Ez talán a szerelem?

2.fejezet: Az idióta haver

Hirtelen összeért a tekintettünk és mindkettőnk szíve kihagyott egy ütemet.

-KETSUAKI-SAMAAAA!!!-kiabált valaki, de én már jól tudtam ki az.

-Jaj ne ő is itt van?!?! Hé elengednéd a kezem???-kérdeztem Kibától.

-Nem!!! Megakarok győződni valamiről!!!

-Ketsuaki-sama!!!

-Jaj ne!!!

Gyorsan kirántottam a kezem Kiba kezéből és elindultam az ablak felé. Már épp kiakartam ugrani, amikor az a valaki benyitott a terembe. Meglátott és ezt mondta:

-Csak hogy végre megvagy Ketsuaki-sama!!!

-Te idióta Tora!!! Minek jöttél ide?!?!

-Én is ide fogok járni!!! Ó most hagy öleljelek meg téged!!!-mondta csillogó szemekkel.

-Tudod kit ölelgess!!! Most azonnal tűnj innen!!!

-Na de Ketsuaki-sama!!!

-Khm.-köhintett egy nagyot a tanár.Ránéztem és ezt mondtam:

-Sajnálom Tanaka-sensei!!! Ez az idióta megzavarta az órát!!!

-Ó semmi baj. Már megszoktam.

-Amúgy miért hív téged Ketsuaki-samának???-kérdezte Kitsune.

-Mivel Aka Ketsuaki egy her...dsgduzsdg!!!-mondta volna, de én befogtam a nagy lepcses száját.

-Her... micsoda???-kérdezte Kiba.

-Ez az idióta csúnyán akart beszélni!!! Az általánosban volt egy gúny nevem ami az hogy herezacskó!!! (pedig nem igaz)

-Na de az mégis hogy jön ahhoz hogy Ketsuaki-samának hív???-kérdezte Tanaka-sensei.

-Mégis mi ez??? Kérdezz-feleleket játszunk???-kérdeztem kuncogva.

-Nem. Csak....-és hirtelen kicsöngettek. Megragadtam Torát és kiszaladtam vele az udvarra, megálltunk és mérgesen ezt mondtam neki:

-Te mindenképp leakarsz buktatni?!?!

-N-nem.

-Minek jöttél ide?!?!

-Hogy mindig a közeledben lehessek és megvédhesselek!!!

-*sóhaj* Oké. De ne merj a közelembe jönni!!!

-Na de Ketsuaki-sama!!!

-Semmi de!!!

Otthagytam Torát az udvaron és visszamentem a teremhez. Benyitottam és hirtelen Kitsune ugrott elém.

-ÁÁÁÁÁÁ!!!! Fuu ne ijesgess!!!

-Bocsi. Ki volt az a fiú???

-*sóhaj* A gyerekkori (vagyis a komornyikom fia) barátom Tora!!!

-Miért akart megölelni???-kérdezte Kiba.

-Ó nála ez alap dolog!!! Mindig ölelgetni akar, de én nem hagyom!!!

-*sóhaj*-megkönnyebbülve sóhajtott Kiba.

-He most meg mit sóhajtozol???

-Semmit. Ja tényleg, most van a tízórai szünet!!! Együnk!!!

Mindenki vette elő felé az uzsonnáját, de mivel én nem tudok emberi ételt enni, nem vettem elő semmit.

-Mi van?? Te nem eszel???-kérdezte Kiba.

-Mindjárt!!!

Itt voltam én most nagy bajban.

-Ketsuaki-sama!!!-és benyitott Tora a terembe.

-Te meg mit keresel itt???

-Hoztam a napi adag vé..dgsdzugd!!!-és egy jól irányzott rúgással megrúgtam:

-Hé ezt most miért kellett???-kérdezte Kitsune. Tora feltérdelt és megtörölte a vérző száját, majd mosolyogva ezt mondta:

-Ketsuaki-sama hogy te milyen kedves vagy!!!

-He???-nézett nagyot mindenki.

-Hé nézzétek el neki!!! Idióta mint egy segg!!!

-Ó tényleg!!! Itt van a napi adag vé...shajhsuhs!!!-és befogtam a még mindig lepcses száját.

-Mi az a vé...???-kérdezte Kitsune és Kiba egyszerre.

-Ja hogy az??? Vélca és az egy gyógyszer fajta!!!-mondtam hazudva. Megnézték az üvegcsét és Kiba ezt kérdezte:

-Miért piros??? Így olyan mint a vér!!!

-Vér?!?!-riadt fel mindenki ijedten. Gyorsan kikaptam Tora kezéből és kivágtam az ablakon.

-Na most már nem fél....tek???-és hirtelen összeestem és elájultam.

-Ketsuaki-sama!!!

Belépett a terembe a tanár és ezt mondta:

-Vigyétek most azonnal a gyengélkedőbe!!!

Pár fiú megragadott és levitt a gyengélkedőbe, lefektettek az ágyra és ott hagytak. Mikor magamhoz tértem, Tora volt mellettem.

-*sóhaj* Te már megint túlzásba vitted az idióta álruhát!!!

-Tudom. Tessék itt a vér!!!-és odanyújtotta nekem. Kikaptam a kezéből és megittam.

-Nyugodtan menj órára!!! Én még pihenek egy kicsit!!!

-Értettem Ketsuaki-sama!!!

Ezzel Tora kiment a szobából. Én visszafeküdtem aludni, de hirtelen bejött valaki és odajött mellém. Én azt tettetem hogy alszok.

-Na győződjünk meg róla!!!

Egyből felismertem a hangját, Kiba volt az. Hirtelen egy ajkat éreztem a számon:

Szinte látni lehetett rajtam hogy elpirultam.