Harcos élete (Én, mint ügynök? 2.évad)

-7

-Jó reggelt!-mentem le Lucyhoz.
-Boldog negyedik napot!-ült fel.
-Számolod a napokat?-ültem le a székre.
-Mi mást csinálnék?
-Van kedved kártyázni?
-Ne már! Abba mindig te nyersz!
-Akkor társas?
-Barkóba?
-Kezdek!-dőltem hátra.
-Élőlény?
-Nem.
-Tárgy?
-Igen.
-Megtalálható ebbe a terembe?
-Igen.
-Szilárd?
-Van itt szilárd dolgon kívül más?
-A levegő...-mondta mire kuncogtunk.
-Szilárd.
-Van nekem olyan?
-Volt.
-És neked?
-A tiéd nálam van.
-Ohh! Ez becsapós!
-Nem találod ki?
-Csak nem egy új ágy?
-Nem...
-Akkor?
-Emlékszel arra a füzetre amibe folyamatosan rajzoltuk a szuperhősöket? Meg abba írtunk minden egyes kívánságot?-kérdeztem amikor elővettem.
-Ne már! Megtaláltad?-nevette el magát.
-Őriztem, mint egy kincset!-álltam fel majd átmentem a falon.
-Wow! Ilyet is tudsz?
-Végtelen kövek teszik-ültem le mellé-Nem akarsz megölni, ugye?
-Túl fáradt vagyok ahhoz!
-Akkor nézzük!-nyitottam ki amikor a vállamra dőlt.
-Uram Isten! "Azt kívánom, hogy mindvégig Petetel legyek!" Ilyenekre én nem emlékszem!
-Várj! Jövök én! "Azt kívánom, hogy hercegnő legyek és egy hatalmas kastélyba éljek!" Hány éves voltam?
-"Olyan menő lány szeretnék lenni, mint Rita!"
-Te írtál ilyet?
-Te voltál a példaképem!
-Remélem most már nem, mert egy kész csődtömeg vált az unokatestvéredből!
-Ezt nem hiszem el!
-Pedig de! Gondolkozom, hogy elmegyek dili dokihoz...
-Olyan nagy a baj?
-Nem nagy csak zűrös.
-Fiúk?
-Ezt persze eltanultad tőlem!
-Nincs senkid?
-Meghalt...
-Ohh! Sajnálom!
-Rubyt ismerted?
-Osztálytársak voltunk...Miért? Ő ölte meg?
-Igen...
-De Ruby érted jött...
-De Steve Rogers engem meg akart ölni, mert megkértem. És Ruby azt mondta, hogy engem csak ő ölhet meg. Így elvágta Steve torkát és a kezembe halt meg...
-Úristen!
-De ez az én formám!
-És Starkkal mizu?
-Hallkabban!-csitítottam le-Biztos hallgatózik!
-És mizu vele?-suttogta.
-Barátok vagyunk.
-Mi van? Te hülye vagy? A pasi fülig belédzúgott!
-Stark? Belém? Egy emberről beszélünk?
-Igen! Stark kedvel téged!
-Neki csak Pepper Potts a fontos! Senki mást nem szeret! A többi csaja mind egyéjszakás kaland.
-Uhh, de felismertem valakire!
-Ne! Ne hozd fel a múltamat! Megváltoztam! Felnőttem!
-Te? Felnőttél?-tört ki belőle a röhögés.
-Miért néz mindenki gyereknek! Steve is, te is! Még a saját apám se néz rám gyerekként!
-A kid?-lepődött meg-Te megtaláltad az apukádat?
-Ahha!-bólintottam.
-És ki az? Ismerem?
-Ha személyesen nem is, névileg biztos!
-Na ki?
-Bucky Barnes.
-A Tél katonája? Mi van? Neked a Tél katonája az édesapád? Hogyan és mikor tudtad meg? Ezt nem hiszem el! Bucky Barnes?
-Fél éve tudtam meg...Majdnem meghaltam és amikor vért adott, akkor láttuk az egyezést.
-Beszarok! Ez rohadt menő!
-Igaz?
-Neked vannak a világ legjobb szülei! Anyukád egy többszörösen kitűntetett ezredes! Apukád meg a Tél katonája! De lennék a helyedbe.
-Inkább ne!
-Miért! Ez tök menő!
-De ez meg undorító-emeltem fel a kezem majd gravitóniummá változott.
-Ne már! Ez rohadt menő!
-Undorító!-ellenkeztem amikor ásított egyet-Nem aludtál?
-Nagyon kényelmetlen ez az ágy!
-Az ölembe mindig el tudtál aludni!
-Ja! Amikor tíz éves voltam!
-Gyere!-tettem le a lábam majd belefeküdt az ölembe.
-Tudod még az altató dalt?
-Nem hiszem! Van valami kívánságod?
-Andante, andante?-kérdezte amikor elkezdtem simogatni a haját.
-Take it easy with me, please...
-Neked jó hangod van?!
-Touch me gently like a summer evening breeze 
Take your time, make it slow 
Andante, Andante 
Just let the feeling grow

Make your fingers soft and light 
Let your body be the velvet of the night 
Touch my soul, you know how 
Andante, Andante 
Go slowly with me now

I'm your music-kezdtem amikor észrevettem, hogy alszik.
A valóság kő által egy kényelmesebb ágyat teremtettem és a falon keresztül hátrabukfenceztem.
-Te meg mit csinálsz?-nézett rám furán Sam-Mióta tudsz átmenni a falon?
-Régóta! Csak fiúk mellett inkább nem használom...Egyébként mi ez a hely?-néztem körül-Trambulin van a parketta helyett?
-Ahha!-bólintott.
-Én erről a helyről miért nem tudtam?
-Mert még Stark se tud!
-Mi van? Hiszen az ő házába vagyunk!
-Tudom...
-Hogyan!
-Egy időpont amikor Stark nincs itthon fél napig! Plusz a félretett pénzem...
-Ez de menő! Szóltál volna én is beszállok!
-A milliárdjaidat ne ilyenre kölcsed?
-Hanem egy luxus yacthra, amibe minden megtalálható!
-Pontosan!
-Ez rohadtul tetszik!-kezdtem el ugrálni-Ez rohadt jó!
-----------------Lucy szemszöge----------------
-Mi van?-keltem fel mikor megláttam az új ágyamat-Argh! Rita, remélem tudod, hogy ha adsz nekem sok mindent én akkor is meg foglak ölni!
-Kit fogsz megölni?-jött be Pete.
-Ri...Senkit!
-Ahha-ült le-Hogy vagy Lu?
-Kaptam új ágyat!
-Látom! Kényelmesebb?
-Sokkal!
-Annak örülök!
-Szerinted mikor fognak innen kiengedni?
-Azon vagyok, hogy minnél hamarabb! De mivel meg akartad ölni Ritat és mivel elloptad a gravitóniumot...
-Mennyi a minimum nap?
-Én egy hónappal számolnék.
-Mennyivel?
-Te kerested a bajt!-emelte fel védekezően a kezét.
-De akkor is! Rita ma itt ült mellettem és meg se próbáltam fojtani!
-De gondoltál rá?
-Dehogy! Szerinted mennyi esélyem lenne fegyver nélkül a Hydraölővel szembe?
-Fegyverrel is alig van!
-Hát ez az!
-Megpróbálok valamit tenni!
-Köszönöm Pete!
-Hozhatom neked az ebédet?
-Már hoztam neki!-jött be Rita-Gondoltam éhesek vagytok!-teremtett egy asztalt, ami félig kívül félig belül helyezkedik-Egy Lucynak!-tette az én felemre-És egy neked, Peter! A víz!-tette le a kancsót is-Jó étvágyat gyerekek!-indult ki mire Peter visszafogta.
----------------------Valóság------------------------
-Beszélnünk kell!-suttogta Parker.
-Miről?-fordultam felé mire a szemét Lucy felé fordította-Három óra múlva edzés!-mondtam normál hangon-Ott találkozunk!-mentem ki miközbe bólintott.
Bementem a konyhába majd mertem magamnak egy tányérral a pörköltből. Leültem a pulthoz majd elkezdtem enni szépen, nyugodtan, tök egyedül...Ez de jó! Nyugalom...
-Na jó!-csapta az aktát elém Stark-Százszor átolvastam!
-Gratulálok! Elmondhatod, hogy ismersz!-mondtam fapofával.
-Mi a bajod?
-Nem tudom elmondani Lucynak, amit akar! Kéri tőlem minden egyes nap, de nem megy! A tudat, hogy megöltem a szüleit...
-Menni fog ez! Ezáltal válsz szülővé!
-Nem! Én egy szülőgyilkos vagyok! Meggyilkoltam közel négyszáz embert és mindnek volt családja! És engem ez érdekelt? Nem! Leszartam nagy ívbe, mivel azt kaptam parancsba, hogy iktassam ki az összeset...Megöltem a nagybácsimat és a nagynénimet is emiatt! Mert egy hidegvérű bérgyilkos vagyok! El is ment saját magamtól az étvágyam!-tettem vissza a félig teli tányért a pult közepére majd bementem a szobámba.

Emberek! Mivel április bolondja alkalmából nem tudtalak megviccelni titeket, ezért kaptok még egy részt!
Puszcsi:ConnieHolland 😘