Loki

1. Fejezet ~ Az álom

/Thor/

Két év óta újra béke van a kilenc birodalomban. Sok időmbe telt helyrehozni a károkat, amik a Bifröst elpusztításával jártak. De talán most minden rendben van és aki ezért felelő most bűnhődik. Loki mindig is követett el csínyeket, de ezúttal túl messzire ment! Remélem egyszer majd belátja tettei súlyát és akkor talán kaphatna mégegy esélyt. Valószínüleg Lokinak az örökkévalóság is kevés idő lenne erre, talán valakinek beszélnie kéne vele. De kire hallgat? Anyánkra? Majd beszélek vele.

Sötét, hideg éjszaka volt és vihar tombólt. Hirtelen megláttam magam, amint megállok egy midgárdi ház előtt. Álmodom? Bekobogtam az ajtón, kis idő múlva egy számomra ismeretlen nő nyitott ajtót, de az álombeli énem barátságosan üdvözölte. A lánynak hosszú barna haja volt és barátságos barna szeme, amben könnyek csillogtak. Először egy kicsit meglepődött, hogy lát, de végül, behívott a nappaliba. Látszott az arcán, hogy nem aludt jól az éjjel.
- Hogy vagy? - kezdtem meg a csevegést.
- Szerintem nem azérz jöttél ide, hogy megkérdezd, hogy, hogy vagyok. - nézzett a szemembe.
Az álombeli énem egy pillanatra elgondolkodott, de aztán folytatta.
- Lokiról van szó. - mondtam.
A lány arcán fájdalom suhant át. Te jó ég mit tett már megint az öcsém? Kérdeztem magamban.
- Lokiról? Azért jöttél, hogy megmagyarázd mi történt? - faggatott.
- Loki... - sóhajtottam fel - Tényleg az, akinek mondta magát. Ő tényleg asgardi és nem egy őrűlt mitológia rajongó, mint amilyennek te gondoltad.
A lány nem felelt semmit csak felvonta a szemöldökét, de látszott a szemében, hogy már nem kételkedik annyira.
- Én Thor vagyok, a mennydörgés istene, szintén asgardi. Az apánk Odin, Mindenek atyja. - mondtam.
- Hát tényleg igaz... És akkor tegnap... - Látszott rajta, hogy teljesen össze van zavarodva.
- Jégóriások. - bólintottam.

Hirtelen felűltem az ágyamban és egy nagyon rossz érzés fogott el. Ki ez a lány? Honnan ismer minket? És mit csinálhatott Loki? Csak úgy találkozhatott egy midgárdival, ha Midgárdra ment. Tudtam, hogy addig úgy se fogok elaludni, amíg meg nem bizonyosodok afelől, hogy monden rendben van-e vele.
Gyorsan magamra kaptam valamit és meg sem álltam a börtön ajtaja előtt. Megszólítottam az ott álló őrt.
- Még a helyén van? - nem momdtam nevet tudtam, hogy tudja, kire gondolok.
- Úgy tudom, igen. - felelte.
- Nézd meg, szeretnék biztos lenni benne! - utasítottam.
Az őr belépett a börtönbe és rövid időn belűl visszatért.
- Mimden rendben. - felete.
- Köszönöm!
Visszamentem a szobámba, már egy kicsit megnyugodtam, de az a rossz érzés még mimdig bennem volt.

A következő fejezetből:

- Látom a humorod még megmaradt. Mi olyan vicces? - kérdezte Fandral.
Közelebb léptem és hidegen a szemébe néztem.
- Elloptam a börtönöm kulcsát. - közöltem vele.