Kemény yaoi, ezért csak az olyan lányoknak vagy "esetleg" fiúknak ajánlom akik nem riadnak vissza az ilyesmitől. Aka Ketsuaki az utolsó élő vámpír, mivel a szüleit 6 éves korában lemészárolja a vérfarkasklán. De előtte még 6 éves korában megismeri a...
Mint tudjátok Kiba megcsókolt, de én kitörtem a a csókból és ezt mondtam neki mérgesen:
-Hagyj már békén végre!!!!
-Nem lehet!!! Szeretlek téged!!!-mondta teljesen vörös fejjel és utána az arcát eltakarva rám pillantott.
Én abban a percben megmukkanni se tudtam, de utána erőt vettem magamon és teljesen vörös fejjel ezt mondtam:
-Jé a nagy és hatalmas Kiba is tud nyálasan besz...ugh!!!-és hirtelen rám tört a rosszullét.
-Jól vagy???-kérdezte aggódva Kiba és a vállamra tette a kezét.
Jaj ne!!! Mivel ma még nem ittam vért, bármi megtörténhet!!! Hirtelen elütöttem Kiba kezét és csak ennyit mondtam:
-J-jól vagyok!!!
-Oké!!! Hu de szép az a pillangó!!!-és Kiba a plafonra nézett.
Megláttam Kiba nyakát és nem tudtam tovább türtőztetni magamat, elindultam a nyaka felé:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kiba a leheletem érzésétől felnyögött. Abban a szempillantásban magamhoz tértem és a folyosó másik végébe menekültem. Kiba aggódva nézett rám és ezt kérdezte:
-Mi a baj Ketsuaki???
Ajaj ez nagyon nem jó!!! A lábaim sem bírnak már tartani, ha nem iszok vért mihamarabb itt mindenkit legyilkolok!!! Kiba elindult felém és az arcomat végig simítva ezt kérdezte:
-Jól vagy??? Nagyon sápadt vagy.
Nyeltem egy nagyot. Most fog nagy baj történni!!!
-Ketsuaki-sama!!!-és belépett a képbe Tora.
Ránéztem és csak ennyit nyögtem ki:
-Tora.
-Értettem!!!-és Torával az oldalamon, otthagytuk Kibát a folyóson egyedül.
Elmentünk egy olyan helyre ahol senki sincs és én lehuppantam a földre.
-Ha csak egy kicsivel később is jössz nagy baj történhetett volna!!!
-Tessék a vér Ketsuaki-sama!!!-és Tora felém nyújtotta az üvegcsét.
Én kikortyoltam mind egy szálig és ezt mondtam:
-Tora!!! Én úgy döntöttem hogy haza megyek!!! Mond meg a tanárnak hogy hirtelen rosszul lettem!!! Oké???
-Értettem.
Ezzel Tora visszament az iskolába én meg elindultam haza. Otthon belehuppantam a már jól ismert fotelembe és egy nagy sóhajtás közepette gondolkodni kezdtem:
-Mi legyen??? Ez így nem mehet tovább??? *hirtelen felismerés* Megvan!!! Nagy ívben elkerülöm Kibát!!! Hogy ez miért nem jutott eszembe hamarabb???
