Harcos élete (Én, mint ügynök? 2.évad)

-2

-Stark!-ellenkeztem amikor behúzott a hotelbe-Engedj el! Szuperhős vagyok és nem egy harmincas nő, aki kedvére nyaralgat!
-Mintha Stevet hallanám egy harminc éves bombázóból...-jegyezte meg majd a recepcióhoz húzott.
-Te bombázónak hívtál?-lepődtem meg mire nem is reagált. Kivett egy szobát és behúzott a liftbe-Te...
-Én mi?-nézett rám mosolyogva.
-Semmi!-ráztam meg a fejem-Én már hülye vagyok!
-Nem én mondtam!-vont vállat.
-De szemét vagy!
-Csak Stark...
-Hallodtam az apád is ilyen volt...
-Steve?
-Peggy Carter.
-Te beszéltél Peggy Carterrel?
-Nagy mentorom volt. Nem értettem, hogy anya miért, ment a seregbe. De miután megismertette velem Cartert, azután mindent értettem.
-Tudod, egyszer találkoztam vele...-dőlt a falnak.
-Tényleg?
-Igen.
-Mindig is kérem apát, hogy meséljen a világháborúról, de nem nagyon akar. Tudom, hogy úgymond meghalt akkor és létrejött a Tél katonája, de engem érdekel. Érdekel, hogy miért haltak meg annyian. Tanulhatunk könyvekből, vagy nézhetünk dokumentum filmeket róla, de átélni teljesen más...
-Olyan szép beszédet tudsz mondani!
-S.H.I.E.L.D-es praktika...
-Apukám minden egyes háborús napon írt egy levelet. Engem nem érdekel, de ha téged igen, akkor előkeresem.
-Köszönöm!
-De ha nem találom, akkor meg használjuk az idő követ...-tette hozzá mire kitört belőlünk a röhögés.
-Nem értem, hogy ha ilyen kedves és jófej tudsz lenni, akkor Pepper miért hagyott el...
-Nem bírta, hogy minden nap feláldozom az életem...
-De ismerős!
-Wilson és Barnes?
-Steve-emlékeztem vissza majd kiszálltam a liftből.
-Nem akartam...
-Tudom! Nem akartad felhozni Stevet témaként. Meghalt, tudom. De nekem egy részem volt, amit nem tudok elhagyni.
-A szíved...És szív nélkül nincs ember.
-De van! Csak úgy hívják őket, hogy gonoszok.
-De te nem vagy gonosz!
-De ha a szívemet feláldozom?
-Akkor antihős leszel...Nem a szuperhős hős, hanem antihős, mint az apád...
-Mi Barnesok már csak ilyenek vagyunk...
-Az alma nem esik messze a fájától...
-Szóval Howard Stark is ilyen egoista, önző, playboy volt, mint te?
-Rólad beszéltünk!-váltott témát majd kimentünk a liftből.
-Szóval igen...
-Apám nem is foglalkozott velem...
-Az enyém se!
-De most igen...De az én apám meghalt! Most már nem tud gondoskodni rólam.
-Mondjak valamit?-kérdeztem amikor megálltunk az ajtó előtt-Senki se hal meg! Továbbélnek a szívünkbe. És azzal, hogy emlékszel rájuk, egy jó darabig ott is lesznek. És nem számít, hogy milyen apa volt! A lényeg, hogy szeretted és ő is téged!
-Huhh, de bölcs vagy!
-Elme kő!-nyitottam be majd lefagytam.
-Végre pihi!-ment be mellettem majd becsukta az ajtót.
-Te egy nászutas lakosztályt béreltél ki?-akadtam ki.
-Én nem ezt akartam bérelni...-állt ki maga mellett-Ezt ajánlották!
-Egyszerűen azt mondod, hogy nem...
-Legyek Hitler és kiabáljam azt, hogy nein?
-Pontosan! Én nem fogok itt maradni! Bűzlik ebből a romantika...
-Te most arra akarsz célozni, hogy nem vagyok romantikus?
-Az vagy?
-Igen!! Rohadtul az vagyok!
-Te? A nagy milliárdos, playboy, géniusz, emberbarát Tony Stark romantikus?
-Igen-mondta lazán miközbe lefeküdt az ágyra.
-Max így alszom veled egy ágyba!-teremtettem a felénél egy falat.
-Én benne vagyok!-mondta a fal mögül.
-Rendben!-feküdtem le én is.
-Vagy felőlem alhatsz Stevevel is...
-Mit mondasz?-teremtettem egy lukat, hogy láthassam az arcát.
-Alhatsz Stevevel! Bevallom nem vagyok a nagy Steve Rogers. Pepperön kivűl csak egyéjszakás kalandjaim voltak. Nem vagyok az a típusú férfi, akit szeretnének a faterok. Ha őt szereted, akkor legyél vele. De ne felejtsd el, hogy te még élsz! Van egy csapatod, aki számít rád, mivel te vagy a vezető. Bízunk benned és szeretünk, de féltünk, hogy nem tudsz továbblépni.
-Én...
-Steve meghalt...Tudom! Én sem hiszem el. De öt hónapja halott. Ő volt a legjobb barátom...
-Én...
-Mindent meg tudtam vele beszélni. De nekem is meghalt a legjobb barátom. Azonos cipőbe járunk.
-Én...
-Harmadszor mondod már azt, hogy én. Mit akarsz kinyögni?-nézett rám.
-Neked van szíved...És aranyból van.
-Még szép, hogy van szívem!
-De eddig nem látszott...Te most megnyíltál előttem!
-Ezt tesszük egy baráttal...
-Szóval barát-lepődtem meg-A barátod vagyok??
-Valahogy a Kapitányokkal jól tudok barátságokat kötni...
-Nem érzem magam Amerika Kapitánynak...Apa lenne az igazi! Ő ismerte a legjobban Stevet.
-Te jelentetted ki!
-Mert Steve mondta...
-Hogy mi?-nézett rám meglepődött arccal.
-Miután összevesztünk a kesztyű használatát illetően, pár órával később bocsánatot kértem tőle. Én elmondtam, hogy voltak látomásaim a kövek miatt. Ő elmondta, hogy már régóta keresi az utódját...Emlékszem minden egyes szavára..."Rita, tudom, hogy ez még túl korai, de inkább most mondom, mint később. Tudom, sokszor beszéltük azt, hogy visszavonulunk és családot alapítunk. És azt szeretném ebből, kihozni, hogy én ezután visszavonulok. Végleg. Steve Rogers nem lesz többé Amerika Kapitány. Amióta kifagyasztottak, Furyval folyamatosan figyeltük a felnövő nemzedéket. Téged mutatott meg legelőször. Azért is foglalkoztak veled többet. Nem gondoltam volna, hogy a barátodként fogom ezt elmondani...De a lényeg, hogy figyeltelek. Figyeltem minden egyes mozdulatodat 2011 óta. És azt a döntést hoztam meg, hogy te legyél az új Amerika Kapitány. Én csak benned hiszek. És remélem majd megtalálod a legjobb módot, hogy irányíthasd a csapatot..."
-Ti veszekedtetek?
-Csak is akkor...
-Az álompár veszekedett! Ezt nem hiszem el!
-Nem voltunk álompár!
-Nem? Akkor miért várta mindenki az esküvőt?
-A mit?-néztem rá.
-Tudod, esküvőt...Amikor két ember összeköti az élete hátralevő részét. Szerelembe-utálatba, boldogságba-szomorúságba, gazdagságba-szegénységbe együttmaradnak...
-Tudom mi az esküvő! Csak én soha se gondoltam arra...
-Nem? Minden lány erről álmodik! A nagy fehér ruha, élete szerelme, oltár, blablabla...
-Egy olyan lány, akit egy katonai bázison neveltek fel, nem...
-Sajnálom!
-Mit? Hogy nem volt gyerekkorom?
-Az a legjobb! Aztán felnősz és rájösz, hogy tök szar az élet...
-Nem szar, ha Bosszúálló vagy!
-És a gyerekekkel mi van?
-Kifogytál a témákból, hogy magán jellegű kérdéseket kérdezel?
-A barátom vagy! Ezeket illene tudnom...
-Egy lányt meg egy fiút...De nem ikreket! Előbb a lány, aztán a fiú.
-Miért előbb a lányt?
-Mert a lányok cukik!
-Nem is! Hisztiznek minden babáért!
-A fiúk, meg minden gépjárműért!
-Mit mondtál? Gépjármű?-kuncogott.
-Úristen! Steve szóhasználata megártott nekem!-röhögtem el magam.
-Eléggé!-tört ki belőle is a nevetés.
-Peter hogy van?
-Jól tanul...
-Az jó!
-Nem is írtam neki, hogy nem megyek ma érte...
-Micsoda apai ösztönöd van!
-Gyorsan fel is hívom!-ment be a fürdőbe.
Én addig megfogtam a szekrényen lévő prospektust és elkezdtem olvasni. Amíg én olvastam, addig Stark beszélt a nevelt fiával. Néha hallodtam egy-két szót, de mivel nem érdekelt ezért nem hallgatóztam. Bő öt perc múlva ki is lépett a fürdőből.
-Mit olvasol?-kérdezte amikor leült a lábamhoz.
-Ez az én térfelem!-mondtam miközbe olvastam.
-Enyém vagy a tiéd, ez mindegy! Úgy is egy szobába alszunk, úgy is hallani fogod ahogy éjjel horkolok, úgy is félmeztelenül fogsz látni...
-Te horkolsz?-néztem rá.
-Mit olvastál ennyire?-vette ki a kezemből-De jó! A hotelnek van wellnese! Menjünk el!
-Stark! Este van! Zárva van ilyenkor a wellnes!
-Nem hinném!-mosolyodott el majd megmutatta a nyitvatartást-Non-stop!
-Muszály mennem?
-Most inkább maradnál ebbe a szobába, hogy miután kiléptem az ajtón egyből Stevevel találkozzál? Vagy inkább eljössz a világ legviccesebb emberével egyet wellnesezni?
-Már húzom is a fürdőruhát!-álltam fel majd elővettem-Te kint öltözöl, én a fürdőbe. És nem szabad leskelődni!
-Úgy is te fogsz!
-Kétlem!-mentem be majd becsuktam az ajtót.
Levetkőztem majd gyorsan felhúztam a fürdőruhát. Összehajtottam a ruháimat és közbe megigazítottam a hajamat.
-Készen vagy?-kérdeztem.
-Mi tart nektek ennyi ideig öltözködni?-kérdezte amikor kinyitottam az ajtót.
-Tessék!-dobtam neki a köntösét, miután én már felhúztam.
-Mehetünk?
-Szobakulcs?
-Nálam-emelte fel.
-Akkor menjünk!-húztam fel a papucsom majd kimentünk.