Ez talán a szerelem?

18.fejezet: Elveszve

Én Takao Kiba szörnyűséges dolgot tettem!!! Megöltem a saját szerelmemet. Hiába tagadom hogy Leo tette, ő is az én részem. Leo és én egy ember vagyunk. De mégis Leo tette.

-,,Ne fogd rám!!! Te és én egyek vagyunk!!! Ezért te ölted meg a szerelmedet!!!''-mondta Leo.

Összekuporogva bőgtem a sarokban, és néha néha rápillantottam Ketsuaki élettelen testére. Mégis hogy tehettem én ilyet. A mindig mogorva Ketsuaki már soha többet nem fog mosolyogni, vagy élni. Nem fog csókolni, nem fog szeretni.

-Ketsuaki-sama!!!-lépett be az ajtón Tora.

Megpillantott engemet a sarokban összekuporodva:

Odaszaladt hozzám és ezt kérdezte:

-Itt meg mi történt??? Hol van Ketsuaki-sama???

Megpillantotta a földön fekvő Ketsuakit és hulla sápadt lett. Odaszaladt hozzá és ölébe fektetve ezt kérdezte:

-Ketsuaki-sama??? Mi van veled??? Mi történt Kiba???-és felém fordult.

Nem tudom elmondani hogy én tettem. Tora egy szempillantás alatt megölne. Tora meglátta Ketsuaki nyakán a harapást és megragadta a nyakamat, ezt kérdezte:

-Tudod te hogy mit tettél?!?! Ha egy vérfarkas megharap egy vámpírt, az elveszti minden erejét!!!

-Mi van???-kérdeztem értetlenül.

-Hogy lehetsz ilyen hülye??? Örülhetsz hogy még nem halt meg!!!

-Mi??? Ketsuaki már meghalt!!!-mondtam könnyekkel a szememben.

-*sóhaj* Nézd!!! Még mozog a mellkasa!!! Ketsuaki-sama még él, de soha többet nem tér magához!!!

-És mindez az én hibám!!!

-Ne itasd már az egereket!!! Fogd Ketsuakit és vigyük be egy misztikus lényeknek fenntartott kórházba!!!

-Itt még ilyen is van???-kérdeztem meglepődve.

-Van. De ne a szád járjon, fogd!!!

Karomba vettem Ketsuaki kihűlt testét. Olyan hideg, és soha többet nem fog felébredni!!! A mindig mogorva Ketsuaki. Beérve a kórházba azonnal a műtőbe vitték. Én és Tora kint vártunk. Torán is látszik hogy nagyon aggódik, de én bennem egy világ tört össze. Hogy tehettem én ilyet.

-Jó napot!!! Önök Aka Ketsuaki hozzá tartózói???-kérdezte az orvos.

Felpattantam és ezt mondtam:

-Igen. Hogy van???

-Az életveszélyen már túl van!!! Kapott vámpírvért,mivel a vámpír ereje elhagyta!!! Ha nem hozzák be időben meg is halhatott volna!!!

-Hol van most???-kérdeztem aggódva.

-Az intenzív osztályon!!! De oda csak egy ember mehet be!!!

-Értem. Köszönjük!!!-mondtam megnyugodva.

-Kiba. Menj csak be te!!!-mondta Tora.

-Nem!!! Nem merek!!!

-Kiba!!! Menj be nyugodtan!!!

Nem akarok!!! Nem akarom látni a meggyötört testét!!! Egy csomó kábel fog kiállni a testéből!!! Végül erőt vettem magamon és benyitottam. Megpillantottam Ketsuakit:

Nagyon sápadt, alig van benne élet, és ez az én hibám.

-,,Nézd!!! Nézd mit tettél az egyetlen szerelmeddel!!!''-mondta Leo.

-Hagyj már békén Leo!!! Látom én!!!

Nem bírok tovább itt lenni!!! El kell mennem innen!!! Hirtelen kiviharzottam a szobából, még azt sem vártam meg hogy Tora bármit is mondjon. Bolyongtam az utcákon.

Visszatérés Ketsuakihoz:

''Csókod ízét érzem mit a holdfényben adtál véred a véremmel keveredett aztán Most is forr a vérem, mert eszembe jutottál s mert vérfarkas-csókoddal új életet adtál.

Utolsó csókomat a nyakadra leheltem s fogaimmal sebet nemcsak oda ejtettem, A véreddel együtt a szívemet is elvetted s mert önként adtam így könnyen tehetted

Érintésed nyomán lángra gyúlt a testem Pillantásaidtól felforrt az én vérem Csókoddal raboltad el a lelkem S szívedhez kötötted örökre szívem

Mit mondhatnék még? Hisz már elmondtam mindent Karjaidban ért a végzet s mikor öleltél az volt az új kezdet

Szád a számon tested a testemen Csupa csupa mámor a vérfarkas+vámpír szerelem

De már jön a gyilkos hajnal perzselő napfénnyel a pirkadat örök életem végtelen napjait kegyetlen örömmel oly gyorsan elveszik

Halhatatlan szerelem, halálosan gyönyörű Holdfénnyel kísért, s néha oly keserű Vérrel a hóba írt szerelmi vallomás egy éjjelen íródott ne is hallja más!!!''

Valaki a fejemben ezt a szomorú dalt mondja. De vajon ki??? S ki vagyok én??? Hol vagyok??? Mit keresek itt??? Minek élek??? De komolyan ki vagyok én??? Lassan kinyitottam a szemeimet: