Kemény yaoi, ezért csak az olyan lányoknak vagy "esetleg" fiúknak ajánlom akik nem riadnak vissza az ilyesmitől. Aka Ketsuaki az utolsó élő vámpír, mivel a szüleit 6 éves korában lemészárolja a vérfarkasklán. De előtte még 6 éves korában megismeri a...
Mi a fene ez??? Lángol az egész testem. Az elmém kezd elborulni. Már azt sem tudom ki vagyok. Hallok egy kétségbe eset hangot a távolból. A testem olyan mintha nem is létezne. Emlékek tömkelege áramlik a fejembe. Ezek az én emlékeim??? Vagy valaki másé??? Nem tudom. Hirtelen erős fájdalmat éreztem a hátamon. Letérdeltem és a fájdalom miatt átöleltem magam, angyalszárnyak nőttek ki a fájdalom helyén:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Szépen lassan magamhoz tértem és felálltam. Körbe néztem és megpillantottam Sebastiant, ezt mondtam:
-Hát te is itt vagy Sebastian???
Sebastian oda sétált hozzám és végigsimítva az arcom ezt mondta:
-Örökké valóságig tartott míg visszatértél hozzám!!! Nagyon hiányoztál!!!-és megcsókolt.
Ellöktem magamtól és jól hasba vágtam, majd mérgesen ezt mondtam:
-Ezt azért, mert a te hibádból haltam meg!!! És ezt meg azért mert szeretlek!!!-és én is megcsókoltam.
-Ketsuaki??? Te meg mi a fenét művelsz?!?!
Abbahagytuk a csókolózást és megfordultunk a hang felé. Egy fekete hajú fiú nézett mérges szemekkel rám, ezt kérdeztem Sebastiantól:
-Ez meg ki???
-Á nem fontos!!! Csak egy semmirekellő korcs!!!-mondta Sebastian.
-Ki a korcs?!?! Mindjárt letépem én a szárnyaidat!!!-mondta mérgesen.
A fiú megérintette a vállamat és valami bennem reagált rá. Ellöktem a kezét és ezt mondtam:
-Ne fogdoss a mocskos kezeddel!!!
Neeee!!! Nem akartam ezt mondani!!! Nem akarom megbántani!!! Hirtelen könnycsepp csorgott le az arcomon.
-Cielaus jól vagy???-kérdezte aggódva Sebastian.
-Sebastian!!! Most azonnal induljunk a mennyekbe!!!-mondtam sürgetve.
A befogadó testem lelke még mindig itt van. Ha ez így folytatódik még visszatérhet.
-Rendben. Menjünk!!!-mondta Sebastian.
A fiú megragadta a karom és ezt mondta:
-Ketsuaki ne menj vele!!! Te ide tartozol!!! Kurokaminak szüksége van rád!!! De a legfőképpen nekem van szükségem rád!!! Szeretlek!!! Nem akarlak elveszíteni!!!-és mikor észrevette hogy mit mondott teljesen elvörösödött.
Milyen kis édes ez a fiú!!! Látszik hogy a lélek is szereti őt!!! De nem engedhetem hogy átvegye az irányítást!!!
-I-induljunk!!!-dadogtam.
Elkezdtem csapkodni a szárnyaimmal és felemelkedtem a talajról. Sebastian is követte a példámat és elindultunk a fény felé.
