Harcos élete (Én, mint ügynök? 2.évad)

-20

Repültem New York felé. Hirtelen megláttam még Afrika partjánál két embert, aki skandálja a nevem. Leszálltam és felismertem őket.
-Apa!-futottam hozzá-Uram atyám! Sam!-láttam meg az elájult embert.
-Gyenge a légzése!-magyarázta apa-Lucy jól eltervezte! Kihajít két embert az óceánba...
-Shuri!-szóltam a karkötőmbe.
-Hallgatlak Rita!
-Afrika északnyugati part! A koordináta észak 34-01-31, nyugat 06-50-10. Két sérült Bosszúálló! Egyik eszméletlen a másik éber és nem nagyon van baja.
-Már elindult egy gép!
-Rendben!-álltam fel.
-Hová mész?-kérdezte apa.
-Megmenteni a Földet! Vigyázz Sam-re! Még egy amerikai zászló és idegbajt kapok!-ugrottam fel majd felkapcsoltam a gyorsaságot.
------------------Lucy szemszöge---------------
-Feladjátok?-kérdeztem.
-Nem győzhetsz!-tápászkodott fel Pete-Rita eljön!
-Rita nem jön! Ágyhoz kötött! Gyenge és félig halott!
-A kölyöknek igaza van!-állt mellé Natasha-Lehet, hogy legyőztél minket, és lehet, hogy az ereidbe gravitónium folyik, meg viseled a végtelen kesztyűt, de Rita eljön! Nem hagy minket cserbe!
-Már cserbehagyott!-mormogta Stark-Rita nem jön el! Elhagyott minket!
-Legalább valaki belátja!-röhögtem el magam-Na és akkor most!-vettem elő a fegyvert-Ecc, pecc, kimehetsz, kit öljek ma meg?-mondtam a mondókát mire Parker-re értem. Nyelt egy nagyot majd elállt Romanoff mellől.
-Gyerünk!-tárta szét a karját.
-Peter ne!-fordult felé Stark mire neki lelőttem a lábát.
-Lucy ne!-parancsolta Pete-Itt vagyok! Engem célozz!-mondta majd feléfordultam-Húzd meg a ravaszt ha mered!
-Tudod, hogy merem!
-Tudom! Az a kérdés, hogy időbe tudod-e?-kérdezte mire felhúztam a pisztolyt-Látod! Erről beszéltem! Nem tudod időbe megtenni!
-Azt majd meglátjuk-nyomtam meg a  ravaszt de hirtelen egy pajzs landolt Peter előtt.
-Én megmondtam!-magyarázta amikor Rita hatalmas landolással megérkezett.
------------------------Valóság----------------------
-Lucy!-álltam.
-Ugyan! Biztos gondoltál arra, hogy ez lesz!-vont vállat.
-Ohh...Én gondoltam!
-Azért ismerhetnél már ennyire!
-Ugye tudod, hogy most mi következik?
-Már alig várom! Amerika Kapitány! A Hydra megöli mind a két Kapitányt...Ez történelmet ír!
-Azt majd meglátjuk!-kaptam elő a botjaimat majd nekifutottam.
Nekidobtam a sokkolós részét a botnak, de a végtelen kővel elporlasztotta. Jól van! Pörgőrúgással hasba rúgtam majd összerogyodt. Gyorsan lekaptam róla a kesztyűt. Próbálta a gravitóniumot használni, mivel hirtelen felemelte a kezét.
-Hoho!-tartottam fel a kesztyűt-Ha te azt, én ezt! Rosszabbul járnál! Akkor biztos, hogy vesztesz! Bár így is...
-Pofa be!-kerített mögénk egy gravitónium teret.
-Hogy beszélsz? Nem így neveltelek!
-Te nem neveltél!-akadt ki mire egy gravitónium nyaláb átment a gyomromon.
-Ez fájt!
-Te megölted a szüleimet!-ment át a vállamon is egy nyaláb.
-Augh!
-És miattad haltak meg a barátaim is!-ment át végül egy szívemen.
Amint odanéztem hirtelen sokkot kaptam. Nehezen kaptam levegőt.
-Ha leragadsz a múltba-mondtam ki nagy nehezen-Gyen... gé... vé... v... áll... sz-tagoltam amikor a lábamnál elkezdett valami szikrázni és egészen teljesen a fejemig feljött. Hirtelen fehérré vált a szemem és bekerültem a lélek kőbe. Összerogytam és mély levegőket vettem.
-Mi történt?-állt elém Steve.
-Erősebb, mint én! Nem tudom legyőzni! Hajtja a vágy a meggyilkolásomhoz...
-Gyere!-húzott fel-Te vagy a legerősebb! Ne feledd el, hogy a kesztyű és a gravitónium nélkül is van képességed!
-Nem megy! Nem bírok harcolni!
-Szerinted miért te lettél Amerika Kapitány?
-Mert szeretsz?
-Mert olyan vagy, mint én! Mindenemet átadtam neked! Most ideje hasznosítani!
-De nem bírom megölni őt!
-Attól, hogy te vagy a Hydraölő nem kell megölnöd őt! Ez majd a harc során kiderül!
-Sokkal könnyebb lenne ha élnél!
-Nem! És tudod miért?
-Nem.
-Mert engem támadott volna meg...És te azt nem bocsájtottad meg neki. De így...
-Bántotta a barátaimat!
-Most már tudod a dolgod!-lépett hátra majd elporladt.
Kinyitottam a szemem és a két kezemre néztem. Elkezdtek szikrázni. Hirtelen felemeltem és Lucy felé irányítottam. A burok eltűnt és belőlem kijöttek a nyalábok. Felegyenesedtem és ránéztem. Hirtelen ő is ugyanezt csinálta csak gravitóniummal. Összerogytam és keresztbe tettem a kezem. Az elem körbevett. Felemeltem a kezem és ezáltal a burok is emelkedett. Összenyomtam a két tenyerem és ezáltal egy gömb lett az elemből. Majd belecsaptam a földbe és visszakerült a gravitónium a tisztes helyére.
-Azt hiszed, hogy csak téged bántottak? Hát rohadtul NEM!-emeltem fel a hangom-Brühühü! Az unokatestvérem megölte a szüleimet...Nekem nem voltak szüleim! Mert az anyukám csak egy kísérleti alanynak tartott és az apukám meg a Hydra bérgyilkosa volt! A szemem előtt ölte meg egy asgardi az anyukámat! A szemem láttára porladt el az apukám és a bátyjám egy lila pofa által. Egyébként én is elporladtam...És még életem szerelmét megöli a Hydra, amit elvileg legyőzött '45-be és négy éve. Na ezt magyarázd meg! Mert szerintem az én életem százszor szarabb, mint a tiéd. És ahogy Ruby-nak mondtam! Ne packázz Hydra tagként a Hydraölővel!
-Hatalmas kortörténetet halhattunk Rita Alexandra Turner-től!-tapsolt meg majd a többiekre néztem.
Hirtelen előkaptam a fegyveremet és lelőttem. A lövés után kiesett a pisztoly a kezemből...Odamentem hozzá és lecsuktam a szemét. Letérdeltem mellé és kitört belőlem a sírás.
-Ri..ta!-szólalt meg Stark gyengén mire arrafordultam.
-Uram atyám!-álltam fel majd odarohantam-Mi történt?-kérdeztem Peter-től és Nat-től-Hol van Banner? Stark-nak kell egy orvos!
-Banner ott van ájultan!-mutatott arra Natasha.
-Parker, az elsősegély dobozt!-mondtam neki mire elment-Natasha, rakd stabil oldalba Banner-t!
-Rendben!-állt fel.
-Nem halhatsz meg Stark!-néztem rá-Ma nem!
-Eljöttél!-mosolygott majd hirtelen fentakadtak a szemei.
-Leállt a szíve!-szólalt meg P.É.N.T.E.K.
-Nem halhatsz meg!-kezdtem el az újra élesztést.
Harmincszor adtam neki szívmasszázst majd kinyitottam a száját és szájon át lélegeztettem. Elsőre semmi...Másodszorra semmi...Gyerünk Stark! Harmadjára lélegeztettem mire hirtelen megfogta a tarkómat és a lélegeztetésem átvitte csókba.
-Menj a francba Stark!-váltam el-Túl jól vagy!-röhögtem el magam.
-Nem! Hirtelen nem kapok levegőt!-játszotta mire magához rántott és újramegcsókolt.
-Lucy-nak igaza volt?-kérdeztem két csók között.
-Teljesen!-mormogta.
-Akkor ezt akartad elmondani a bál után...
-Ezt hát! Szeretlek!-jelentette ki mire újra megcsókolt.
-Meghoztam az elsősegélydobozt!-jött ki Parker mire szétrebbentünk.
-Már fölösleges kölyök!-válaszolta Natasha-Rita már életet lehelt Stark-ba! De azért megjegyezném, hogy az életem szerelme itt fekszik előttem ájultan!
-Már megyek is!-pattantam fel majd megvizsgáltam Banner-t.

!The End!