Loki

27. Fejezet ~ A terv

/Loki/

A bátyjám zavartan követett a folyosón, végül beléptünk a szobájába.
- Csukd be az ajtót, nem akarom, hogy bárki hallja, amit most mondok.
Thor becsukta, majd érdeklődve fordult felém.
- Szóval mit akarsz? - kérdezte ingerülten.
- Ejnye, hol marad az udvarias viselkedés, bátyjám? - változtam vissza.
Thor döbbenten nézett rám.
- Loki? - suttogta maga elé.
- Igen én vagyok, de van annál fontosabb dolgunk is, mint, hogy a másikra nézzünk csodálkozva. - jelentettem ki.
- De hogyan? A szemem előtt haltál meg. - közölte.
Megforgattam a szemeimet.
- Addig nem fogsz rám figyelni, amíg nem magyarázom meg, igaz?
- Ne haragudj, de nem! - mondta őszintén.
- Az, hogy hogyan az mindegy a lényeg az, hogy tudtam, hogy jönni fognak a jégóriások és így, hogy Trym halotnak hisz könnyebb kijátszanom őt és megszereznem a trónt. - foglatam össze röviden.
- Szóval az egész csak trükk volt? - értette meg.
- Igen, de megérte, már vannak is szövetségeseim Jötünheimben...
- Meggyászoltalak! - hitetlenkedett - Megint.
- Még mindig ezen vagy leakadva? Koncentrálj! - figyelmeztettem.
- Nem hiszlek el Loki. - rázta meg a fejét - Szóval szereztél szövetségeseket, akik hajlandóak támogatni.
- Még nem teljesen, előbb el kell vinnem nekik valamit. - néztem a szemébe.
Thor egy pillanat alatt átlátott rajtam.
- Nem! - jelentette ki határozottan.
- De ez az egyetlen esélyünk. - érveltem.
- Akkor se adhatod oda nekik a szelencét. - rázta meg a fejét.
- Csak elviszem, de nem adom oda nekik. - ajánlottam fel.
- Ezt mégis, hogy gondoltad megvalósítani? - kérdezte.
Oldalra kaptam a tekintetem.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy még nincs terved? - lépett közelebb fenyegetően.
- Már dolgozom rajta. - sziszegtem a falat bámulva.
- Dolgozol rajta? És mégis mikorra kellene nekik? - kérdezte mérgesen.
- Holnapra. - mondtam halkan.
- Holnapra?! - mennydörögte - Mégis, hogy akarod elhozni?
- Én biztos nem tudom elhozni, Odin megérzi, ha a közelébe vagyok, ezért kell neked megtenned és utánna rögtön távozni.
- Szóval mennyek veld?
- Mire mennék a testvérem nélkül? - mosolyogtam rá.
- Mire készülsz még? - kérdezte gyanakodva.
- Azok után, amiken keresztül mentünk nem bízol bennem?
- Pont azért bem bízom benned. - jekentette ki - Hol van most Trym?
Odasétáltam az ablakhoz és kinéztem. Mindig is irigyeltem Thor Bifröstre néző szobáját. Asgard dimbes-dombos vidékei sokkal lenyűgözőbbek, mint Jötünheim jeges fensíkjai.
- Loki! - a gondolataim már távol jártak, de Thor hangja most visszarántott a szobába.
- Már visszatért Jötünheimbe. Azért mondtam, hogy még nincs ott mert nem akarok harcot az asgardiak és a Jégóriások között. Ezt mi ketten is el tudjuk intézni. - fordultam vissza felé.
- Mi ketten, úgy mit régen? - döbbent meg.
- Pont úgy, mint régen. - tudtam, hogy ezzel magam mellé állítottam Thort, ezért igyekeztem elrejteni a diadalmas mosolyomat.
Thor arca hirtelen elkomorult.
- Olyan már sose lesz, mint régen. Nem tudok megbízni benned túl kiszámíthatatlan vagy. - mondta szomorúan.
- Ellenkezőkeg. Nagyon is kiszámítható vagyok, szerintem mindketten tudjuk, hogy, ha alkalmam lesz rá el foglak árulni. - mosolyodtam el - Akkor, velem tartasz?
A bátyjám felé nyújtottam a jobb kezem és vártam a válaszát. Gondterhelten nézett rám.
- Ha nem jösz, én akkor is végig csinálom, igaz, hogy egyedül egy kicsit nehezebb lesz. És ne feledd el, hogy te rángattál bele ebbe az egészbe. - mondtam türelmetlenül.
Thor végül elfogadta a felé nyújtott kezemet.
- Hová vigyem a szelencét?

Következő fejezetből:

- Jó reggel! - a hang közvetlenűl a fülem mellől jött.
Kirázott a hideg. Gyorsan felültem, már nem voltam álmos.