Valahová

Egy új kezdet

  -... akkor mit csináljunk vele?
- Nem tudom.
Kat kezdett felébredni.  Megdörzsölte a szemét, és megpróbálta felemelni a fejét. Be volt kötve.
  - Jaj, te csak ne erőlködj! - sietett Kat felé egy asszony, s leguggolt az ágya elé - Pihenned kell.
  Kathrine nézett, nézett fáradtan, lázasan, kicsikét még reszketve.
  - Alex! Alex, gyere kicsim. Hozz egy forró teát a mi kis vendégünknek.
  - Szívesen- mosolygott Katre. Megtetszett valami a tekintetében. Barna szemei boldogságot, nyugalmat és " Vigyázok rád" érzetet sugalltak. Gesztenyebarna haja jól fésült volt, mégis egy-két fürt a szemébe lógott. Ilyenkor kezével végigtúrt a haján, majd elégedetten folytatta a rábízott feladatot.
  - A fiam- intézte a mondatot kedvesen a fiú által megbabonázott lányhoz - Helyes srác, nem?
  Kat úgy nézett a nőre, mint akit matekórán feleltettek.
   - De - jelentette ki mámorral - Kö-kö-köszönöm- dadogta megilletődötten.
  Az anya felált az ágy elől, és elsietett.
Közben a fiú visszatért.
  - Vigyázz, forró - adta át a teát egy konyhakendővel aláfogva.
  Kat nyúlt érte. Egy pillanatra érintkezett a kezük. Kat elmosolyodott. Alex segített neki felülni az ágyon, majd melléült, és egy beszélgetést kezdeményezett.
  - Honnan kerültél ide?
Kat alaposan végiggondolta mit feleljen, majd két korty között belefogott:
  - Kíváncsi voltam arra a házra- meglepődve látta az ablakon, hogy az van a szomszédban.
  - Hát, kívülről csodaszép.... De belülről... Rémísztő történet fűződik hozzá.
  - Kiváncsi vagyok rá. Magához vonzott. Rejtélyes volt. Magától mozogtak a tárgyak, és...
  - Megjelent egy alak és ilyedtedben elestél, és beverted a fejed?-vágott a szavába.
  - Honnan tudtad? - kérdezte csalódottan, mintha a kedvenc könyvét spoiler-ezte volna.
  - Hát, mint mondtam, hajmeresztő story-k keringenek a házról...
  - Elmeséled? - kérdezte hangjában némi könyörgéssel.
  - Hoztam neked ruhát- vágott a beszélgetésükbe .... - Vedd csak fel! Ó, milyen illetlen vagyok, be sem mutatkoztam. Izabelle a nevem -hadarta. 
  Kat is viszonozta:
  - Kathrine Morgan. Örülök hogy megismertük egymást - tényleg őszintén örült. Nem szívesen maradt volna abban a házban, ájultan,fekete, repülő,  kapucnis felső és fekete farmer társaságában.
Kat felvette. Színes, virágos póló, kék kertésznadrág, fekete csizma. Micsoda szett! Minden ruhájánál szebb volt.
  - Tetszik?
  - Nincs rá szó! - fejezte ki örömét Kat.
Gyönyörűen állt rajta.
  Felállt, perdült egyet, és szeretetteljesen ez mondta:
  - Köszönöm.
Alex és Izabelle igazán örültek, hogy kedvére tehettek.
  Kisvártatva kopogás hallatszott.
  - Apa! - szaladt ajtót nyitni apjának, és köszönés helyett megölelte.
  - Szia, Alex! Izabelle - lassan bólintott. Kat .egállapítása szerint ez valami köszönés és tiszteletadás forma lehetett itt. Sokat kell még tanulnia - És, ki ez a szép lány? - fogadta Kat-et meglepően kedvesen a ház ura.
  - Gyere, drágám, öltözz át te is, út közben elmesélem neked.
  - Rendben. Hello, srácok! - azzal felbaktattak a lépcsőn, valószínüleg a hálószobába.
  Egyedül maradt Alex-szel. Beszélhetett vele. Valamiféle új érzes tört felszínre a szívéből. Vágyott a fiútársaságára, bár kissé zavarban volt előtte. Nehezen beszélt vele. Nem jutott eszébe más, csak annyi, hogy : szia. De ebben a szóban több volt mint egy köszönés. Megannyi érzés átadása. Tehát így kezdte:
  - Szia
  - Szia -válaszolt.
Kat csak figyelte a fiút. Próbát több mindent felfedezni a szeméből. Érzések kifejezéséhez nem kell beszéd. Nem. Az csak a hazugság, és a félreértes forrása.
Így hát csak nézték egymást. Mosolyogva. Kedvesen.

FOLYTATJUK