Ez talán a szerelem?

28.fejezet: A védelmezők színre lépnek

''Ha eljő a sötétség, s pusztulásba taszítja a világot. Felbukkannak a védelmezők, és a fény erejével, megmentik a világot.''

Réges-régen élt két család kik különböztek, mégis a vezeték nevük megegyezett. Nem voltak rokonok. Ők voltak a Futago család, kik mondhatni ellenségek voltak, mivel vámpírok és vérfarkasok voltak.Lányaik kik különböző személyek voltak, mégis úgy hasonlítottak egymásra mint két tojás. Ők voltak Futago Anna és Kiara. Míg az egyiket illemre és jóságra tanították, addig a másikat harcolni és ölni.

Futago Anna szépségével szinte elbájolta az akkor még herceg Akamemasu Kuroganét. Míg Futago Kiara vadságával magába bolondította az akkori vérfarkasklán vezetőjének fiát Takao Arnoldot. Később hozzájuk mentek, Anna és Kurogane uralkodtak az ország felett. Míg Kiara és Arnold vezették a vérfarkasklánt. Később mikor teherbe estek, sok idő után végre találkoztak egymással. Anna ki ekkor 2 hónapos, míg Kiara 4 hónapos terhes volt a sokktól majdnem elvetéltek. Leszállt eléjük egy angyal és ezt a jóslatot mondta:

,, A ti gyermekeitek egymásnak lesznek teremtve,
ez megvan írva a fellegekben.
Ha eljő a sötétség ideje,
a védelmezők felébrednek.
A föld megmarad,
a sötétség elszalad.''

Annak ellenére hogy ellenségek voltak, jó barátnők lettek. Mindig ugyanazon a napon mentek az orvoshoz és jókat beszélgettek. De miután a gyerekek megszülettek, nem találkoztak egymással. Végül Kiara a saját fia Akira által meghalt. Míg Anna azon a szörnyűséges napon Kiba által halt meg. Gyermekeik mindketten fiúk lettek, és ahogy az angyal jósolta tényleg egymásnak lettek teremtve.
Mondták a megidézett anyáink szellemei.

-*megkönnyebbült sóhaj*

-Mit sóhajtozol fiam???-kérdezte édesanyám tőlem.

-Azt hittem rokonok vagyunk Kibával!!! De most megkönnyebbültem!!!

-Hát ha rokonok lennénk, nem lehetnénk együtt!!!-mondta Kiba, majd elpirult.

-Nocsak nocsak fiam!!! Valaki nagyon nyálas dumát űz!!!-mondta kuncogva Kiara Kiba anyja.

-Nem is!!!-tagadta Kiba ezerrel.

-Ebből már nem mászol ki!!! De én ezért szeretlek!!!-mondtam és megpusziltam az arcát.

Majd elpirulva odébb álltam. Kiba mondani akart valamit, de az anyáink félbeszakítottak:

-Nekünk most mennünk kell!!! Vigyázzatok magatokra!!! Jók legyetek!!! Szerettünk titeket!!! Sziasztok!!!

-Szia anya!!! Üdvözlöm apát!!!-mondtam könnyekkel a szememben.

-Szia anya!!! Szeretlek!!! Üdvözlöm a hülye apámat és a bátyámat is!!!-mondta Kiba sírva.

Megjelent a fény és ők átmentek rajta, de valaki még ki is jött belőle. Egy angyal kit már jól ismertek. Na szerintetek ki az??? Segítsek??? Sebastian volt az!!! Leszállt elénk és ezt mondta:

-Sziasztok!!! Ugye tudjátok a jóslatot??? A sötétség nemsokára megjelenik!!!

-Ó ezzel már elkéstél Sebastian!!!-mondtam.

-Miért???-kérdezte meglepetten.

-Te is érzed ezt Kiba???-kérdeztem tőle.

-Ja... Ezt az aurát ki ne érezné!!!

-Hmm. Talán Sebastian???

-Ne szórakozzatok velem!!!-mondta Sebastian idegesen.

-Css. Már itt van!!!-mondtam.

Megjelent a sötétség emberi alakban:

-Ó észrevettétek jöttömet??? Tényleg ti vagytok a védelmezők!!!-mondta ördögi vigyorral.

-A a a a a a sötétség???-lepődött meg nagyon Sebastian.

-Angyal létedre nem érezted az aurámat??? Pfft...-fojtotta magába a röhögést.

-Már te is kezded?!?! Nem bírtok békén hagyni!!!-siránkozott Sebastian.

-Ne vedd magadra!!!-mondta Kiba.

-Te így vagy édes!!!-mondtam.

Sebastian elpirult és ezt mondta:

-Nem is igaz!!!

A sötétség odasétált Sebastianhoz.

-M-mit akarsz???-kérdezte ijedten.

A sötétség végig simította Sebastian arcát és ezt mondta:

-Te tényleg édes vagy!!! Látom bukott angyal vagy, nem akarsz az én oldalamra állni???

Megfogtam Sebastian kezét és ezt mondtam:

-Nem!!! Ő a mi oldalunkon áll!!!

-Sebastian maradj mögöttünk!!!-mondta Kiba.

A sötétség haragra gerjedt és mindent elkezdett beborítani. Eltűnt minden: város, ember, élet!!!

-Kiba!!! Add a kezed!!!-kiabáltam.

-Ketsuaki!!! Hol vagy???

-Itt!!! Add a kezed!!!

Megfogtuk egymás kezét és ezt mondtuk:

-Egy jó beszédnek olyannak kell lennie, mint egy nő szoknyájának: elég hosszúnak hogy elfedje a tárgyat, de ahhoz elég rövidnek, hogy felkeltse az érdeklődést!!!

-Pfft....Mi a fene ez??? ÁÁÁÁÁ.-röhögött a sötétség majd kezdett eltűnni.

A város, az emberek és az élet visszatért.

-Hé!!! Ne könnyebbüljetek meg!!! Még itt vagyok!!!-mondta a sötétség.

-Tudjuk!!! De elfogsz tűnni!!!-mondtuk egyszerre.

-Hahahahahaha!!! Nem lehet engem olyan könnyen elűzni!!!-mondta röhögve.

-Minden csoda két napig tart. Régebben még három napig tartott, de azóta felgyorsult a világ!!!