Valahová

Titokzatos alak

Gyalogoltak, gyalogoltak a városban. Bekopogtak a házakba, hátha találnak értékes információt. Cloeról és a fura fickóról kérdezősködtek. A lányban visszaváltozva már nem látták a szörnyet, ezért félénken mesélték az eddig tapasztalt vagy hallott eseményeket. Volt egy ház, ami igazán furcsa volt... a bejárati ajtón egy logo volt...egy háromszög amiben egy kis négyzet és egy 6-os volt. Oda is bekopogtak. Egy zakós bácsi nyitott ajtót aki franciasapkát és olvasószemüveget viselt. Mikor meglátta a fiatalokat, gúnyosan elmosolyodott.
     - Köszöntöm, önöket - magázta őket.
     - Önnek is jó reggelt, Mr. - köszönt illedelmesen Kat, majd mikor a nevét akarta mondani elnémult, és választ várt.
     - Adam Calfield. Öneket hogy hívják?
     - Cloe! - ugrott elő vidáman a mindig mosolygó lány.
  A többiek szemükkel azt sugallták neki: ezt nem illik , ezért gyorsan pukedlizett egyet, hátha javít a helyzeten.
      - Vicces lány - jegyezte meg Adam, és a többiekhez fordult.
      - Engem Kathrine Morgan-nek hívnak.
      - Engem... - kezdte a fiú, de Adam félbeszakította.
      - Ismerlek - vágott a szavába úgy, hogy Alex nem akarta elmondani a nevét - Gyertek be egy teára, bent beszélünk, ha nem siettek.
      - Áááá, nem... cseppet sem - vágták rá egyszerre a tizenévesek, Cloe meg csak vidáman pattogott.
  Mr. Calfield bement a konyhába, és mikor nem figyelt, Alex egyik karjával átkarolta Kathrine-t, mintha kupaktanácst tartanának, és a fülébe súgta:
    - Nekem nagyon gyanús ez a fazon.
    - Nekem se szimpi - rázta gyengéden a fejét a lány.
    - Miről beszélgették? - ugrott eléjük a pöttöm.
    - Cloe, vigyázz az idegenekkel - ennyit adott válasznak Alex felelősségteljesen, majd elengedte Kat-et, és elsétált körülnézni.
  A lányok egymásra néztek, majd egyszerre megrántották a vállukat.
Körbesétáltak a házban. Kathrine valami nagyon furcsát vett észre. Szólt is volna Alexnek, de Adam elkiáltotta magát:
     - Kész a tea! Üljetek a nappaliba, a dohányzó asztalhoz - adott parancsot Adam.
    A többiek elővigyázatosan leültek, majd megvárták míg Adam is csatlakozik a bögrékkel hozzájuk. Aztán bekövetkezett a kínos csönd.... a gyerekek kissé féltek, Adam nem tudta mit mondjon. Végül Mr. Calfield szólalt meg:
     - Na, és mi járatban vagytok erre felé?
     - Információt gyűjtünk - válaszolt Alex.
     - Mire?
     - A küldetésünkhöz szükséges - a fiú figyelt arra, hogy ne mondjon túl sokat.
     - Küldetés?
     - Igazából egy ismeretlen fickó nyomában vagyunk.
     - Hát csak rajta - dőlt hátra a kanapéban a férfi, mint aki jól végezte dolgát.
     - Na és maga? - kérdezett rá merészen Kat - Hogy csak így random gyerekeket hív be a házába egy teára?
   Adam kínos mosolyra húzta a száját, egy olyan mindjárt megmagyarázom mosolyra.
     - Itt lakom. Magányos vagyok. Szeretek befogadni kóborló gyermekeket, hogy uzsonnával kedveskedjek nekik - magyarázkodott.
    Látszott hogy ez Kat-et és Alexet nem győzte meg, akik gyanakvóan összenéztek. Cloe nem is figyelt, csak vidáman majszolta be az ízletes  teasüteményeket.
       - Calfield bácsi, ez a süti nagyon finom! - jelentette ki a kislány.
       - Örülök hogy valakinek ízlik - mondta félig boldogan félig leszúróan. Az utóbbit Kat-nek és Alex-nek szánta.
      Kat nem bírta tovább, felállt, hogy kérdőre vonja Adam-et, de Alex kissé belerúgott a bokájába, hogy csituljon el.
    - Mr Calfield, Kat-nek ki kell mennie a mosdóba. Én meg elkísérem nehogy valami butaságot csináljon - az utóbbin a lány eléggé megsértődött.
    - Persze, menjetek végig a hosszú folyosón, a harmadik ajtó a bal oldalon.
    A srácok el is indultak, hallották ahogy a férfi valmit mesél Cloe-nak, majd mikor tiszta volt a terep, Kat elkezdhetett beszélni Alex-hez.
     - Butaságot csinálnék, mi? - kulcsolta össze a kezét Kat.
     - Bocsi, muszály volt kitalálnom valamit.
     - De jó. De legközelebb én ötletelek.
     - Miért, ha kifakadsz Adam előtt az jó ötletnek számít?
    Kat forgatta a szemét. Ki akarta nyitni a Wc ajtaját, mikor megakadt a szeme valamin. A logo! Ami a bejárati ajtón is volt.
      - Kat, nem akarsz be....
      - Ssh! - csitította el Alexet.
    Kathrine körbepillantott, mint ha valamit keresne. Tovább ment a folyosón. A fiú követte.
     Megtorpantak egy nagy ajtó előtt, amin csak-csak ugyanaz a jel volt.
    Összenéztek. Kat bólintott. Alex is. Közelebb lépett ahoz, majd merészen kitárta a két ajtós bejáratot.
Gyönyörű látvány tárult a szemük elé.
Egy óriási könyvtár, mint a mesékben. Több emeletes volt, a könyvek szétválogatva, és nagy betűs felirattal jelölve a falon, hogy milyen típus.
Bal oldalon arany betűkkel a Líra, középen az Epika, jobb oldalt pedig a Dráma felirat volt olvasható, azon belül témákra bontva.
   A gyerekeknek tátva maradt a szájuk. A fény megvilágította kívülről az üveget, így megtörte azt, és belül szivárvány szerű fény tükröződött a könyveken.
   Alex megindult az epika felé, azon belül a Mondák, legendák részhez. Kat a drámán belül a Titkok, rejtéjek témánál keresgélt. Mindketten ugyanazt keresték. Arról az alakról valami anyagot. Ha a szerencse velük van, az első pár könyvben ráakadnak fontos információra. Ha nem, azon az egy témán belüli 1000 könyv közül se találnak semmit.

      De a remény hal meg utoljára.

                     A remény

Folytatjuk...