Kemény yaoi, ezért csak az olyan lányoknak vagy "esetleg" fiúknak ajánlom akik nem riadnak vissza az ilyesmitől. Aka Ketsuaki az utolsó élő vámpír, mivel a szüleit 6 éves korában lemészárolja a vérfarkasklán. De előtte még 6 éves korában megismeri a...
Még mindig alig emlékszek valamire. Most tényleg együtt vagyok Kibával??? Mondjuk a testem furcsán reagál a közelségére. Tora azt mondta hogy szültem egy kisfiút Kibától. Na azt hogy a francba?!?! Férfi létemre ilyesmit á bele se merek gondolni!!! Holnap végre hazaengednek, de én még mindig alig emlékszek valamire. Az orvos azt mondta hogy idővel visszatérnek az emlékeim. Na de mindegy is.
-Hát te ébren vagy???-kérdezte Kiba, aki az előbb lépett be az ajtón.
Egy fekete hajú kisfiút tart a karjában és egy fehér hajú fiú kapaszkodik a ruhájába. A fehér hajú fiú vidáman szaladt felém és a nevemet kiabálta:
-Ketsuaki!!! Hogy vagy???-kérdezte széles mosollyal.
Nem tudom ki ez a kisfiú, na de azért szépen válaszoltam:
-Köszönöm jól vagyok!!!!
-Ő Shiro a fiam!!!-mondta Kiba.
-Neked van fiad???-kérdeztem értetlenkedve.
-Igen van. Akit meg a karomban tartok az meg a mi fiúnk!!! A neve....-nem tudta végig mondani, mivel én szó szerint ki ordítottam:
-Kurokami!!!
-Honnan tudod???-kérdezte meglepődve Kiba.
-Valahogy beugrott.
-Hát oké. Megakarod fogni???-kérdezte lágy mosollyal Kiba.
-Szabad???-kérdeztem félénken.
-Persze. Ő a te fiad. Mért ne lehetne???
-Oké. Hagy fogjam meg!!!-és már nyújtotta is odafele nekem.
Lágyan a karomba fektette, a kicsi rám mosolygót és ezt mondta: -Mama...
-Ketsuaki!!! Ez volt az első szava!!! Nagyon becsüld meg!!!-mondta Kiba.
Rá néztem a mosolygó kicsire és mosolyogva ezt mondtam:
-Oké. Megbecsülöm!!!
Kiba a szemét eltakarva bőgni kezdett:
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
-M-most meg mi a baj???-kérdeztem ijedten.
-Apu mi a baj???-kérdezte Shiro.
-Azt hittem soha többet nem térsz vissza hozzám!!! És most itt mosolyogsz boldogan!!! Én nem bírok ki nélküled egy percet sem!!! Szeretlek!!!-mondta Kiba bőgve.
-*sóhaj* Ne sírj!!! Az a lényeg hogy itt vagyok és élek!!!-mondtam vigasztalva.
-De én.....
-Semmi de!!! Gyere ide!!!-mondtam mérgesen.
Kiba odajött hozzám és én jó erősen átöleltem.
-Ezt meg mire véljem???-kérdezte Kiba.
A fenébe!!! Hirtelen felindulásból tettem és most örült módon kalapál a szívem!!! Csak nehogy meghallja!!!
