Loki

38. Fejezet ~ Felfedezés

/Elinor/

Friggának nensokára mennie kellett, így egyedül maradtam. Akkor egyedül fedezem fel  Asgardot. A kastéllyal kezdtem. Csak magamban jegyzem meg, hogy a tájékozódás itt bent nem túl egyszerű, olyan mint egy labirintus. A harmadik elágazásnál tanácstalan lettem. Jobbra vagy balra? Végül a jobbra mellett döntöttem, fogalmam sincs merre megyek. Csak haladtam tovább a folyosón, aztán jött még egy lépcső és egy bal kanyar, amikor úgy döntöttem, hogy már elég mélyen vagyok a palotában, hogy nem zavarok senkit se azzal, ha bekukantok egy szobába, ezért találomra benyitottam az egyikbe. A könyvtár volt. Egyszerűen lenyűgöztek a méretei, faltól-falig plafonig érő, teli könyvespolcok. Bár imádom a könyveket most éreztem, hogy valami mást keresek, ezért elindultam tovább, de ide feltétlenül vissza fogok jönni, ha újra idetalálok. Megpróbáltam a könyvtárral szembeni ajtót, ami szintén nyitva volt.
A falai aranyból voltak, mint az egész palota. Az egyik fal mellett egy könyvespolc állt, könyvekkel tele. A könyvespolc előtt egy kisasztal, székekkel. Volt még a helyisésben egy kényelmesnek tűnő  zöld kanapé és két fotel. A bejárati ajtón kívűl volt még két másik ajtó, az egyik valószínüleg a hálószobába vezet, a másik ajtó, ami üvegből van a terszra. Kinéztem a terszra, és úgy éreztem innen egész Asgárd látszik.
- Hihetetlen! - suttogtam megbabonázva.
Hosszú percekig csak álltam ott bámúlva a csodás kilátást, végül visszamentem a szobába, ahol megpillantottam Thort, aki a falnak tánaszkodva nézett engem.
- Nem akartam betörni sehová! - mentegetőztem - Csak kíváncsi voltma és ez az ajtó nyitva volt és...
- Nincs semmi baj. - mosolyodott el.
- Ez a te szobád? - néztem körbe keresve valamit, ami arra utal, hogy ez a szoba Thoré, de nem találtam semmit. Igazából semmi személyes cucc nem volt itt.
- Nem, nem az enyém. - válaszolta - Nagyjából két éve nem lakik itt senki.
- Oh... Mi történt? - kérdeztem kíváncsian.
Thor ismét elmosolyodott, de ez a mosoly kicsit fájdalmasabb volt.
- Ez a szoba Lokié. - mondta.
- Oh... - válaszoltam értelmesen - Gondolhattam volna, hogy ez a kilátás nem jár mindenkinek. - próbáltam viccelődni.
Thor nevetett.
- Nem, tényleg nem, de a legtöbb szobából azért hasonló a kilátás. - jegyezte meg.
Mégegyszer körbesétáltam és alaposabban körbenéztem, már azzal a tudattal hogy ez Loki szobája, de már két éve nem használta. Azt tudom, hogy egy évig börtönben volt azért, mert le akarta igázni a Földet, de, hogy előtte mi történhetett?
- Mesélj nekem Lokiról. - kértem Thort.
- Mit akarsz hallani?
- Mindent. - feleltem.
- Jó. - bólintott Thor - Szóval, Loki... igazán bonyolult személyiség. Mindig szerette a tréfákat például, amikor nyolc évesek voltunk ő kígyóvá változott, mert tudta, hogy szeretem a kígyókat. Amikor felemeltem, hogy megcsodáljam visszaváltozott, azt mondta, hogy én vagyok és belém döfött egy kést. - mesélte.
Tágra nyílt szemekkel figyeltem.
- De egyszer túl messzire ment...
- Mit csinált, ami roaszabb annál, hogy beléd döfött egy kést? - vontam fel a szemöldököm.
A férfi felnevetett.
- Az csak gyerekkori csínytevés volt. - legyintett és folytatta - Tehát a koronázásom napja lett volna, még nem álltam rá késszen, szerencsére aznap betörtek a palotába a Jégóriások, később megtudtuk, hogy Loki hívta őket, hogy magukkal vigyék a hatalmuk forrását, a szelencét. Szerencsére senkinek nem lett semmi baja és időben megfékeztük a betolakodókat, de a koronázás elmaradt. Én akkor még túl fiatal voltam és szomjaztam a háborút, akkor jó ötletnek tűnt lerohanni Jötünheimet. Persze az apám megtudta, engem pedig száműztek Asgardból. Hamarosan Loki megtudta a származása titkát, apám Odinálomba merült és Loki vette kezébe a hatalmat. A barátaim próbálták meggyőzni a hazatérésemről, de hajthatatlan volt. Az öcsém egyszer meglátogatott a Földön és azt hazudta, hogy apánk halott és hogy nem térhetek haza, később megjelentek a barátaim, akik elmodták az igazat, Loki pedig leküldte a Pusztítót, hogy intézzen el engem, végül sikerült megfékeznem, bár időközben egész Jötünheimet el akarta púsztítani. A Bifrösztöt tönkretettem, Loki pedig a mélybe zuhant, egy évig azt hittük, hogy halott, aztán megjelent New Yorkban, arról bíztos hallottál.
Bólintottam.
- Ezután került börtönbe, innen meg már tudod.
Igen, innen már ismertem Loki történetét.
- Köszönöm, hogy ezt elmesélted nekem. - mosolyogtam Thorra.
Lehet, hogy Loki múltja nem volt teljesen makulátlan, senkinek sem az, az a lényeg, hogy most milyen és én száz százalékig megbízom benne.

Következő fejezetből:

- Akkor e naptól én, Odin, Mindenek Atyja kikiáltalak....
A mondatot nem fejezte be, mert a szeme megakadt a bejárati ajtón, vagyis az ott álló alakon.