Harcos élete (Én, mint ügynök? 2.évad)

-17

----------------Shuri szemszöge----------------
-Hol van Rita?-vont a fel a szemöldökét Coulson.
-Coulson ügynök, ha én megtudom jegyezni a maga nevét elsőre, akkor maga mit nem ért azon, hogy Wakanda?-kérdeztem.
-De miért van Wakandába?
-Elment Parkerért a suliba és utána rosszul lett. Eljöttek ide Wakandába és azóta ittvan!
-És jól van?
-Egyenlőre stabil az állapota.
-Várjunk! Simmons!-szólt majd megjelent egy nő mellette.
-Üdv!-köszönt.
-Szép napot!
-Miért vagyok itt?
-Coulson ügynök nem érti az orvosi hablatyot...
-Erre vagyok én! Kiről van szó?
-Ritaról...
-Én megmondtam neki, hogy instabil az állapota!
-Megmondta?
-Amikor ki akartam szedni a köveket a karjából...Hirtelen el kellett mennie, de nem érdekelte az állapota.
-Rita most itt van Wakandába...
-Hol? Wakanadába?
-Wakanda...
-Ahhh! Wakanda!
-Igen!
-De az jó hír? Ugye?
-Biztonságilag igen...
-Érzem a hatalmas de szót...-akadt ki Coulson.
-Rita nem véletlenül jött most ide...Szerintem tudta, hogy a károsodása olyan káros, hogy csak itt tudom helyrehozni.
-És milyen módszer alapján gyógyítja?
-Őssejteket kap a karjába és a tüdejébe...A tüdőbe már befecskendeztem...Ma műtöm a kezét.
-Őssejteket használ?
-Nincs más megoldás... Tüdőtranszplantáció túl rizikós, mivel saját maga tette tönkre...Három lehetőség van csak.
-Az egyik az őssejtes...
-A másik hagyni, hogy a szérum által meggyógyuljon. És a harmadik...
-Ki ne mondja!
-Ha nem válik be egyik se akkor ez lesz...Sajnálom! De fel kell, hogy készüljenek a legrosszabbra.
-Ezt nem hiszem el!-kezdett el Simmons sírni majd Coulson biccentett egyet és kikapcsolta a gépet.
-Francba Rita!-ültem le mellé-Miért vagy ennyire jó ember? Ha nem lenne ennyire sok barátod, sokkal könnyebb lenne!-mondtam majd vettem egy mély levegőt-Nem hagyom, hogy meghalj!
-Ő csak újra együtt akar lenni a szerelmével!-karolt át hátulról brattyó.
-Honnan tudod, hogy nem lépett túl Steven?
-A hegek azt mutatják...De a szív az mást zeng!
-Szerinted direkt hagyta, hogy idáig fajuljon?
-Van egy olyan sejtésem, hogy nem is tudta, hogy ez a baja.
-Coulson azt mondta, hogy jó pár napja van már neki mellkasi fájdalma, de köhögni csak nemrég kezdett el.
-Te mindent megteszel, de ha ő adja fel a harcot, akkor nem tehetünk semmit!
-És szerinted jó Parker ötlete?
-Én nem értek a biológiához, de te igen. Én azt mondom, hogy tartozunk annyival Ritanak, hogy megmentsük az életét.
-Persze!
-Ne izgulj! Bastet veled van!
-A többiek még itt vannak?
-Igen, miért?
-Hogy tudjam azért fel kell-e hívnom a Bosszúállókat, vagy nem...
-Hívd fel őket! Szerintem nem is tudják.
-Nekilátok a karjának és azután felhívom őket...
-Nem is zavarlak!-engedett el-De azért ne kelljen amputálni Rita karját!
-Egy kézzel is megölne azért!-röhögtem el magam majd T'challa elment.
Bekapcsoltam a gépet majd megjelentek a karok. Odaléptem az irányítópanelhez és elkezdtem. Azokkal kezdtem, amiket nem is használt. Jött az idő kő, aztán az erő kő. Na akkor az elme kő! Apró bemetszések által kiszedtem. Jött a tér kő. Francba! Mennyiszer használta ezt? Miután nagy nehezen kivettem, megfordítottam a kezét és megláttam a valóság követ. Fenébe! Belefúrodott a vénába...Sebaj! Miközben kivettem a követ a vénát lefogtam. Azután bevarrtam és jöhetett a lélek kő. Miután kiszedtem azt is, elővettem az őssejteket. Belefecskendeztem a sérült részre, majd kikapcsoltam a gépet. Megnyomtam a karkötőm egyik gombját majd tárcsáztam Starkot.
-Fiatal zseni!-vette fel.
-Szia Stark!
-Miért kerestél? Talán segítséget kérsz?
-Nem! Csak tudatni szeretnék valamit a csapattal...
-Épp megbeszélés van!-tette le a telefont így mindenkit láttam.
-Sziasztok!
-Miről van szó Shuri?-kérdeze Natasha.
-Inkább kiről...
-Már jól kezdődik!-panaszkodott Stark-Kitalálom! Rita nálad van!
-Bingo!-fordítottam felé a képet-De nincs túl jó állapotba...
-Mi történt?-kérdezte Banner.
-Gravitónium egy kis végtelen kővel párosítva...
-Mi károsodott?
-A tüdő...De hatalmas rész. Jelenleg az őssejtek dolgoznak a szervezetébe, de nem mondhatok előre semmit...
-És miért kell ezt nekünk tudnunk?-állt fel Stark.
-Stark!-szólta le Natasha-Ritaról van szó! Elfelejtenéd egy pillanatra az egódat és gondolnál végre másra is?
-Küld haza Barnesékat!-mondta nekem Stark majd kinyomta.
-Készen is vagy?-jött be Bucky.
-Igen.
-A tüdejét nézted már?
-Ma még nem...-nyitottam meg azt a fájlt-Javult a tüdő állapota!-láttam meg.
-Mennyire?
-Nem sokkal...Öt százalékot javult.
-De legalább javult!-üllt le Rita mellé.
-Magatokra hagyhatlak titeket!
-Nem! Te vagy az orvosa...
-Jelenleg stabil az állapota...-néztem a gépekre mire hirtelen elkezdtek csipogni-Vagy mégse! Hátra!-léptem oda Ritahoz majd mellkasba vágtam és felébrett ezáltal.
-Jól vagyok!-ült fel-Jól vagyok?-nézett rám.
-Csak nem bírtad az altatást...Több napig altatva voltál.
-És sikerült?
-Nem mondom, hogy sikerült, de...-kezdtem mire megölelt-Ezt majd a végén mondjuk!
-Nagyon köszönöm!-engedett el.
-Viszont van egy rossz hírem...
-Ennél rosszabb nem lehet!
-Stark üzeni, hogy menjetek haza!-fordultam Bucky felé.
-Én nem...
-Menj apa!-vágott közbe Rita-Én jó kezekben leszek!
-Biztos?
-Megleszek! Shuri vigyáz rám!-mondta majd köhögött egyet-Nincs vér! Jól vagyok!
-Hála égnek!-fújtam ki a levegőt.
-Akkor szólok a többieknek!-indult ki.
-Mióta van ez?-ültem le Ritahoz.
-Egy hete...
-Miért nem szóltál? Majdnem meghaltál!
-Nem gondoltam volna, hogy ez a baj...Azt hittem, hogy rákom van...
-Mázlista lennél ha rákod lett volna! Kárbament a fél tüdőd!
-Tudom!
-A legelején hozzám kellett volna jönnöd!
-Tudom!
-Tudod mennyire rámhoztad a szívbajt?
-Tudom!
-Engedély nélkül elmész Parkerhez?
-Tudom...
-Nem tudsz mindent mivel nincs benned az elme kő!
-Mi?-nézett a csuklójára-Kiszedted?
-A valóság kő a vénádba fúrodott...Az okozta a vérzést.
-Szóval-kapott a hajához.
-Újra szőke vagy...
-Pedig már kezdtem megszokni a barnát!
-Búcsúzzunk el a többiektől!-álltam fel majd elmentem egy kerekesszékért.
-Változott Wakanda mióta elmentem?
-T'challa hozzáment Nakiahoz...
-Ne már! T'challa és Nakia?
-Aha...
-De kár, hogy nem voltam itt!
-Éppen küldetésen voltál...Nem tehettél róla!
-Te voltál a koszorús lány?-kérdezte amikor leült a székbe.
-Nem! Én a tanú voltam...
-Ohh! Az sokkal menőbb!
-Tudom...-indultunk ki.