Loki

31. Fejezet ~ Az esküvő - 2. rész

/Elinor/

A zene elindult, az ajtó kinyílt és az oltár előtt Trym állt. Lassú léptekkel indultunk el felé.

Nem siettem el, minél később érek oda annál nagyobb az esély rá, hogy valami közbejöhet... most már abba kéne hagynom az álmodozást csak magamat álltatom, már nem jön senki. Mindenhová néztem csak  Trymre nem. A násznép csupa ismeretlenből állt, kivéve persze a szüleimet. Mindig is úgy képzeltem, hogy itt lesz Maya, és Ida lesz a koszorúslányom, a tömegben egyre gyakrabban láttam ott Thort is, és bár fogalmam sincs hogy néznek ki, a szüleim mellé képzeltem Odint és az ő feleségét. Az oltárnál pedig Loki várna. De ez már sose valósulhat meg. Bármennyire is igyekeztem, hogy ne mégis odaértem Trym mellé. Az apám még egyszer megpuszilt, majd odaálltam Trym mellé és őszinte gyűlölettel néztem rá. Szemmel látgatólag őt ez egy cseppet se zavarta, sőt mintha kifejezetten szórakoztatná, még mosolygott is.
- Örülök, hogy végre ide értél. - suttogta pimasz mosollyal.
Nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy válaszoljak inkább afelé fordultam, aki összead minket. Fogalmam sincs milyen tisztséget tölt be, de megteheti.
- Lélegzetelállítóan nézel ki. - közölte Trym.
Még mindig nem fordultam felé.
Ekkor megszólalt az előttünk álló Jégóriás.
- Azért gyűltünk ma össze, hogy lássuk királyunk és az ő kiválasztottjának legboldogabb pillanatait és velük együtt ünnepeljük ezt a csodás... - nem bírtam tovább figyelni.
- Ennél nyálasabban nem tudtál volna fogalmazni, amikor odaattad neki a szöveget? - kérdeztem halkan, de még mindig nem fordultam felé.
- Nem én írtam. - válaszolta.
- ...közös életük legyen szerencsés és boldog. - fejezte be a Jégóriás - Következzen a nagy kérdés: Elinor Johansen elfogadod-e Jötünheim törvényes királyát férjedül? - nézett rám.
Gyerünk Loki... Most van az utolsó pillanat. Egy kicsit vártam, lehunytam a szememet, összeszorítottam az ajkaimat, de ki kellett mondanom.
- Igen. - a szemem megtelt könnyel.
- Királyom, te is elfogadod Elinor Johansent fekeségedül? - fordult most felé.
Ebben a pillanatban a tömeg felhördült. Időm se volt felnézni mi történt, mert meghallottam a számomra legkedvesebb hangot.
- Igen. - válaszolta Loki.
Döbbenten és könnyes szemmel néztem rá.
- Hogyan? - nyögtem ki.
- Megmondtam, hogy nem hagyom, hogy hozzámenj Trymhez. - mosolygott rám.
- Mostantól férj és feleség vagytok! Megcsókolhatod a mennyaszonyt! - jelentette ki a Jégóriás.
Sokan hangosan tiltakoztak ez, és Loki ellen, de ő nem törődött a dühös tömeggel, hanem nagához húzott és megcsókolt. Még a lábam is beleremegett. A csók után homlokunkat egymásnak támasztva néztünk egymás szemébe.
- Hogyan?- ismételtem meg az előző kérdésemet.
- Majd később megbeszéljük. - felete, ez a válasz semmi jót nem ígért, de nem bántam.
- Mindent el kell mesélned! - jelentettem ki.
- Így lesz, de előtte rendbe kell tennem a népet. - mosolyodott el, bár egy kicsit gondterheltnek látszott.
Figyeltem, ahogy a Loki oldalán álló őrök elkapják az ellenséges Jégóriásokat, még a szüleimet is.
- Hová viszik őket? - kétdeztem aggódva.
- Börtönbe. Majd később mindegyikkel elbeszélgetek, hogy kinek az oldalán áll. - közölte.
- A szüleim nem maradhatnának?
- Trym legnagyobb hívei? - vonta fel a szemöldökét, de én álltam a tekintetét - Ahogy akarod. - modta beletörődve - Ők maradnak! - szólt oda az őrnek.
- Köszönöm! - pusziltam meg.
Körbenéztem, valakit még hiányoltam.
- Thor itt van? - kérdeztem.
Loki a szokásos mosolyával rám nézett.
- Ez egy hosszú történet.

Következő fejezetből:

- Az esküvőt is lemondjuk? - kérdezte Viljar.
- Az túl feltűnő lenne és különben is annyit készültek rá.