One life, the other.(Egy élet, a másikért.)/Cameron Dallas/

👍✌24.Ügyes vagy.✌👍

Ő csak beleegyezően bolintott, és aztán már indultunk is.

[Chloe Corvin szemszög]

–Figyelj, ha így ütsz akkor azzal át tudod verni az ellenséged. –mondta.

E idő allatt egy box terembe jöttünk, ahol most a nővérem tanít nekem jó fogásokat. 10 perc alatt, már vagy 7-szer a földre dobott. A kérését fenntartva ütöttem egyet, de ő lazamozdulatta ki tért előtte, és a jobb csuklómat -amit felé lendítettem- elkapta, majd mennyei gyorsasággal fordított rajta egyet.

A lendülettől teljesen irányíthatóvá váltam. A bal lábfejét a bokágmba akasztotta és megszaltóztatott. Ha a szabad kezével nem nyúl a fejem tetejére, akkor azt be is vágtam volna a földbe. Aztán a hátamra estem, majd ő a gyomor szájamba taposott, de azért vigyázott a testi épségemre. És ami durva, hogy eszere se vette le a kezét a csuklómról.

Én csak köhögtem, és az agyam épp a mozdulatinak összetételét próbálta felfogni. Fájaltam a hasam táját, és a  csuklómra fonódó ujjak helyét. Hirtelen kapta el a végtagjait a testem helyéről, aztán fel is segített. Többször is megkérdezte, hogy nincs e semmi bajom, vagy, hogy nem okozott nekem nagy fájdalmat. Én megráztam a fejem, hogy igenis jól vagyok.

De amikor már épp tanította volna meg nekem azt a csoda király mozdulatot akkor persze, hogy közbe kellett szólnia valakinek.

–Ügyes vagy. Hol tanultad ezeket a mozdulatokat? –kérdezte egy fiú.

–Nem tartozik rád. –szólalt meg a nővérem anélkül, hogy ránézett volna.

–Tudod mit. Hogy ha játszunk egy menetet és ha győzök eljösz velem egy randira. –állt be elém. Mekkora pofája van.

Mendy csak egy pillanatra emelte fel rá a tekintetét, de aztán kikerülve őt, ismét a lány termett elém.

–Gyerekes.–nevette el magát a lány.
–Még rád se kellene néznem, de már akkor el tudnálak intézni. –emelte rá a tekintetét. –De ha én nyerek, akkor tiszta erőddel harcolni fogsz a húgommal. –biccentett felém a lila hajú.

–Mi van?!–kérdeztük egyszerre a fiúval.

Ő csak nevetett egyet, aztán a ring felé közeledett. Nem sokkal később a szőkeség is követte, majd harca eredtek. Tudtam, hogy Mendynek az ereje alapból korlátozva van, de még ebből is csak a fele erejét használhatta. Tíz perc. Ennyi idő kellett, mire a fiú a földön végezte verejtékei között. A nővérem elégedett mosollyal hagyta el a kijelölt területet.

Később a fiú is felpattant valaki segítségével. Látszott az arcán, hogy szégyelte magát, hogy egy lány legyőzte. De ezt tudtam, hogy mit is jelent. Verekednem kell vele. A fiú ivott egyet, aztán elém állt. Megkérdezte, hogy kezdhetjük el, amire én csak bólintottam.

A nővéremre néztem segítő képen, hogy miként harcolhatok. Bólintott. Szóval nincsenek kifogások. Én támadtam elsőnek. Sikerült hátra löknöm, de ő elkapta a bokámat, és a földre vágott. Természetesen vigyázott az esésemre, ezért a vége felett lassított, majd óvatosan tobott le.

Mielőtt felálltam volna gyorsan kibuktattam őt, aztán ököllel arcon vágtak volna, ha nem teszi oda a kezét. Elkapta a csuklóm és gyomron vágott. De ezt nem tette meg erősen, csak épphogy hozzám ért. De aztán megfordított, és a két kezével a vállamat hátra húzta, majd a térdét felemelve a derekamba döfte. Csakhogy mielőtt ezt meg tette volna megállt, majd a nővéremre nézett.