Harcos élete (Én, mint ügynök? 2.évad)

-3

-Bomba!-ugrott bele Stark a medencébe.
-Te nem vagy normális!-jegyeztem meg.
-Mire vársz? Csak mi vagyunk! Azt csinálunk, amit akarunk!
-Én nem nagyon szeretem a vizet...-ültem le a székre.
-És mégis lejöttél?
-Inkább vagyok egy élő ember társaságával, mint egy halottéval...
-Na gyere! Tök jó! Vagy talán nem tudsz úszni?
-Katonai bázison nőttem fel...Szerinted nem tudok úszni?
-Akkor gyere! Ez egy buli!
-Na jó!-vettem le a köntösöm majd észrevettem, hogy Stark bámul.
-Nem láttam ennyi izmot egy nőn sem!
-A szuperkatona szérum csodákra képes-jegyeztem meg majd elkezdtem a vízen járni.
-Ez nem ér! Be kell jönnöd a vízbe-fröcskölt le mire hirtelen felrepültem-Ne játszad a tök menő szuperhőst, mert most csak Rita Turner vagy!
-Tönkreteszed a mókát!-jelentettem ki amikor szépen fokozatosan mentem bele a vízbe.
-Na látod, hogy nem rossz!
-Ez tök jó!-fröcsköltem le.
-Na jól van! Nem én akartam ezt!-fröcskölt ő is le.
-De ilyet úgy se tudsz!-néztem rá majd a vízből formáltam egy napozóágyat.
-Ez az enyém!-ugrott fel rá.
-Na menjél csak le!-löktem le majd én ültem fel rá.
-Ez köcsög dolog volt!-jött fel a víz alól.
-És mit akarsz ez ellen tenni?
-Felfekszek melléd!-mondta majd félretolt.
-Túl nyugodt minden!-tört ki belőlem-És azt érzem, hogy a holnapi bálon történni fog valami.
-A kövek súgják?
-Nem. Ez zsigerből jön...
-Túl sokat dolgoztál a S.H.I.E.L.D.-nél!
-Lehet, hogy Fury megfertőzött az aggódással.
-Nem lesz semmi baj! Partizunk egyet!
-Ne felejtsd el, hogy ez egy küldetés!
-Oké! Keményen öt percig voltál jófej!
-Ezért jöttünk!
-Próbálj meg lazítani! Legyél nyugodtabb!
-Azt mondod?
-Van egy ötletem!
-Hallgatlak!
-A bálig tök laza leszel és akkor a bál után elmondok egy dolgot, amit csak is te fogsz majd tudni.
-Rendben!
-Kezet rá!-emelte fel mire kezetráztam vele.
Egy darabig beszélgettünk a medencébe. Egy óra múlva felmentünk a szobánkba és mindenki lefürdött. Én bentmaradtam a fürdőbe mivel rájöttem, hogy nekünk nincs ruhánk holnapra. Gyorsan a valóság kő által teremtettem egy Stark bábut meg egy Rita bábut. Emberek, be kell valljam, hogy jól nézek ki...Először a Stark bábuhoz léptem majd megterveztem a ruhát. Utána jött az én ruhám. Akkor jó! Feszes, mély dekoltázs, nincs háta, és combig bevágott...Elmehetek egy tervezőnek!
(...)
-Rita!-jött be Stark-Te itt aludtál?
-Hogy mit csináltam?-keltem fel.
-Te a kádba aludtál...
-Megcsináltam mára a ruhákat-mutattam miközbe ásítottam.
-Wow!-néztem meg-Ez tetszik!
-Akkor minden készen áll a bálra! Hány óra?
-Dél múlt...
-Micsoda?
-Mikor aludtál utoljára?
-Rendesen, normálisan?
-Igen.
-Amikor gyerek voltam...-álltam fel majd kiszálltam a kádból.
-Te húsz éve lassan nem alszol rendesen?
-Kereken húsz...
-Uram atyám!
-De ahogy mondtad, legyek lazább. Aludtam fél napot és kipihent vagyok! Érzem, hogy ez egy nagyon jó nap lesz!-nyújtozkodtam majd elővettem a fogkefémet-Később lemegyünk ebédelni?
-Te ki vagy?-kérdezte félve mire elröhögtem magam.
-Az, akit kívántál! Én vagyok a laza Rita!
-Uram atyám! Mit tettem?-fogta meg a fejét majd kiment.
Első pont sikerült! Rémítsük meg Starkot. Olyan jó színész vagyok, hogy még magam is elhittem. Miután fogat mostam, felöltöztem és lementünk Starkkal ebédelni. Jót csevegtünk ebéd közbe. A nagy részbe inkább beszéltünk és szinte hidegen ettük meg a kajánkat már...Amint befejeztük felmentünk és átöltöztünk a báli ruhánkba. Én tettem magamra egy kis sminket majd kiléptem a fürdőből.
-Mehetü...-jött be az erkélyről, de elállt a szava-Eszem megáll! Rita Turnert nem egy melegítőbe vagy egyenruhába látom, hanem egy elegáns szexi szoknyába...Eszem megáll!
-Ezt bóknak szántad?
-Azt hiszem...Nem tudom...Mit is mondtam?
-Semmit!-ráztam meg a fejem majd megfogtam a táskám-Mehetünk!-néztem rá majd kinyitotta nekem az ajtót.
Lementünk a hotel földszintjére majd beléptünk a bálterembe.
-Parancsoljanak!-nyújtotta felénk a poharakat a pincér.
-Nem, köszönjük!-ellenkezett Stark mire én vettem egy pohárral.
-Danke schön!-mentem tovább.
-Oké! Tudom, hogy azt mondtam, hogy légy laza, de kérem vissza a régi Rita Turnert!
-Ez a régi Rita!-mosolyogtam rá majd lehúztam a pezsgőt.
-Mi? Ez nem a régi Rita! Én a tegnapi Ritat akarom! Aki minden egyes jó pillanatot el tud rontani! Aki küldetés mániás! Aki egy igazi szuperhős! Én őt akarom!
-Kíváncsi vagyok arra a dologra!-mondtam majd odamentem az adományozókhoz. Aláírtam egy csekket majd továbbmentem.
-Te most elajándékoztál tíz milliót!
-Tudom!
-Miért?
-Mert muri-kuncogtam majd leültem egy asztalhoz.
-Te egy szőke nő lettél, aki játsza a butát!-állt velem szembe.
-Nem játszom!
-Mi van?
-Bulizni jöttünk! Most mi a bajod! Jótékonykodunk és hazamegyünk a gravitóniummal együtt a bál után...
-Francba, hogy vonzódok a szőkékhez-mormogta majd nyújtotta a kezét-Felkérhetlek?
-Örömnel elfogadom!-fogtam meg a kezét majd bementünk a táncparkettre.
Megfogta a jobb kezem majd a derekamat. Én kezemet a vállára tettem majd elkezdtünk lassúzni. Szépe lassúztunk nagyon hosszú ideig. Annyit lehetett észrevenni, hogy már szinte nincs közöttünk tér. Starknak a keze egyre jobban kezdett lefelé csúszni.
-Fárad a kezed?-kérdeztem mire visszahúzta.
-Tudod, az öregedés...
-Értem-kuncogtam mire eldurrant egy pisztoly.
-Üdvözlet!-jött be egy csapat fiatal ember-Örömmel jelentem, hogy áldozatul estek a Hydranak-mondta mire Starkra néztem.
-Ez meg ki?-kérdeztem suttogva.
-Nem tudom! Nem ismerem!
-Kérem tegye fel a kezét az, aki valamilyen szupererőt birtokol-mondta mire mindenki kussba maradt-Nincs itt olyan ember?-nézett körbe mire meglátott engem-Lám, lám, lám...Amerika Kapitány!
-¿Qué? No soy americano. Soy de Valencia. Me llamo Alejandra Sánchez.(Mi? Nem vagyok amerikai. Valenciából jöttem. Alejandra Sánchez vagyok.)
-Szóval Alejandra, nem bánod ha megölök egy embert miattad?-kérdezte amikor megfogta a hozzá legközelebbi embert.
-Ne!-szólalt meg Stark.
-Szóval Tony Stark is itt van...Amikor kérdeztem a szupererőt, akkor miért nem jelentkezett?
-Mert tulajdonképpen én csak okos vagyok és van egy páncélom.
-Ahhh! És most hol van a páncélja?
-Amerikába...Figyelj! Ereszd el a férfit és vigyél el engem!
-¿Qué?(Mi?)-akadtam ki-¿Tú eres tonto? Tú morirás si vas con él(Hülye vagy? Meg fogsz halni ha vele mész)-néztem rá.
-Nem értem, hogy mit mondasz! A páncélomba van az automatafordító-mormogtam mire a fiúra néztünk.
-Rendben!-biccentett miközben elengedte a férfi és Stark vele kiment-Éljen a Hydra!-mondta végszóval majd lelőtte az óriás csillártartót.
-Francba!-repültem fel majd megtartottam a csillárt.
Szerencsére a Hydra tagok már kimentek így nyugodt voltam. Szépen letettem majd kifutottam az épületből.
-----------------Stark szemszöge----------------
-Na jól, nem kell szorongatni!-rántottam el a vállam-Tudok én magamtól is menni!
-Azt kétlem!-jelent meg előttünk egy szőke lány-Ez vagy egy terv, vagy meghülyültél Stark...
-Olyan ismerős vagy-néztem az arcát-Mintha láttalak volna valahol...
-Tizennyolc vagyok.
-Akkor nem vagy az akire gondoltam-mondtam mire észrevettem a táskából kiálló fiólákat-Gravitóniumot loptok? Az nem jó!
-Miért? Talán kéne a kis társadnak, hogy még erősebb legyen?
-Én nem tudom...Én csak a küldönc vagyok...De az a feladatom, hogy haza vigyem-vontam vállat majd megnyomtam kétszer a mellkasomat és a páncélom megjelent rajta-Szóval add ide!-parancsoltam mire megtámadtak.
A fiút gyorsan egy villanyoszlophoz kötöttem majd a lány után mentem. Hirtelen a lány megállt mivel egy gravitónium fal jelent meg előtte és pár másodperc múlva Rita belecsapódott a földbe.
------------------------Valóság----------------------
-Stark! Most lehetek a régi Rita?-kérdeztem mire bólintott-Kérem a gravitóniumot!-álltam fel amikor megláttam a lány arcát-Lucy?
-Rita?-fordult felém-Te vagy a Világok elpusztítója?
-Mit keresel itt?-kérdeztem mire megláttam a gravitóniumot a táskájába-Te elloptad az elemet?
-Te vagy a Világok elpusztítója!-esett le neki majd előkapta a fegyverét és rámfogta. Gyorsan csináltam egy pajzsot mivel rámlőtt. Mire feleszméltem Lucy eltűnt.
-Uram atyám!-ültem le a földre.
-Minden rendben?-jött mellém Stark.
-Nincs semmi se rendbe!-nyitottam egy portált a hotel szobánkba majd átmentem rajta.
-De mondd el és segíthetek!-jött utánam.
-Öt perc múlva csapatmegbeszélés!-kaptam fel a cuccainkat majd átmentem még egy portálon, ami már a hazavitt.

Akkor emlékezzünk meg, hogy mi történt március 15-én...
Nem csak a magyar forradalom és szabadságharc...
Julius Caesart is ezen a napon gyilkolták meg...