Valahová

Cloé

Másnap arra nyitotta ki a szemét, hogy egy levél, és kész reggeli várja az ebédlőasztalon. Amint kikelt az ágyból egy ásítás kíséretével, odasirtett a legközelebbi székhez, majd kényelmesen elfoglalta a helyét. Konfortosan kialakított ebédlő volt. Közében egy nagy ebédlőasztal, amin mindig színes abrosz volt. Most egy kék színű, oldalain csipkével díszített fedte az asztalt. Hatan körbe lehetett ülni. Bal oldalán hosszú szekrénysor, szenben nyílt a konyha. Képek minden szobában voltak, általában réményt sugalló tájképek.
A borítékért nyúlt. Neki volt címezve. Kíváncsian tépte fel, és olvasta:

Kedves Kat!

Ma elmentünk dolgozni, Alex pedig iskolába. Ő délre otthon lesz, mi viszont csak késő este.
Nagyon kíváncsi voltál annak a háznak a történetére, ígyhát gondoltuk, ezt az öt éves újságot neked adjuk, hogy elolvasd, és választ kapj kérdéseidre. Menj fel az emeletre, majd jobbra találsz egy szobát, aminek az ajtajára ki van írva, hogy Kat, és válassz magadnak ruhát.
Addig is, jó olvasást! Reggelit a kamrából és a hűtőből válassz magadnak.
Izabelle

Kat automatikusan az újsághoz kapott. Igen. Ő volt az... a lány, akit látott...

De valyon mikor van Halloween? És egyáltalán: mi az? Eléggé kíváncsi lett, ezért beleolvasott a szövegbe.
- Ez mese! Nem lehet igaz...-háborodott fel- Inkább eszek egy falatot.
Izabelle nem túlzott. Még olyan étel is volt ott, amit ő ez előtt nem is ismert. Ígyhát magához vett egy tányért, majd vajjal elfogyasztotta croassont-ját. Egy kis tejet is ivott mellé. Nagyon ízlett neki.
Miközben evett, elgondolkodott az újságon, és azon, amit látott abban a hátborzongató házban... Talán mégis igaz? Vagy csak valaki ugyanúgy látta, mint ő, és kitalált egy ilyen horror storyt, hogy ezen a furcsa napon, Halloween-kor ezzel ijesztgessék egymást? Ki akarta deríteni. Igen, elhatározta, hogy a dolog végére jár. Lehet hogy ezzel meg kéne várni Alexet? Ááá! Legyintett egyet, majd a fáradságtól még kicsit nyújtózkodva elindult a fürdőszobába, hogy letusoljon és felöltözzön. Levette pizsamáját, magárazárta az ajtót, és lassan belépett a zuhany fülkébe. Megnyitotta a csapot, majd hirtelen ugrott egyet.
- Hideg! - mondta vékony cérnahangon, szinte sikítva.
Gyorsan a melegebbre állította, és nagy sóhajtás után lefürdött. Majd kilépett a zuhanykabinból, és körbetekerte magát egy törölközővel.
Kiment a fürdőszobából, és felsétált a lépcsőn. Megállt egy ajtó előtt, melyen a Kat felirat állt, majd magabiztosan benyitott.
- Wow! - fogalmazta meg egyszavas véleményét az elé táruló látványtól. Ágy, gardrobe, szőnyeg, erkély... Gyönyörű szoba volt! Odasietett a szekrényhez, és kinyitotta : rengeteg féle ruha fogadta: téli, nyári, melegítő, alkalmi, alvós, még fürdőruhát is talált. A napi választása egy kék farmerre esett, amely a térdénél ki volt szakadva, és a zsebeinél népies minta volt, emellett egy piros pólóra, amelyen ugyanolyan minta,volt, mint a nadrág zsebein. Felvett egy piros, fűzős cipőt is mellé, majd visszament a földszintre.
Újra alaposan szemügyre vette az újságot.
- Vajon ez igaz? - töprengett hangosan.
- A fele se - szólalt meg hátulról egy hang.
- Mikor jöttél be? - majd kissé leszúróan hozzá tette - Megijesztettél.
A fiú nevetett. Alex volt az.
- Gyönyörű vagy.
Kat a bóktól elpirult. Alex leült mellé az ágyra.
- Szép a szobám - jegyezte meg Kat.
- Cloe-é volt - felelte Alex, majd szomorúan lehajtotta a fejét.
Kathrine elsápadt. Kisvártatva Alex folytatta:
- A húgom. Hat éves volt, mikor meghalt. A szomszéd házban találtuk holtan. Nem tudni mi történt vele - Kat kíváncsian és sajnálkozva figyelt - Elmentünk orvosért. Mire visszatértünk, nem volt ott...
Kat elgondolkodott, majd habozott hogy megkérdezze, de végül kijelentette :
- Csak nem... ő... a lány, akinek fekete kapucnis felsője van, és...
- Ő az - szakította félbe. Kat meghökkent.

Folytatjuk