Tudtad, hogy az embereknek nem csak jó oldaluk van? Van rossz is, de azt nem mindig mutatják ki. És sosem tudhatod, hogy az a rossz, milyen közel is állhat hozzád. Bárhol lehet, bárki lehet, bárhogy megtalálhat. Nekem egyszer, valaki azt tanította...
Amikor ebből már elegem lett, hogy úgy beszélnek ki, hogy közben ottvagyok, akkor felkaptam a telefonom, felmentem az egyik szobába, és ott pihentem.
–Hm.. –nyöszörögtem, aztán már fel is keltem. –Vajon, hány óra lehet? –dörzsöltem meg a szemem, aztán a telefonom után kutattam, amit hamar meg is találtam. –Fél 6? Faszom.. Már vissza se tudok aludni. –döltem háttal az ágynak. –De mondjuk amúgy se otthon vagyok, haza kéne menni. –álltam fel az ágyból nagy nehezen, aztán a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
Hazafelé mindenhova ugráltam, hogy minél gyorsabban oda érjek. Ahogy beléptem az ajtón, véletlenül levertem az egyik kabátot, ami enyhe zajt is csapott. De tudtam, hogy ez már így is felkelti őket.
–Ki az? –hallottam a bátyám hangját.
–Nyugi, csak én vagyok. –kapcsoltam fel, a villanyt.
–Basszus.. Majdnem lelőttelek. –tette le a kezét, maga mellé.
–Bocsesz.. –vakartam meg a fejem.
–Nancy? –mentem közelebb.
–A szobából várt, egy késsel. –nevette el magát.
–Jól van na, bocsi. –indultam a saját szobám felé.
–Hogy-hogy ilyen korán felkeltél? –indult meg ő is, a szobája felé.
–Nem tudom. –rántottam vàllat, és egy fura arcot vágtam.
A bátyám is követte a példàm, mert ő is egy értetlen mosolyt tükrözött. Ezután bementem a szobámba, és bepakoltam. Most egy sportosabb ruhát vettem fel mint tegnap, és teljesen feketét.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Aztán megmosakottam, és megfésülköttem. Igaz, hogy a ruháim nőiesek szoktak lenni, de attól függetlenül én nem szoktam sminkelni magam, még szájfénnyel sem. Nem is arról van szó, hogy utálnám, csak egyszerűen nem.
–Héj Mendy, meddig vagy hajlandó még a fürdöszobàba lenni? –zörgött az ajtón, a húgom.
–Jól van, itt vagyok. –nyitottam ki az ajtót.
–Csak nem azt nézted, hogy te miért nem lehetsz olyan szép lány mint a többi? –húzott fel egy ördögi mosolyt.
–Inkább meny be! –löktem be az ajtón, aztán becsugtam.
–Elmentem! –ordítottam.
–De még nem is ettél! –bukkant elő a konyhából, a szőke hajú lány.
–Nem baj. Jól vagyok így. –kaptam fel a táskám, a cipő szekrényről.
–És Chloe, még csak 7óra.–mondta még a nő, de én kiléptem az ajtón, és becsugtam.
Ahogy mentem az úton, teljesen a gondolataimba voltam bezárkozva. Ebből csak az zökentett ki, hogy egy éles kocsi dudát hallottam. Rögtön felé kaptam a fejem és futni kezdtem, mert láttam, hogy az a duda egy lánynak szólt. Mielőtt még elkapta volna a kocsi, sikerült ráugranom, így elökve a jármütől. A jobb kezemel, gyorsan megfogtam a fejét, a bal kezemel meg a derekát tartottam, hogy még a földre esés előtt, nem üssbe be semmiét.
