

🙍22.Együtt a húgommal🙍

–Nem pont érzelmeket... De hasonló. –kezdtem el tördleni az ujjaim, és a fejem nem a mellkasa felé, hanem pont az ellenkező irányba fordítottam.

Nekem nem kell még ennek is a terhe. Amióta a társam, teljesen felzaklatt bennem valamit, s mellette nem tudok önmagam lenni. S akkor a nyakamon ismét egy nedves érzés uralkodott el.  Az megint nem akart egy idő után távolodni, így muszáj volt ki esnem az öléből.

Aztán vakargatni kezdtem a helyet, mert irritáló volt a csupasz bőrömnek az ő nyála. Az öltöző tükréhez mentem, majd megnéztem a nyakam.

–Fasza, most sálakkal járkálhatok. –vetettem a tükörből szociopata pillantásokat. –Ezt most miért kellett? –fordultam meg, hogy szembe legyek veke.

–Igazság szerint ezt nem tudom. –kezdett komoly lenni. –A te hibád! Miért nézel úgy, hogy szabadon hadgy?! –mutogatott rám.

–Neked teljesen elment az eszed, szerinted de bejösz nekem? Álmaidban Rómeó. –csattantam fel én is.

–Hát hidd el, inkább én is pattintanálak. –nézett el oldalra.

–Akkor ne mozdulj rám! –kiáltottam ki.

–Én nem is mozdultam rád, ez csak egy kicsi hiba volt. –mentette magát.

–Ez neked egy kicsit hiba?! –mutattam a két kezemmel, a nyakamon lévő fölöslegeseb kitünő pontokra.

–Hát az... –kezdte el vakargatni a tarkóját.

–És ha én csináltam volna ilyet, amit én sose tennék veled, akkor szerinted mit mondanak Edison?! –keltem ki magamból ismét.

Ő csak csöndben állt ott, és lesütött szemeivel a földet bámulta. Csak türelmesen vártam a válaszát, amit nem nagyon óhajtott meg adni. De akkor én újra a nevét használtam a fiúnak, amire ő lassan ismét a szemembe nézett. De akkor a fejem csak zúgni kezdett, és éles fájdalom vette körbe.

A kezemmel erősen fogtam meg a hajam részénél, s a fogaimat is összeszorítottan, meg az egyik szememet.

Mendy... Ez a szó hangzott a fejemben,
Segíts!... Aztán már csak ismételte magát. Az a valaki aki a fejemben turkált a mellkasomba jövő fájdalmat is elő hozta. Az ajtót gyorsan kicsaptam, aztán a fürdő felé futottam. A mosdó kagyló felé hajoltam, majd hányni kezdtem. Csak, hogy az a hányás nem úgy ment, mint ahogy ti gondolnátok.

Vér. Színtiszta vér jött ki a számon. És úgy jött, mintha akár csak a vizet köptem volna vissza. De ami akkor történt, arra nem számítottam.

–Mendy gyere haza.... –látott meg a húgom. –...mert Kenneth aggódik érted. –nézett végig az egészen.

A számsarká maradt piros lötty, a WC maradt vér foltok, és a sápadt arcomat is jól megnézte.

–Szóltál te erről Theresanak?! –ment volna ki, de akkor én gyorsan becsaptam az ajtót, majd az kulcsra zártam.

–Chloe kérlek ne.. –nézetem rá gyengéden.–Még én se tudom, hogy mi van velem, így nem szeretném, ha bárki tudna is róla.

–Mendy... –jött közelebb a húgom, aztán át ölelt. –Tudod hiába szoktam veled szemétkedni, attól függetlenül nem szeretném, ha bajor esne. Hisz még is a tesóm vagy. –nézett a szembe. Én is szorosan magamhoz öleltem, és örültem, hogy most így meglehettem a húgommal. –Amúgy ez nem ragályos? –távolodott el tőlem.

Én csak nemlegesen bologattam, amire az ő szájàt egy könnyed sóhaj hagyta el. De akkor megláttam a kislány körmét, ami ki volt festve. Rögtön meg is fogtam a kezét, és úgy kémleltem az ápolt körmeit.