Harcos élete (Én, mint ügynök? 2.évad)

-15

-Akkor...-ült le mellém Jemma miközbe felkötötte a maszkját-Készen állsz?
-És te?-kérdeztem nevetve.
-Nem műtöttem még éber embert...
-Hidd el, hogy így jobb lesz!
-Nem hiszem! Beleszólsz a munkámba és elrontom. Simán elvághatom az ütőeredet!
-És akkor mi van?-vontam vállat.
-Meghalhatsz?
-Na és?
-Te nem félsz meghalni?
-Ahogy Steve mondta..."Meg kell találnom a békét."
-És a béke a halál után jön csak el?
-Minden egyes nap háború zajlik a Földön...
-Értem-bólogatott majd elővette a tűt. Hirtelen megszólalt a telefonom mire majdnem elejtette a szikét-Most szívatsz?-kérdezte mire elröhögtem magam.
-Én nem!-vettem elő a mobilom-A francba!-néztem meg az üzenetet-Műtét elhalasztva!-pattantam fel majd kirohantam.
-DE MÉG INSTABIL VAGY!-kiabálta utánam.
Befutottam a hangárba, majd beszálltam az egyik terepjáróba. Gyorsan kihajtottam az útra, majd Queens felé vettem az irányt.
-Titkosított vonal James Buchanen Barnes-parancsoltam a kocsinak majd elkezdte apát hívni.
-Hallgatlak!-vette fel.
-Van valami baj nálatok?
-Tudtommal nem, miért?
-Parker vészhelyzet üzenetet küldött nekem!
-Mi?
-Én se értem! Ezért hívtalak fel!
-Suliba van...
-Akkor? Csak nem támadták meg a suliját...Vagy de?
-Lehet, hogy véletlen volt!
-És mi van ha nem? Miért nem Starkot hívta? És miért engem?
-Nem tudok semmit!
-Hát ez kurva jó!
-Ha ezt Steve hallaná...
-Kitagadna. Nem engedne haza...-nevettem el magam-Jaj Parker! Remélem csak véletlen!-parkoltam le-Kösz apa!
-A semmit? Szívesen, máskor is! Szeretlek!
-Vigyázz magadra!-szálltam ki majd besiettem az iskolába.
-Rita!-futott velem szembe Parker-Jókor jöttél! Éppen időbe!-kezdett el befelé húzni.
-Mi a baj? Miért nem vagy a ruhádba? Kik a támadók?-kérdeztem amikor benyitott egy osztályterembe-Vagy csak hozd be a szülőd nap van...-jöttem rá amikor mindenki ránknézett-Most szívatsz?-suttogtam.
-May nem ért rá...
-Francba Parker!-mormogtam majd leültem vele egy padhoz-Nem készültem semmivel!
-Improzzál valamit!
-Miért nem Starkot hívtad?
-Mert csak te vagy erre a jó jelölt!
-Miért? Más apukája is bejött!
-De nekem te kellesz!
-Szép napot!-jött be a tanár-Látom sok szülő eljött! Kérnék a gyerekek által egy nagy tapsot nekik!-mondta mire a diákok tapsoltak-Szóval! Ezt a napot csak is azért hoztam létre, hogy a diákok ismerkedjenek a felnőtté válással és, hogy tanácsokat kérjenek. Melyik szülő szeretné kezdeni?
-Majd mi!-emelte fel Parker a kezét.
-Mi? Én nem!-néztem rá majd a tanárra.
-Jöjjön Mrs. Parker!-biccentett a tanár majd felálltam.
-Szabad?-kérdeztem miközbe a tanári asztalra mutattam. Mivel a tanár bólintott, így ráültem-Először is! Tisztázzuk, hogy nem vagyok Mrs. Parker! Én Peternek a gyámja vagyok. A nevem Rita Turner. Sokan ismerhettek egyes neveimről...Világok elpusztítója, Hydraölő, Tizenhármas ügynök...Amerika Kapitány-mondtam ki végül aztán mindenki ujjongani kezdett-Huszonnyolc éves vagyok. A harcoláson és a Föld megmentésén kívül a feladatom az aktakészítés. Aktákat írok küldetésekről vagy emberekről-meséltem mire egy lány feltette a kezét-Igen!-néztem rá.
-És ez fontos feladat?
-Hogy hívnak?
-Michelle...
-Hát Michelle...Ez egy nagyon jó kérdés! Az esetek nagy részébe megírom az aktákat és nem is használják. Ám néha nagyon jól jönnek, amikor például valaki megsérül, vagy új embert keresünk. Az akták fontosak! Mindent abba jegyzünk fel. Persze ez néha unalmas. Nem csinálok mást egész nap, mint aktákat írok...Ám pár éven keresztül pincérkedtem is egy kávézóba. Azt mondom, hogy elég jó munka! Egész nap talpon vagyok. Ez nektek rosszul hangozhat, tudom. Persze ez üzlettől függ. Én szerettem pincérnő lenni...
-És melyik a jobb szerinted?
-Őszintén, nem tudok dönteni! Van olyan nap amikor inkább pincérnő lennék mivel hiányzik a sürgés-forgás, de egyes napokon jól esik az unalmas aktaírás...
-Hogyan váltál Amerika Kapitánnyá?-kérdezte egy fiú.
-Honnan meséljem? Ádámtól és Évától? Vagy inkább a felétől?
-Az elejétől!
-Az anyukám ezredes volt. Ő alkotta meg a Világok elpusztítója programot. Mivel nem ismertem az apukámat, én anyukámmal nőttem fel a katonai bázison. Idővel én váltam a program fő alanyává. Ahogy egyre idősebb lettem, a S.H.I.E.L.D. felfigyelt rám. Én elköltöztem New Yorkba. Elkezdtem dolgozni egy kávézóba majd esténként edzésekre jártam. A S.H.I.E.L.D. felkészített egy-két dologra, de ami hat éve történt a városba, egyszerűen rémísztő volt...
-Harcoltál ott?
-Igen. Harcoltam ugyanott, ahol a Bosszúállók, csak persze egy utcával lejjebb. Szerencsével túléltem az ütközetet. De sok mindenkire ez nem mondható. A csata után a S.H.I.E.L.D. áthelyezett Washingtonba. A Triskelionba dolgoztam, mint titkárnő. Ott ismerkedtem meg Fekete Özveggyel és az igazi Amerika Kapitánnyal. Nap, mint nap találkoztan a legjobb barátommal, aki Sólyom személyesen. Aztán hirtelen megjelent a Hydra. Mi négyen megalkottunk egy tervet. Nekem az volt a feladatom, hogy kiiktassam a Hydra tagokat emeletről-emeletre.
-És megsérültél?
-Nem. Nem tudom, hogy hogyan, de nem. Ötven szintes épületről beszélünk. Volt ott körülbelül háromszáz ellenséges tag. De megoldottam. Azután úgy gondoltam, hogy visszavonulok. Nekem vége az ügynöki feladatoknak. Visszamentem a kávézóba és pincérkedtem tovább. Aztán hívtak fél éve...Jött egy lila pofa megölni a fél univerzumot. Gondoltam rendben, segítek a Bosszúállóknak.
-Benne voltál abba a fél univerzumba, aki meghalt?
-Igen. Benne voltam! Köztetek volt valaki? Persze ha nem meritek ne tegyétek fel a kezeteket!-mondtam majd négyen felemelték a karjukat-Jól van! Vannak bátor emberek is! Az a jó!
-A Bosszúállók közül kik haltak meg?
-Nagyon sokan...Sólyom, Fehér farkas, Doctor Strange, Fekete Párduc, Skarlát boszorkánya, Pókember-emlékeztem vissza a pillanatra majd Peterre néztem-Meg persze én. Ám akkor még nem neveztem volna magamat Bosszúállónak. Én Thanos után váltam azzá...
-Miért te lettél Amerika Kapitány?-kérdezte Michelle.
-Steve Rogers azt akarta, hogy én legyek...
-Tényleg egy pár voltatok? Mert a sajtó ezt írta...
-Michelle!-szólt rá Peter.
-Semmi baj Peter! Igen Michelle! Egy pár voltunk. Terveztük, hogy együtt vonulunk vissza. Persze ő nem érte azt meg...
-Miért mentél vissza a S.H.I.E.L.D.-hez?-terelt Peter.
-Rájöttem, hogy én nem vagyok Bosszúálló. Már nem-néztem rá-Miután megbosszúltam Steve Rogers halálát én már nem voltam Bosszúálló. Csak is miatta maradtam ott. De túl sok minden történt velem és inkább elfogadtam a S.H.I.E.L.D.-nél az állást, amit már két éve tartogattak nekem. Így most én vagyok az igazgató...És aktákat írok-tettem hozzá mire a gyerekek elröhögték magukat-De persze hiányoznak...Mivel nekem a Bosszúállók a családom...Fehér farkas az apukám...Sólyom a bátyjám, aki soha se volt...
-Milyen képességeid vannak?-kérdezte előttem egy lány.
-Tudok repülni-mondtam amikor elkezdtem lebegni és a többiek csak kidülledt szemmel követtek-Tudok pajzsot kreálni. És persze a végtelen kövek által sok mindent tudok csinálni. A gravitóniummal a gravitációt tudom befolyásolni...És ennyi. Persze sokkal erősebb és gyorsabb vagyok. Meg mindenem fejlettebb...Olyan mintha megkaptam volna a szuperkatona-szérumot. Van még kérdésetek?-néztem körbe.
-Megadod a számodat?-kérdezte egy fiú.
-Nem, mivel nem múltál el tizennyolc így gyermekbántalmazással visszaélhetnél! Más kérdés?
-Tudsz másokat is reptetni?-kérdezte egy lány mire rákoncentráltam és elkezdett lebegni-De menő!
-Ha nincs több kérdés, akkor átadnám a többi szülőnek a helyemet!-álltam fel majd körbenéztem. Mivel senki se kérdezett biccentettem egyet-Akkor köszönöm a figyelmet!-ültem le mire hatalmas tapsot kaptam.
(...)
-Ne csinálj ilyet többet!-szóltam le Petert amikor beszálltunk a kocsiba-Vészhelyzet üzenet egy hozd be a szülőd nap miatt? Normális vagy?
-Köszönöm, hogy eljöttél!
-Szívesen tettem Peter! De legközelebb csak akkor írjál vészhelyzet üzit ha tényleg vészhelyzet van!
-Rendben!
-Miért nem Starkot hívtad?-kérdeztem amikor elindultunk.
-Azt mondta, hogy ez hülyeség és van ennél fontosabb dolga is...
-De köcsög!-jelentettem ki mire Parker elröhögte magát.
-Jobban vagy?-nézett rám-Az ENSZ gyűlésen nem néztél ki jól!
-Jobban vagyok...Kösz az érdeklődést, kölyök!
-Mi volt a bajod?
-Az öregedés...-röhögtem el magam mire köhögtem egyet.
-Ez csúnya volt!
-Csak utóhatás...Influenza...
-Ahha!-bólogatott majd megálltunk a házuk előtt-Feljösz egy picit?
-Nem akarok zavarni! Van még dolgom...
-Van pizza...
-Nyomás!-pattantam ki majd bezártuk a kocsit.
-Hogy is mondták? Mrs. Parker?-nézett rám mire kitört belőlem a röhögés.
-Ne is mond! Azt hittem, hogy beszólok a tanárodnak...-emlékeztem vissza amikor újra köhögtem.
-Nem lehet, hogy tüdőgyulladást kaptál?
-Lehetséges...-vontam vállat amikor beléptünk a lakásba-Van innitek?
-Mit kérsz?
-Vizet-ültem le a pulthoz majd Parker adott is egy pohárral-amint lenyeltem a kortyot egyből köhögő rohamot kaptam.
-Rita!-jött mellém-Rita!-guggolt le majd észrevette, hogy a kezemből folyik a vérem-Neked vérzik a tüdőt! Hívom Mr. Starkot!
-Nem!-parancsoltam-Wakandába megyünk!-nyitottam meg a portált majd elkezdett égni a csuklóm.
-Gyere!-karolt át majd segített átmenni.