Loki

18. Fejezet ~ Magyarázat

/Thor/

Még mindig nem hiszem el, hogy Loki meghalt. Végignéztem, ahogy az a jégóriás átdöfi a melkasát, hallottam az utolsó szavait, de nem tudom elfogadni a tényt. Még én se fogtam fel a történteket, de tudtam, hogy közölnöm kell apánkkal és... anyánkkal. Szó nélkül ott hagytam a lányt és visszamentem Asgardba.

A trónterembe mentem, mert tudtam, hogy ott találom apánkat. Egy haditanács közepén érkeztem meg.
- Vanaheimben? - kérdezte Odin.
- Igen, uram. - felete az egyik katona.
- Apám! - szólítottam meg a királyt.
Mindannyian felém fordultak.
- Akkor hozzátok vissza! - parancsolta - Menjetek!
A katonák meghajoltak, majd elhagyták a helyiséget.
- Mi volt ez? - kérdeztem.
- Lokit Vanaheimben látták két órája, oda küldtem pár katonát. - adta meg a választ.
- Loki nincs Vanaheimben. - jelentettem ki.
- Honnan tudod? - vont kérdőre.
- Beszélnem kell veled és anyámmal. - mondtam.
- Loki is pontosan így kezdte, amikor bevallotta azt, hogy békává változtatott téged. - hallodtam meg egy kedves hangot a hátam mögött. Az anyámét.
- Halljuk hát!
- Emlékszel, amikor azt mondtam keresek valami békés megoldást Jötünheimmel szemben? - kérdeztem apámtól.
Bólintott.
- Loki, mint Jötünheim törvényes királya jogosan szembeszálhatott volna Trymmel a trónért, - láttam apámon, hogy közbe akar szólni, ezért gyorsan folytattam - vele egy szövetségesünk került volna hatalomra. De a támadás után úgy láttam Loki nincs itt bizonságban, ezért Midgárdra vittem.
- Mit csináltál? - Odin hangja döbbent volt. Ezzel szemben anyám nyugottan hallgatta a történetemet.
- Ott bezártam egy házba, legalábis a mai napig ezt hittem. Ma lementem a Földre, hogy ellenőrizzem, de nem volt ott, ahol hagytam. Elindultam, hogy megkeressem, egy parkban találtam rá és nemsokára Jégóriások támadtak ránk.
- Jaj, ne! - nyögött fel az anyám - Ugye nem?
- De igen. Loki halott.
Az anyám teljesen összetört, az apám látszólag jól fogadta, de belül őt is megviselte a hír.

Másnap reggel tudtam, hogy van még egy feladatom, beszélnem kell a midgárdi lánnyal. Azonban csak este tudtam feltűnés nélkül elszabadulni Asgardból.
A Földön vihar tombólt, tudtam, hogy egy pillanat alatt véget vethetnék neki, de nem zavart az eső. Elindultam a házak között, keresve azt a házat, amit álmomban láttam. Mikor megláttam reménykedtem benne, hogy tényleg az. Bekopogtam, kis idő múlva az ismerős barna hajú lány nyitott ajtót. Elősször egy kicsit meglepődött, de azután behívott a nappaliba.
- Hogy vagy? - kérdeztem, bár sejtettem a választ.
- Szerintem nem azért jöttél ide, hogy megkérdezd, hogy, hogy vagyok. - jelentette ki.
- Nem, valóban nem. Egyedül vagy? - néztem körbe, nem akartam, hogy bárki megzavarjon minket.
- Igen, a szüleim és a húgom a hegyekben töltik a hétvégét. - magyarázta - Szóval, miért jöttél?
- Lokiról van szó. - mondtam.
A lány arcán fájdalom suhant át.
- Lokiról? Azért jöttél, hogy megmagyarázd mi történt? - faggatott - Pár napja megismertem egy bunkó férfit, akiről kiderült, hogy nem is annyira bunkó és aki a skandináv mitológia egyik isteneként mutatkozott be. Azt hittem valami őrült rajongó, de tegnap megjelentek azok a kék lények és megölték őt. - fakadt ki.
- Loki... - sóhajtottam fel - Tényleg az akinek mondta magát. Ő tényleg asgardi és nem egy őrült mitológia rajongó, mint amilyennek te gondoltad.
A lány nem felet semmit csak felvonta a szemöldökét, de látszott a szemében, hogy már nem kételkedik annyira.
- Én Thor vagyok a mennydörgés istene. - mutatkoztam be - Szintén asgardi. Az apánk Odin, Mindenek atyja.
- Hát tényleg igaz... És akkor tegnap... - látszott rajta, hogy teljesen össze van zavarodva.
- Jégóriások. - neveztem meg a lényeket - Ők ölték meg tegnap Lokit.
- Miért? - kérdezte.
- Mert ő volt a törvényes király és veszélyeztette a bitorló hatalmát. - magyaráztam.
- Szóval minden igaz amit mondott... - döbbent meg teljesen.
- Mivel róla van szó nem biztos, de amiket én most elmondtam az igaz.
A lány egy pillanatig elgondolkodott, azután újra rám nézet.
- A nagy zűrzavarban még be se mutatkoztam. Elinor vagyok! - nyújtotta felém a kezét.

Következő fejezetből:

- Szia Elinor! Régen láttalak.
- Trym? - kérdeztem döbbenten, bár a férfi nem sokat változott mióta utoljára láttam.
- Személyesen.
- Azt hittem csak később jössz. - mondtam.