Harcos élete (Én, mint ügynök? 2.évad)

-14

-Hívattál minket?-jöttek be a többiek.
-Újra találtam gravitóniumot!-válaszoltam élettelen hangon.
-És hol?-kérdezte Melinda-Pakisztán? Oroszország? Kína?
-Bennem...-néztem rá mire elhallgatott-Ki kell szednünk belőlem a gravitóniumot!
-Szabad megkérdezni, hogy miért?-érdeklődött Daisy.
-Azért, mert a gravitónium, ami benne van a testemben, szétmarja a belsőszerveimet. Kezdve a tüdőmmel...Ha nem vesszük ki, akkor a végén nem lesz tüdőm és meghalok. Transzplant listára nem kerülhetek fel, mivel gravitónium van a szervezetembe. Vagy kivesszük, vagy meghalok.
-De a valóság kővel tudsz teremteni tüdőt magadnak!-jött rá Coulson.
-Az meg a másik baj! A kövek minden egyes használat után egyre jobban fúródnak bele a bőrömbe. Azokat is le kell rólam szedni!
-Mivel én vagyok az orvos közöttünk-kezdte Jemma-Azt mondom, hogy minél hamarabb kell lépnünk. Egy hét alatt romlott az állapota! Minden egyes perc is számít.
-Akkor benne vagytok?-néztem végig rajtuk.
-Mi a terv főnök?
-Mack hoz egy tárolódobozt! Daisy, a rengéssel lehet irányítani az elemet szóval te fogod kiszedni belőlem!
-És ha kiszedjük az elemet, akkor jól leszel?-tért a lényegre Melinda.
-Ez kérdéses...
-Akkor vágjunk bele!-segített fölállni Coulson majd mindenki elindult a helyére.
Bementünk a laborba majd leültem az egyik székre.
-Hoztam egy kis infúziót!-állt mellém Jemma.
-Jól vagyok! Nem kell infúzió!
-Fájdalmaid vannak! Nem eszel! Kell az infúzió!
-Jól vagyok Jemma!
-Hányat mutatok?-emelte fel a kezét tenyerével velem szembe.
-Beugratós! Mind az ötöt mutatod csak nem mindegyik van kinyújtva!
-Rendben!
-Nem az agyammal van baj, hanem a tüdőmmel! Nem lettem hülye!
-Itt a tároló!-lépett be Mack.
-Kitartás Rita!-fogta meg a vállamat Daisy.
-Akkor kezdjük! Készen állsz?-néztem rá.
-Azt hiszem-mosolygott majd a kezemet gravitóniummá változtattam.
Daisy két oldalról rengést irányított az anyagra. Húzta a tároló felé. És ez ment jó pár percig...
-Mennyi gravitónium van benned?-kérdezte nevetve.
-Talán fáradsz?
-Jobban nézel ki!-nézett rám.
-Nem tudom, hogy Ruby mekkora adagot fecskendezett magába...Szegény nem készült fel rá!
-És te igen?
-Egész életemet erre szenteltem, de nem bírtam tovább fél évnél. Anyukám most csalódna bennem!
-Ez hatalmas teljesítmény! Láttam, hogy a gravitónium mit tett az emberekkel! Te hatalmas eredményt értél el! Fél év! Legtöbben öt másodperc alatt meghalnak...
-Ha direkt erre neveltek, akkor nem nehéz!
-Anyukád miért téged választott? A saját lányát?
-Én is folyton ezt kérdeztem. És egyszer amikor összevesztünk, akkor a fejemhez vágta, hogy azért, mert nem akart szülő lenni.
-Ez durva!
-Katonai élet...Kiképzések, vizsgálatok, kísérletek...És emellett próbálj barátkozni.
-Voltak barátaid?
-Nem...Csak Sam és Lucy voltak velem. Velük tudtam minden megosztani.
-Szereted őket?
-Sam volt az én aggodó bátyjám. Lucy meg a kishúgom...Én voltam az egyedüli ember, akivel megosztott bármit is. Emlékszem mindig úgy mondott el egy titkot, hogy nekem is mesélnem kellett egyet. Tizenkét év van köztünk, de olyan mintha a lányom lenne. Többet volt velem, mint az anyjával. Engem tartott az anyukájának...Erre én meg megölöm a szüleit és miattam változott a Hydra tolvajává.
-Ez nem a te hibád!
-Gondolkoztam, hogy visszamegyek az időbe. Megmentem anyukámat, aztán nem ölöm meg a bácsikámat és a nénikémet. Végül Stevet visszahoznám az életbe, hogy együtt vonuljunk vissza és bemutathassam anyukámnak.
-Anyukád bírná Rogerst?
-Példaképe volt. Amikor szenvedtem egy kísérlet alatt, akkor mindig felhozta Steve kísérletét.
-Hatásos volt?
-Mindig arra gondoltam, hogy olyan leszek, mint Amerika Kapitány.
-Én mindig Romanoff akartam lenni...
-Ő is jó!
-Miért jöttél el?
-Nem találtam a helyem.
-Pedig ott van az apukád és a bátyjád. Mostmár az unokatestvéred is.
-Az unokatestvérem eltűnt, amikor megöltem a szüleit kiskorába.
-Hány éves?
-Tizenhat.
-Egyidős...
-Parkerrel. Ne is mond! Kiderült, hogy egy ideig rokonom volt!
-Lucy Turner és Peter Parker?
-Nekem mondod? Peter is az anyjának tart...
-Mégis itt vagy velünk...Miért?
-Soha se akartam Bosszúálló lenni! S.H.I.E.L.D. ügynök se! Kísérleti alany se! De az utóbbi kettő az elkerülhetetlen volt. A program miatt Fury kiszemezett...Bosszúálló is csak azért lettem, mert megtettem azt, amire életem szerelme megkért a halála előtt. Mindig is normál életet akartam élni. Megbeszéltük Stevevel, hogy miután legyőzzük Thanost visszavonulunk és normálisan élünk, mint egy pár. De ő meghalt! Én túl sokat voltam a lélek kőbe. A csapat aggódott emiatt. Aztán Starkkal veszekedtem és azzal betelt a pohár nálam. Eljöttem. És ahogy ti mondtátok két éve...Lehet, hogy nincs senkim, de lehetne egy csapatom, ami a családom lenne. Ez kecsegtető ennyi rossz dolog után...
-Mi is sok mindenen mentünk át...
-Hallodtam...Milyen volt amikor átváltoztál?
-Fura, és csodálatos egybe...De legfőképpen furcsa.
-Én úgy kaptam meg a képességemet, hogy Hulk szétzúzott...
-Neked van képességed?
-Igen.
-Erről miért nem tudtam?
-Mert nem lényeges! A gravitónium és a végtelen kövek fontosabbak...
-De ezektől most megválsz...
-Tudok repülni.
-Az menő!
-Erőmezőt tudok generálni.
-Az még menőbb!
-És erősebb vagyok...
-Én meg rengéseket tudok generálni...-mondta fintorogva.
-De ez nagyon menő! Ezáltal tudsz repülni! Nekem nagyon is tetszik a képességed.
-Széttöri a kezembe a csontozatomat ha nem húzom fel a kezemre a stabilizátort...
-Engem meg a gravitónium szétmar és a végtelen kövek meg kilyukasztják  a csuklóm...
-Oké, te nyertél!
-Hát, de ebből a szempontból nem jó nyerni...
-Készen vagyunk!-fejezte be majd lezárta a tárolót.
-Akkor most mehetek Jemmahoz műtétre?
-Hát szerintem inkább szakemberhez menjél!
-Ha ezt Jemma meghallja...
-Mit hallok meg?-jött be.
-Kiműtenéd a kezemből a köveket?
-Persze!
-Akkor jövök-mondtam majd felpattantam.
-Látom jobban vagy!
-Végre kapok levegőt!
-Fájdalom?
-Ahhoz hozzászoktam!-legyintettem majd elmentünk.