Valahová

Sakk-Matt

Kat, Alex és Cloé beléptek a legközelebbi fogadóba. Egy eléggé mérges, nagy darab fickó volt a recepciós.
   Kathrine kissé megrettent, de közelebb sétált a pulthoz fáradtságát leplezve, és a lehető legkedvesebb hangon szólalt meg.
    - Jó napot, egy háromágyas szobát szeretnénk.
A férfi a székét nyikorgatva odafordult. Szeme villámokat szórt.
   - Nincs hely. Örültem - majd szemével a kijárat felé jelzett.
   A gyerekek úgy álltak, mint amikor anya elveszi a nyalókát egy kisgyermektől. A fáradtságtól sírva tudtak volna fakadni, a méregtől fel tudtak volna robbanni, az idő vészes múlásától meg rettegtek.
    Alex letette Cloe t a nyakából, és a fülébe súgott :
    - Maradj itt.
    Aztán határozottan öklét összeszorítva tett lépéseket a recepciós felé - egyre hevesebben. Félretolta Kat et, majd elkezdte osztani a férfinek:
    - Idefigyeljen! Mi bűnözőkkel harcolunk, gyerekeket mentünk meg, magunkat mások érdekei alá helyezzük, de ha nem bírjuk akkor kell pihennünk, mert emberek vagyunk! Maga tudja mit csinál? - kínosan felnevetett - Itt ül egész nap, és hogy ne keljen dolgoznia bemeséli nekünk hogy nincs hely! Adjon ide egy kulcsot, de rögtön!
    A pasi megrettent, és egy másodperc töredékéig mozdulatlan maradt. De aztán felállt, és a pólójuknál fogva megragadta a gyerekeket, akiknek ellenálni semmi esélyük nem volt. Vitte őket, ki az ajtón majd ledobta a földre, mint a zsákot.
   - Persze, majd két bűnözőnek adjak helyet akik ninjának álcázzák magukat! He, ne lássalak itt többet!
   Azzal becsapta maga mögött az ajtót. Kathrine üvöltött volna, de akkor vette észre hogy a bandita ruhák vannak rajtuk.
    - Ilyen nincs - mondták egyszerre.
   Kat nagyot sóhajtott. Most mi lesz!
    - Gondolkodj gyorsan, gondolkodj gyorsan... - mondogatta magának.
     - Jó is lenne, mert itt ragadtunk - tette hozzá flegmán Alex.
     Kat megtorpant, és sértett fejet vágva meredt a fiúra. Egy másodperc erejéig úgy állt.
      - Ezzel nem segítessz! - mondta végül, majd fel alá kezdett sétálni.
      - Mert te aztán sokat teszek azzal, hogy össze-vissza járkálsz - suttogta maga elé.
      Kat kezdett ideges lenni.
       - Most mi bajod van??
       - Alex...Kat...
       - Ne most Cloé! - szólt hugának, majd Kat-hez fordult. Már szólásra nyitotta a száját, de a lány megelőzte.
       - Eleve miattad jutottunk ide!
       - Tessék?
       - Felvetted ezt a hülye ruhát, és mikor kitettek minket csak rontottál a helyzeten, mert sosem tudod felfogni, ha...
       - Hahó! - próbálkozott tovább a kislány.
       - ...ha nincs igazad!
       - Csak segíteni próbálok! Védtem a hugomat azzal hogy felvettük a ruhát, amíg te...nem is tudom, teázgattál még ott a háznál!
        - Ugye most csak viccelsz velem? Éppen harcoltam a banditákkal...és megmenekítettem magunkat a rendőrségtől!
       -Hé! Valaki! - szólt újra Cloé, de a többiek csak tovább folytatták az egymás szidalmazását, és ujjal mutogattak egymásra.
        - Mert aztán jobb bűnözőként itt ülni, mint a rendőrségen magyarázni (biztonságban!) az utcákon kószáló rossz emberekről!
       - Ha megtalálnak hazavisznek!
       - És akkor mi van, mi olyan rossz abban, nekünk is otthon kéne ülni! Nem is tudom mi történt veled. - forgatta a szemét a fiú.
        - Apa meghalt ilyen emberek miatt, és szerintem összefüggés van a fura könyv és a banditák között amiket meg akarok fejteni, hogy...
        - Hogy bosszút állj apukádon? Apukád meghalt! Nagyon sajnálom, de az hogy veszélyeztetjük az életünket nem hozza vissza!
       - Hé! Még mindig élünk! És kinek köszönheted? Nekem! És a hugod hogy itt van, az ki érdeme? Az enyém! Szóval...
       - Igen, ezt köszönöm is, de vége is lehetne ezzel, nem kell film-beli hősöket játszanunk, menjünk haza!
      Kat nagyon ideges volt. Most észrevette a szegény Cloé -t , szellőző rendszer nyílására mutat. Mert, hát, ennek a szobának is szüksége van levegőre.
           - A húgodnak több esze van mint neked.
         Alex kíváncsi pillantást vettett a lányra.
        Kathrine Morgan lehet hogy nem a nyugodtságáról híres, de az esze gyorsan vág. Körülnézet. Nem lehettet elérni a nyílást, de mindenhol dobozok voltak, nagy dobozok. Hátrébb lépett, majd nekilendült a futásnak...
        - Megkérdezhetem mit csinálsz?
      Gonosz vigyorra húzta a száját.
        - Kijuttatom magam innen.
      Felvette maga mellől a kötelet, ami az egyetlen volt a szobában, majd nekifutott,  a dobozok oldalain felfutott, ezzel lendületet nyert, azzal egy hátraszaltó, és a másik oldalon lévő doboz torony tetején találta magát. Innen már elérte a a szellőzőt. Lenyitotta a tetejét, majd elégedetten felállt, meghajolt, majd eltűnt a szellőzőben.
        Alex alig fogta fel az eseményeket. De az lejött neki, hogy otthagyta őket. És elvitte a kötelet, hogy véletlenül se jussanak ki.
       - Hurrá, kellett neked összeveszned vele - mondta Cloé, majd átvonult a sötét szoba másik sarkába, és leült.
       A fiú még mindig csak bámult előre, értetlenül. Biztos nem hagyta csak úgy ott. Biztos visszajön egy óra múlva. Ugye?

Folytatjuk...