Loki

13. Fejezet ~ Álmomban

/Elinor/

Délután sajnos el kellett köszönnöm Lokitól, mert haza kellett vinnem a húgomat. Azt mondta, hogy amíg nem sikerül megoldást találni az elutazására, addig a városban marad. Nem értem mi olyan bonyolult benne, de örülök, hogy itt marad és talán holnap megint találkozunk. Már alíg várom.
Otthon a vacsora jó hangulatban telt egészen addig, amíg Maya el nem kezdte a beszámolót a játszótéren történtekről.
- És utánna megjött Elinor is és bemutata az új barátját, Lokit, akiről kiderűlt, hogy herceg. - mesélte lelkesen.
A szüleim mérgesen pillantotak rám.
- Nem azt mondtad, hogy már elment? - kétdezte ingerülten apa.
- Úgy volt, de aztán összefutottunk ma is, és beszélgettünk és... - próbáltam menteni a helyzetet, de anya közbe szólt.
- Miért kell szóba álnod, ilyen őrült alakokkal? - rázta meg a fejét.
- Loki nem őrült, csak egy kicsit furcsa. - védtem meg.
- És herceg. - segített Maya is. Bár ne tette volna.
- Persze, herceg. - morogta apa.
- Ezt csak azért mondta, hogy bevágódjon Mayánál. - magyaráztam meg a szüleimnek.
- Nem is! - tiltakozott a húgom - Azt mondta, hogy palotája is van csak elvették tőle.
- Nem tetszik nekem ez a Loki. Jobb lenne, ha messzire elkerülnétek! - jelentette ki anya.
- Nem is ismered! - háborodtam fel.
- Nem is akarom. - zárta le a vitát.
Nem értettem a szüleim viselkedését, nem is ismerik ezt a fiút, hogy ítélhetik el ennyire? Bár tény, hogy Loki elég fura. Elég bizar, hogy egy skandináv istenről kapta a nevét és azt állítja, hogy herceg, ráadásul úgy is vislekedik, de ennek ellenére van valami, ami miatt megbízok benne.
Vacsora után felmentem a szobámba és olvastam egy kicsit, bár nem nagyon tudtam odafigyelni a könyvre. Újra és újra egy fekete hajú, pimasz mosolyú férfi terelte el a gondolataimat. Inkább vissza tettem a könyvet a polcra és hanyatfekve a plafont bámultam, miközben egymást kergették a gondolatok a fejemben.
Vajon hol lehet most? Mit csinál? És vajon ő is gondol rám? Biztos, hogy nem. Remélem nem keveredik valami bajba. Holnap muszáj lesz vele találkoznom, de ki kell találnom valami, jó indokot, hogy miért megyek el, nehogy a szüleim megtíltsák a találkozót. Már ki is találtam a megfekelő alibit. Felhívtam a legjobb barátnőmet és megbeszéltük, hogy "elmegyünk vásárolni". Mire valók a barátok? Nemsokára elmentem lefeküdni, hogy kipihenjem a mai nap fáradalmait, amint a fejem a párnához ért rögtön elaludtam.
Az éjszaka közepén hirtelen felébredtem. Fura érzés fogott el, nem kellemetlen, csak fura, megfordultam és hirtelen egy alakot pillantottam meg az ágyam mellett. Már majdnem felsikoltottam, amikor közelebb lépett és megszólalt.
- Ne sikíts csak, én vagyok! - mondta halkan az ismerős hang.
- Loki? Álmodom? - kérdeztem félálomban.
Ezen elgondolkodott, majd ezt felelte.
- Igen.
- Biztos, olyan valóságosnak tűnsz. - jelentettem ki álmosan.
- Pedig nem vagyok az. Nézd! - eltűnt és egy picivel arrébb újra megjelent.
- Mit keresel az álmomban? - értetlenkedtem.
- Azt neked kell tudni. - mosolyodott el.
- Ha tudnám... - ásítottam - Holnap még a városban leszel.
- Honnan tudjam, én csak az álmod vagyok! - nevetett fel.
- Nem igaz, hogy még a tudatalattimban is bunkó vagy. - mérgelődtem.
- Ha kedves lennék, az nem tükrözné az igazi énemet. - jentette ki.
- Csak okoskodni jöttél, mert, ha igen menj másik álomba. - húztam a fejemre a takarót.
- Nem zárhatsz ki, attól még a fejedben maradok. - közölte.
- Ez igaz! - újra rá néztem.Hihetetlen miylen valósághűen tudom elképzelni, ha nem lenne lehetetlen, azt hinném nem álmodok és tényleg a szobámban áll.
Loki nem mondott semmit inkább,  megnézte a könyvespolcomat. Levett egy könyvet. Nem láttam mi a címe, de amikor elolvasta a könyv hátulját elmosolyodott.
- Érdekes olvasmány lehet. - jegyezte meg. Majd letette a könyvet az íróasztalomra, egy pillanatig elgondolkodott majd ismét megszólalt - Mennem kell.
És már itt se volt, nem kétséges ez volt életem legfurcsább álma.

A következő fejezetből:

- Ilyet ne csinálj többet! - kért - Nagyon megijedtem.
- Rossz a lelkiismereted? - vontam fel a szemöldökömet.
- Dehogy. Az enyém tiszta és a tiéd?
- Az enyém is. - feleltem.