Loki

36. Fejezet ~ Odin

/Loki/

- A királlyal?
- Igen, a várral szembeni síkságon táborozott le.
- Máris megyek. Egyedül. - tettem hozzá.
- Még mit nem! - háborodott fel Elinor - Én is veled tartok.
- Nem. - jelentettem ki.
- Én vagyok a királyné, jogom van ott lenni. - mosolygott rám pimaszul.
- Nekem, mint királyod és férjed jogom van megtiltani. - közöltem.
- Megpróbálhatod, de nem fog sikerülni. - hátat fordítva elindult - Nem jösz?
Mosolyogva megráztam a fejem.
- Néha annyira idegesítő! - jegyeztem meg.
- Nem is tudom kire hasonlít. - mondta Thor. Hirtelen a bátyjám felé fordultam.
- Jötünheim nem biztonságos, még nem. Vidd magaddal Asgardba, amíg itt rendezem a dolgokat. - kértem.
- Mi? - döbbent meg.
- Ne értetlenkedj, csak ígérd meg!
- Biztos ezt akarod? - kérdezte.
Bólintottam.
- Akkor megígérem. - jelentette ki Thor.
Elindultunk. A vár ajtaját együtt léptük át.
Messziről láttam, hogy Odin, oldalán Siffel és Hogunnal már vár rám.
Elinor felé fordultam.
- Nem szólalhatsz meg. - jelentettem ki - Bízd ránk a tárgyalást. És maradj a háttérben.
Elinor arca nem azt bizonyította, hogy hallgatni fog rám.
Egymás mellett sétáltunk. Én mentem középen, jobb oldalamon Elonor a másikon Thor, még mindig Jégóriásként.
Amikor elég közel kerültünk hozzájuk, hogy felismerjenek, láttam a döbenetet a szemükben.
- Loki? - suttogta Odin.
- A királlyal akartál beszélni, mit akarsz? - álltam meg előtte felsőbb rendűen.
- Te élsz? - kérdezte döbbenten.
- Amint látod. - feleltem.
- Apám! - lépett előrébb Thor.
Odin furcsán nézett a még mindig Jégóriás Thorra. A bátyjám egyből megértette miért.
- Loki változtass vissza! - parancsolta, a következő pillanatban újra a saját alakjában állt.
Odin egy kis ideig a szemébe nézett majd mérgesen felém fordult.
- Szóval te állsz a szelence elopása mögött! - állapította meg.
- Lopás? Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kölcsön vettem. - helyesbítettem.
- És gondolom vissza is adod. - mondta gúnyosan Sif.
- Hisz ismersz Sif. - mosolyogtam rá.
- Ez a probléma.
- Elég! - kiáltotta Odin - Most azonnal visszaadod a szelencét és felesz a bűneidért.
Keserűen felnevettem.
- Elfeledkeztél valamiről. - emlékeztettem - Király vagyok, ha visszaviszel egy asgardi börtönbe azzal egy háborút kockáztatsz.
- Nem zárhatod börtönbe, szükségünk van rá! - jelentette ki Thor - Igaz, Loki lehet Asgard egyik legveszélyesebb elensége, mégis meg kell bíznunk benne.
- Ezt komolyan gondolod? Csak téged hányszor próbált elárúlni? - kérdezte Sif.
- Az már a múlt, azóta megváltoztam. Felelőségteljesebb lettem. - közöltem mosolyogva.
Mindenkitől kaptam egy hitetlenkedő pillantást.
- Ha te vagy a király mi lett Trymmel? - kérdezze Hogun.
- Thor végzett vele. - feletem mielőtt a bátyjám válaszolhatott volna.
Értetlenül nézett rám.
- Tudtam, hogy képes leszel rá. - nézett rá büszkén Odin.
- De én... - kezdte Thor, de közbeszóltam.
- A Kilenc Birodalom hőse. - jelentettem ki hanyagul.
- Hajlandó vagy békében élni? - fordult felém Odin.
-Annak idelyén, nem azért hoztál el, hogy általam teremts békét? - kérdeztem gúnyosan.
-Ezt vehetjük egy igennek. - mondta Thor.
- Honnan tudjuk, hogy állod a szavad? - érdeklődött Sif.
Elmosolyodtam.
- Meg kell bíznotok bennem.
Valamennyien elfintorodtak.
- Én nem ismerem régóta Lokit. - kezdte Elinor.
- Mit csinálsz? - sziszegtem.
- De azt tudom, hogy most jót akar és be fogja tartani amit ígért. - mosolygott rám.
Odin mérgesen nézett rá amiért egy idegen beleszól a "családi" vitánkba.
- Te mégis ki vagy? - kérdezte.
- Elinor vagyok, Loki felesége. - jelentette ki és megfogta a kezemet.
Ezen még jobban meglepődtek, mint azon, hogy élek. Mindenki nagy szemmekkel nézett ránk, kivéve Thort, aki ránk mosolygott.
Sokat mondó pillantással néztem a bátyjám szemébe "Tartsd be, amit ígértél!" üzentem. Thor megértette.
- Apám! - fordult Odin felé - Elinor lesz a bíztosíték, hogy Loki betartsa a szavát. Vigyük magunkal Asgardba. - jelentette ki.
Éreztem, hogy Elinor megfeszül mellettem.
- Tessék? - kérdezte.
- Nem. - jelentettem ki határozottan, hogy azt higyjék nem tetszik az ötlet.
Odin elgondolkodva nézett ránk. Talán azt találgatta mennyit jelent nekem a lány. Aztán megláttam a szemébe az elhatározást.
- Magunkkal visszük.
Nehéz volt visszatartanom a diadalmas mosolyt, helyette mérgesen rápillantottam.
- Ezt nem teheted! - kiáltottam.
- Egy év. Egy évig lesz Elinor Asgardba, ha betartod, amit ígértél, a békét. - nézett rám Thor.
- Egy év? - döbbent meg a lány - Miért csinálod ezt? - nézett szomorúan Thorra.
A bátyjám nem bírt a szemébe nézni.
- Menjünk már. - mondta.
- Nem megyek sehová. - jelentette ki Elinor és megszorította a kezemet.
Szembefordultam vele és kedvesen elmosolyodtam.
- Asgard nem rossz hely. - mondtam a szemébe nézve.
- Nem akarlak itt hagyni!
- Előbb találkozunk, mint hinnéd. - suttogtam a fülébe.
- Egy év rengeteg idő. - mondta könnyes szemmel.
- Elinor gyere! - hallottuk meg Thor hangját.
- Ha most nem is úgy tűnik, de a bátyjám velünk van és az anyám is. Bennük megbízhatsz. - tettem hozzá gyorsan úgy, hogy csak ő hallja és megcsókoltam búcsuzásul.
Elinor már sírt, amikot Thor mellé lépett, hogy elvigye. Nehéz volt elengednem, de neki ez lesz a legjobb és tudom, hogy gyorsan le tudom zárni a dolgot Jötünheimmel és akkor újra találkozhatunk.
Thor még egy pillanatra elém lépett.
- Minden jót testvér! - mondta.
-  Vigyázz rá! - néztem a szemébe.
Pár percel később mindannnyian eltűntek a Bifröstel.

Következő fejezetből:

- Elinor, bemutatom Friggát, Asgard királynőjét, az anyánkat. Anyám, ő Elinor.
- Örülök, hogy megismerhetem. - mosolyogtam rá.