Ez talán a szerelem?

27.fejezet: ''Minden ember jó - csupán a benne élő démon gonosz''

-Hmm,majd meglátjuk!!!-mondta gonosz mosollyal Waru Monsuta.

Majd hirtelen neki támadt Kibának, de én elhúztam és gyomron rúgtam Monsutát, ami miatt neki vágódott a falnak.

-Ohohoho. Monsuta ez nem sikerült!!!-mondtam röhögve.

Feltápászkodott és megtörölve a száját ezt mondta:

-Játszunk egyet!!!

-Hmm. Gyere csak!!!-mondtam gonosz mosollyal.

Monsuta nekem támadt de én kikerültem és hátúról jól megrúgtam. De hirtelen a játék ami a kezében volt megharapott a nyakamon és egy feketeség jelent meg a harapás helyén. Leestem a földre és szaporán kezdtem venni a levegőt. Belázasodtam és izzadni kezdtem.

-Mit tettél velem???-kérdeztem fájdalmasan.

Monsuta megölelte a játékot és ezt mondta:

-Te rossz játék!!! Rossz!!! Rossz!!! Nézd mit csináltál!!!

-Ketsuaki!!! Jól vagy???-kérdezte aggódva Kiba.

-Sajnálom!!! A harapásommal mérget fecskendeztem beléd!!!-szólalt meg a játék emberi hangon.

-Ó Pakkun!!! Nem lett volna szabad elárulnod magad!!!-mondta Monsuta.

-Te!!! Átkozott!!!-mondta Kiba és megakarta ütni Monsutát.

Monsuta kikerülte és ezt kérdezte:

-Ó bántanád a saját fiadat???

-Kiba!!! Harcolj vele, míg nem semlegesítem a mérget!!!-mondtam.

-Értem.

-Apa??? Mi a baj???-kérdezte Monsuta Shiroként.

-Még hogy a fiam!!! Na még ilyet??? Te most csak egy szörnyeteg vagy!!!-és Kiba pofon vágta.

Monsuta megfogta azt az arcát amelyik a pofont kapta és ezt mondta:

-Eszednél vagy?!?! Megütni a saját fiadat?!?!

Kiba csak egy gonosz mosolyt ejtett és ezt mondta:

-Épelméjűség??? Nem rémlik, hogy nekem valaha is lett volna olyanom....

-Te hülye vagy!!!-jelentette ki Monsuta.

-Nem vagyok hülye!!! Csak lusta vagyok megmutatni, hogy milyen vagyok igazából!!!-mondta Kiba.

Na míg ezek így elcseverésztek én megpróbáltam semlegesíteni a mérget. Már nagyjából sikerült, csak egy valamire van még szükségem.

-Kurokami!!!-kiabáltam neki.

-Tudom!!! Máris!!!-mondta és odalépve hozzám, megpuszilta a homlokom.

A nyakamról a feketeség teljesen eltűnt és újra erőre kaptam.

-Ó Monsuta!!!!-szóltam neki lágyan.

-He??? Te életben vagy??? A méregnek meg kellett volna ölnie téged!!!-mondta csodálkozva.

-Á az a semmiség meg sem kottyant nekem!!! Harcoljunk!!!

-ÓÓÓ az neked nem fog menni!!! Nem győzhetsz le!!! Olyan hatalmas az erőm hogy ez a gyerek megmaradt 6 évesnek!!!-mondta önelégülten.

-Talán nyugodtnak tűnök, de gondolatban már háromszor megöltelek!!!-mondtam nyugodt hangcsengéssel.

Megpördültem egyet és sötétség vett körbe:

-Te most eltűnsz!!!-mondtam gonosz vigyorral.

-M-mit akarsz??? Megfogsz ölni???-kérdezte ijedten Monsuta.

-Hogy én??? Megölni??? Ugyan már, maximum felhasználom a szerveidet!!!-mondtam ördögi kacajjal és mosollyal aláfestve.

-No ezen asztán alaposan felhergeltem magam!!!-mondta parasztosan Monsuta.

Eltakartam az arcát és mondani akartam valamit, de Monsuta ijedten ezt mondva, félbeszakított:

-M-mire készülsz???

Ezeket a szavakat mondtam:

''De jó lenne jónak lenni, a nagy Istent megkeresni, a lábához kuporodni, és az Igét befogadni.''

Hirtelen Shiro fényleni kezdett és Monsuta kivált belőle. Megragadtam a nyakát és ezt mondtam:

-Válj semmivé!!!

Monsuta elégett az ujjaim között. Minden lecsendesedett és visszatért a régi kerékvágásba. De volt valami ami nem hagyott nyugodni. Ugye emlékeztek hogy találkoztam Kiba anyjával és meg is szállt engem. Na de most ez nem fontos!!!

-Kiba!!! Mi az édesanyád teljes neve???-kérdeztem izgatottan.

-He??? Most ez mi így hirtelen???-kérdezte értetlenkedve.

-Csak tudni akarom!!!

-Oh...öm...oké.. Futago Kiara az anyám neve!!!-mondta Kiba zavarodottan.

-Ahogy gondoltam!!!

-Mi az???-kérdezte Kiba.

-Az én anyám neve Futago Anna!!!