Kemény yaoi, ezért csak az olyan lányoknak vagy "esetleg" fiúknak ajánlom akik nem riadnak vissza az ilyesmitől. Aka Ketsuaki az utolsó élő vámpír, mivel a szüleit 6 éves korában lemészárolja a vérfarkasklán. De előtte még 6 éves korában megismeri a...
Mint tudjátok Kibával elindultunk vissza a bálterembe. Mikor leértünk és bementünk Fuel így fogadott:
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
-Hölgyeim és uraim!!! Az est fontos résztvevői visszatértek!!!
-*sóhaj* Ne keríts neki olyan nagy feneket Fuel!!!-mondtam mérgesen.
-Értettem felség!!! Amúgy megérkezett a püspök aki a koronázást fogja vezetni!!! Kérem kellően üdvözölje felség!!!-mondta Fuel.
-Rendben. Sajnálom Kiba, de most fontos teendőim vannak!!!-mondtam feléje fordulva.
-Semmi baj. Majd találkozunk.
Ezek után követtem Fuelt. Szépen üdvözöltem a püspököt:
-Szép jó estét!!! Én Akamemasu Ketsuaki vagyok!!! Örvendek a találkozásnak!!!
-Üdvözlöm!!! Én Rudolf vagyok a püspök aki a koronázást fogja lebonyolítani!!!-mondta a nagyon de nagyon öreg püspök.
-Remélem minden készen áll a koronázásra???-kérdeztem nyugtalankodva.
-Ne aggódjon!!! Nálam vannak a koronázási ékszerek!!!-mondta a püspök.
-Akkor jó!!! Én akkor most odamegyek a családomhoz!!!-mondtam.
Majd elindultam, de valamiért csak hátra tekintettem és azt láttam hogy Fuel és a püspök valamit nagyon susmusolnak. Fuel még egy apró kacagást is ejtett.
-Ketsuaki!!!-hallottam egy ismerős hangot.
Megfordultam és Akatsuki állt előttem Ronalddal. Hirtelen Akatsuki átölelt és ezt mondta:
-Örülök hogy jól vagy!!! Köszönjük amit értünk tettél!!! Sikerült, terhes vagyok!!!
Kiváltam az ölelésből és ezt mondtam:
-Örülök nektek, sok boldogságot!!! Meddig maradtok???
-A bál végéig!!!-mondta Ronald.
-Értem.-mondtam.
-Anya!!!-hallottam Kurokami hangját.
Megfordultam és ezt kérdeztem:
-Igen??? Mi a baj???
-Kuroyuri nem hagyja abba a sírást!!! Jó lenne ha megnéznéd!!!-mondta aggódva.
-Értem. Menjünk. Sajnálom Akatsuki és Ronald!!! Majd még beszélünk!!!-mondtam feléjük fordulva.
Majd ezek után leléptünk. Megpillantottam Torát és Kuroyuri bőgött a karjai közt.
-Tora!!! Add csak ide!!! Na mi a baj???-kérdeztem a kicsitől mikor a karomba vettem.
-Már egy jó ideje csak sír!!!-mondta Tora.
-Tényleg??? Én már nem hallom!!!-mondtam kuncogva.
