Harcos élete (Én, mint ügynök? 2.évad)

-5

-A kezeden van az űr kő, mégse használod...-jegyezte meg Lucy.
-Mit ér egy jó támadás robbantás nélkül?-tettem csípőre a kezem.
-Egyedül?
-Mire lenne jó a csapat ha én egyedül jönnék?
-Elbújtak mögötted? Ennyire félnek a Hydrától?
-Nem! Csak éppen átkutatják a bázist miközbe én elterelem a figyelmedet.
-És miért jöttél ide? A gravitóniumért? Vagy megölsz minket?
-Azt majd meglátjuk!
-Még mindig jó színész vagy! Ahogy felveszed a komoly arcodad...Eszméletlen!
-Miért csinálod ezt?
-Amiért te...A bosszúért!-kapta elő a fegyvert mire Peter elhúzta egy hálóval a kezét.
-Nem kell a segítség!-mormogtam majd elmentem megkeresni a kapszulát.
-De majdnem rádlőtt!-szólt utánam majd bementem az első folyosóra.
Végigmentem és megláttam egy labort. Beléptem és észrevettem a kapszulát.
-Scott!-szóltam mire megjelent mellettem-Üdv a normál méretedbe!
-Ez a kapszula?-kérdezte.
-Sok sikert!-bólintottam majd lezsugorította és kiment.
-Kezeket fel!-állt fel két oldalról két fiú.
-Ohh! Két fiú, akivel Lucy egykorú...Kitalálom! Te!-mutattam a bal oldalira-Te vagy a pasija! És te-fordultam a másikhoz-Te meg a legjobb barátja! Hé! Ott voltál a bálon!
-Lucynak nincs pasija...-magyarázta a bálos fiú-Alapból Derek! Üdv!
-Tíz évvel vagyok nálad öregebb, szóval maradjunk a tegeződésnél!
-Hol van Lucy?-kérdezte a másik pasi.
-Nem tudom...Az univerzumba?-néztem rá mire Derek kuncogott-De te vagy az akinek bejön Lucy!
-Adam, neked bejön Lucy?-lepődött meg Derek.
-Köszi szépen!-biccentett felém-Sikeresen több éven keresztül titokba tudtam tartani!
-Ezzel a viselkedéssel? A Hydránál nem tanítottak meg színészkedni?-röhögtem el magam-Most komolyan! Ennél még én is jobb vagyok!
-Nem színészkedni, hanem lőni tanítottak!
-Ohh azt látom! Nagyon magabiztosan fogod a fegyvert! Nem is remeg a kezed! Ezért már fel is adom! Gyerünk! Lőjetek le egyszerre!-tettem fel a kezem mire meghúzták a ravaszt, de mivel hirtelen félreléptem egymást találták el-És a Hydra nem tanította azt, hogy egy vonalba ne legyél a társaddal?-lepődtem meg majd egy lány előugrott az asztal alól.
-Állj vagy lövök!
-Azt csak hiszed!-ütötte el Hulk.
-Kösz nagyfiú!-néztem rá.
-Az a két csávó?-bólintott a földre.
-Ahh! Szíven lőtték egymást...
-Bénák!-röhögte el magát majd továbbment.
Megláttam az interaktív táblát így odamentem. A francba! Mindent tud! Az nem jó! Az nem jó!-ismételtem majd a tárgyalóhoz mentem.
------------------Lucy szemszöge---------------
-Elegem van már belőled!-rúgtam el Pókit mire eltűnt a fejéről a maszk-Pete?-néztem rá.
-Lu?-fordult felém.
-Te vagy Pókember? Hogyan? A kis Pete, aki nem látott semmit a szemüvege nélkül...
-Parker!-szólt mögüle Natasha  Romanoff mire hirtelen lelőtt engem.
-----------------Peter szemszöge----------------
-Mit csináltál vele?-fordultam felé.
-Altató...-jött mellém-Jól vagy?
-Én igen...
-Lucy!-futott hozzá Rita-Nincs bemeneti seb...Mi történt?
-Altatót kapott!-ment mellé Nat-Menjünk haza!
-Persze!-bólintott Rita majd megnyitott egy portált és átmentünk rajta.
-Hova viszed?-kérdeztem Ritatól.
-A kihallgatóba-válaszolta majd lement a lépcsőn.
------------------------Valóság----------------------
Letettem az ágyra majd az irányító panelhez mentem. Megnyomtam a gombot így létrejött a láthatatlan fal. Visszamentem majd bementem a laborba.
-Jól van?-jött utánam Peter.
-Mit érdekel téged az unokatestvérem?-fordultam felé mire az arcára néztem-Te ismered őt!
-Igen...
-Egykorú veled...
-Általánosba együttjártunk...
-Várjunk! Tisztázzuk a mondatot! Együttjártatok iskolába vagy együttjártatok, mint egy szerelmes pár?-kérdeztem mire nem válaszolt-Úristen! Te vagy Pete?
-Ki a Pete?-röhögte el magát Stark.
-Te vagy Pete!-nevettem-Úristen! Ha tudnád, hogy mennyiszer kellett rólad beszélgetnem Lucyval! Várjunk! Inkább nem is folytatom, mert egy darabig rokonok voltunk!-ráztam meg a fejem miközbe kiment-Rosszat mondtam?-néztem Starkra.
-Nem! Egyáltalán nem!
-Te kamuzol!
-Megsértetted!
-A francba! Csak tudod hét év után megtudom, hogy Parker járt az unokatestvéremmel...És azért na...-magyaráztam mire kitört belőlünk a röhögés.
-Parker is kicsi Turner?-kérdezte mire bólogattam-Úristen!
-Nekem mondod? "Jaj, Pete olyan kedves és aranyos...Megért engem és nem néz különcnek..."
-Uram atyám!-röhögte el magát mikor Parker visszajött. Hirtelen komolyak lettünk majd ránéztünk-Akarsz valamit kölyök?-kérdezte tőle.
-Nem tudom, hogy mi történt Németországban, de hiányzik a régi Rita! És maga miatt változott Mr. Stark!-jegyezte meg majd visszament. Amint meggyőzödtünk, hogy elment, a nevetéstől már a földön hemperegtünk.
-"Maga miatt változott Mr. Stark."
-"Hiányzik a régi Rita." Uram atyám! Mintha az anyának gondolna...
-Engem meg az apjának-törölte le a könnyeit.
-De ha téged az apjának, engem meg az anyjának, akkor azt hitte...-kezdtem mire megint kitört belőlünk a röhögés.
-Mi egy pár?
-Ugyan már! Mi csak jó barátok vagyunk!
-Úgy van!
-Parker azt mondta, hogy Rita meghülyült...-jött be Sam mire lenézett ránk-Már értem, hogy miért mondta!
-Mi csak hülyültünk...-magyaráztam.
-Bucky!-szólt ki-Hozd a lázmérőt! Rita szerintem beteg!
-Nincs semmi bajom!-álltam fel-Csak kiderült, hogy Parker a rokonom volt pár hónapig...
-Mi?-tört ki belőle a röhögés-Lucy és Parker? Ne szivass!
-Pedig de!-bólintottam mire még jobban nevetett-Nem hülyültem meg csak furán reagáltam egy helyzetre...-húztam fel Starkot-És Parker az anyjának tekintett szóval...
-Te engedélyezted, hogy Parker beszéljen Lucyval?-jött be Natasha.
-Hogy mi?-néztem rá mire nekem adta a tabletet-Akkor jöjjön az anyai szigor!-mentem ki majd benyitottam. Lesétáltam a lépcsőn és Parker mellé álltam-Rendben! Peter, te itt végeztél!
-De...-nézett rám.
-Én vagyok a Kapitány és te meg egy beosztottam vagy! Vagy engedelmeskedsz, vagy visszaviszlek a nénikédhez és kirúglak a Bosszúállóktól!-mondtam mire rámnézett.
-Jó, hogy újra önmagad vagy!-suttogta majd kiment. Leültem a székre majd Lucyt néztem.