Loki

Prológus

Jötünheim

Egy sőtét alak vágott át Jötünheim kopár földjén, gyorsan és céltudatosan haladt a célja felé. A hideg és a jég nem zavarta, arcát a csuklya melegen tartotta. A vár előtt megállt és várt. A kapu hirtelen kinyílt és egy jégóriással találta szembe magát. Az idegen nem ijedt meg az előtte álló kék bőrű szikrázó vörös szemű óriástól, ekkor az óriás megszólalt mély, fenyegető hangján.
- Ki vagy te? -kérdezte az idegent.
- Azt kérdezed ki vagyok? - kérdezett vissza gúnyosan.
A jégóriásnak nem tetszett ez a hangnem.
- Utoljára kérdezem, ki vagy? - mennydörögte.
Az idegen ezuttal figyelmen kívül hagyta a kérdést.
- Laufey két éve halott, a jégóriásoknak azóta nincs királya és én ezt csak nemrég tudtam meg. - közölte.
- Ehez semmi közöd, távozz! - kiáltotta az óriás.
- Talán mégis. - mondta és bár nem látszott a hangján érződött, hogy mosolyog.
- Mégis kinek képzeled magad?! - mordult rá a férfira.
Az idegen levette fejéről a csuklyát. A jégóriással egy kék bőrű vörös szemű alak nézett farkas szemet.
- A királyodnak!

Asgard

/Loki/

A terem csendjét csak a láncaim csörgése törte meg, miközben végigsétáltam a termen. Pár lépéssel megálltam a trón élőtt.
- Loki. - hallottam meg a nevemet és egyből a hang forrása felé fordultam.
- Szervusz anyám.- mosolygtam rá - Mond büszke vagy rám? - kérdeztem gúnyosan.
- Kérlek, ne ronts a helyzeten. - figyelmeztetett.
- Lehet rosszabb? - vontam fel a szemöldökömet.
- Elég! - kiáltotta az apám, mármint az a férfi akit sokáig annak hittem. - Négyszemközt beszélek a fogollyal! - parancsolta, bár a termet csak anyám hagyta el, az őrök nem.
Közelebb léptem a trónhoz és megpróbáltam vigyázba állni, de a láncok nem hagyták.
- Nem értem mire ez a felhajtás? - néztem körbe.
- Te valóban nem érzed sötét tetteid súlyát? Bárhová mész lépteid nyomában pusztítás és halál! - momdta Odin mérgesen.
- Midgárdra mentem, hogy uralkodjak a Föld lakói felett mint istenük, csak úgy mint te. - magyaráztam.
- Nem vagyunk istenek, - közölte - megszületünk és meghalunk pont, mint az emberek.
- Plusz, minusz 5000 év. - gondolkodtam hangosan.
- Mindez azért volt, mert te szeretnél uralkodni. - hagyta figyelmen kívűl a megjegyzésemet.
- Születési előjogom! - érveltem, hiszen erre tanított "királynak születetek..."
- Jogodban állt meghalni... - vágta a fejemhez - gyermekként száműztek egy jeges sziklára. Ha nem fogadtalak volna be, most nem volnál itt, hogy gyűlölhes.
Nem volt kedvem tovább ezt halgatni, ezért mélyen a szemébe néztem.
- Ha már tudod, milyen sorsot szánsz nekem, akkor ne habozz! - kértem - Nem mintha nem élvezném a cseverészést, csak hát... nem élvezem.
- Csakis Frigga miatt nem ölettelek meg, de többé sose láthatod, életed hátralévő részét tömlőcben töltöd. - momdta ki az ítéletet.
- Na és Thor? - gondoltam rákérdezek drága bátyjámra - Kinevezed az ostobát királynak, amíg én egy cellában rohadok?
- Thornak helyre kell hoznia a kárt amit okoztál, rendet teremt a Kilenc Birodalomban és igen uralkodni fog! - vágta a fejemhez Odin, majd intett az őröknek akik elvezettek a cellámba.
Remek, kiskorom óta arra nevelnek, hogy uralkodjak, és amikor erre sor kerül bezárnak egy börtönbe, ezt érdemlem?