Valahová

Zuhogó esőben

Esett az eső. Fújt a szél. A Zalla falu melletti ösvényen egy 12 éves lány ballagott magányosan, kis táskáját a vállán lógatva. Rakoncátlan hajszálait
fel-felkapdosta a szél. Hová tart? Nem számít. Egyedül van? Nem számít. Aggódnak-e érte? Nem számít. Már ő sem számított. Köd bántotta a szemét, a csillagokból látta az utat, de ő csak ment, ment az esőcseppek zuhatagában. De a könnyei a zivatarnál is sűrűbben hulltak.

Ma reggel még azt hitte, ő a legszerencsésebb lány a világon. Vidáman kelt ki az ágyból. Minden napnyugtakor találkozott egy fiúval a kis tó melletti parkban. Ő volt a legjobb barátja. Sőt, talán több is... Elhatározta, hogy ma szerelmet vall neki. És így, a szerelemtől megbabonázva ment le reggelizni. Anyja, Mrs Morgan még aludt, ezért egy szendvicset falatozott meg, ivott egy pohár vizet, és indult is volna dolgára, mikor egy kissé fáradt, de határozott hang megszólította:
-Kat! Kathrine! Kicsim - kezdte anyukája.
Kat megfordult, de vállára vette táskáját, hogy indulásra készen legyen.
-Beszélni szeretnél? - kérdezte kiváncsian, de némi unottsággal a hangjában.
-Igen - válaszolta anyja, és leült a székre, tekintetével azt sugallva, hogy lánya is foglaljon helyet.
A lány így is tett. Érdeklődve figyelte édesanyját. Mrs Morgan bele is fogott.
- Szeretném ha többet nem találkoznál a cukrászdás fiúval.
Kat meghökkent.
- Lucas-ra gondolsz?
- Vele.
Egy perc erejéig egymást fürkészték tekintetükkel. Mindkét szempár azt árulta el, vannak titkaik egymás előtt.
Aztán persze a tipikus értetlenséget kifejező szót, mely rengeteg, de rengeteg félreértést, igazságtalanságot tükröz, a szót, amit a gyermekek tipegő koruk óta folyamatosan kérdezgetnek:
- Miért?
Mrs Morgan nagyot sóhajtott, majd belefogott.
- Mi, apáddal...
Folytatta volna, de Kat hirtelen a szavába vágott, némi haraggal:
- Ne beszélj apámról!
Majd lehajtotta a fejét, és ezt suttogta:
- Tudod hogy nem szeretem.
Az anyukája kissé megilletődött, majd kisvártatva belefogott történetébe.
- Mielőtt megszülettél volna, mi nagyon szegények voltunk. Nagyon. Házat szerttünk volna, és egy családi vállalkozást, a jövőd alapját. De ehhez pénzre volt szükségünk. A Peacock család támogatott minket, megígérve, hogy egy év múlva visszafizetjük nekik. Házunk lett, munkánk. Ám még így sem tudtuk egy év múlva visszaadni tartozásunkat. A Peacock család azt mondta, ezt a rengeteg pénzt egy fél gyermekkel lehet felülmúlni. Azaz, a születendő gyermekünk...

Kat kerekebbnél kerekebbre nyitotta szemét. Vajon mi lesz? Mi történik vele?

- ... hozzáadjuk a nekik akkor kétéves fiukhoz.

Mindketten elhallgattak. Ám Kat megtörte a csendet.

-Engem? Elköteleztetek egy idegennel? Ez most komoly???

Anyukája bocsánatkérően nézett rá.
- Én,.... ah....nem volt más választásunk. Kat, nem szerethetsz bele abba a fiúba, mert nagyon fájdalmas lesz akkor elválasztani titeket. Ezért sajnálom, de meg kell tiltanom hogy találkozzatok.

Kat válasznak Felállt a székéről, és kereket oldott.

...

Iskola után még anyja előt hazaért, kistáskájába bepakolt egy szendvicset, két almát, egy üveg vizet és a titkos naplóját, majd a hátára véve észrevétlenül kisurrant a hátsó kapun. Mondanom sem kell, hogy a fiúhoz ment. Befordult a főtérre, elment a piactér mellett, bekanyarodott a parkba, és elégedetten, és újra mosollyal az arcán integetett a leendő szerelmének.
- Hello Lucas!
- Szia- viszonozta.
- Hoztam uzsonnát -jelentette ki, majd leült a srác mellé a padra, és elkezdte kipakolni táskája tartalmát.
- Te mindig tudod mire vágyok - mosolyodott el.
- Azt mondtad tegnap, szeretnél nekem mondani valamit - kezdte a beszélgetést Kat.
- Ó, tényleg!
- Nos, nekem is lenne némi közlendőm - jelentette ki két harapás között Kat.
- Kezd te - ajánlotta fel nagylelkűen Lucas.
- Nem olyan fontos, úgyis te mondtad előbb.

"Á, dehogy, csak épp most vallanád be érzéseid az első szerelmednek, igazad van Kat, nem fontos" - gondolta magában a lány és kicsit elpirult.

- Szóval, tetszik egy lány - "Igen!" - és mint veled, legjobb barátommal szeretném először megosztani, és szerintem nem rontja le a kapcsolatunk - " Dehogy, olyan rég óta várok erre a pillanatra"

Kat elgondolta magában amint dramasztikusan a karjába ugrik és könnyek között azt feleli, igen, leszek a barátnőd!

- Szóval ez a lány nem más mint : Rose

Kat-ben egy világ dőlt össze.

FOLYTATJUK