Valahová

Mr Chalkers

A kis csapat csak kutakodott, kutakodott. De csak egy rakás krimire, és
egyéb kitalált történetekre bukkantak. Alig egy tíz perce kerestek, de Kat már-már feladta a reményt, és fáradtan huppant le egy székre.
- Te sem találsz semmi használhatót? - kérdezte olyan hangon, hogy már számított a válaszra.
- Nem - adott egyszerű választ Alex.
Kat kissebb gondolkodás után így felelt:
- Ez az Adam egy idióta.
- Szerintem meg ez nem is az ő háza - mondta a fiú.
- Ez reménytelen. Sosem fogjuk megtalálni azt a fickót - itt sóhajtott - sőt, szerintem nem is létezik.
Erre Kat a mögötte lévő könyvespolcnak vágta a fejét, mire az megrezzent és egy könyv esett a fejére.
-Áú! - visított fel fájdalmában.
- Megvagy, Kat? - kérdezte Alex.
A lány bólintott majd a könyvet kezdte tanulmányozni.
- Daniel Rocks naplója...- olvasta fel a címet majd végiglapozta gyorsan - Alex, megvan!
- Biztos? Mutasd! - kapta is volna ki a kezéből a könyvet, de akkor lépéseket hallottak.
- Adam bácsi hová megyünk? - hallották a kis Cloé.
- Megnézzük hol kóborol Alex és Kathrine.
A gyerekek egymásra néztek. "Most mi lesz?"
Kat a táskába dobta a könyvet, megragadta Alex kezét, megrántotta a fiút és elkezdtek rohanni a folyosón a mosdóba, mielőtt még Mr Chalkers befordult volna erre a folyosóra. Mikor ezt megtették, Kat szokásos tervét használta. A rögtönözést.
  Adam elé léptek.
- Ó, micsoda véletlen! Kissé eltévedtünk jó hogy találkoztunk - hadarta Kathrine.
- Szóval fél órája bolyongtok a házamban? - az utolsó szó hangsúlyában éreztek valami hazugságot.
- Hagyja Adam bácsi a lényeg hogy itt vannak. Egyébként is jól elteázgattunk - magyarázta a kis Cloé.
- Aha, de mehetünk is vissza - szólt Alex és elindult.
- Ott a pont - követte Kat.
- Jéj! Újabb teadélután! - szökdécselt Cloé.
Adam mosolygott, de senki sem látta. Majd a többiek után szólt.
- Menjetek, mindjárt jövök!
A kis csapat be is fordult a sarkon de Kat elkapta a testvérek pólója sarkát.
- Maradjunk. Valami nagyon gyanús ebben az alakban - suttogta Kat.
Bólintottak. Adam bepötyögte a kívánt telefonszámot, és tisztán hallhatóan csengett. Kisvártatva fel is vette.
- Ó Ms Morgan! Igen, itt van a lánya. Nem, nem mondtam neki, van egy tervem. Igen visszaviszem magához.
  Kat szeme tágra nyílt a meglepődéstől.
- Anya?! - ordította volna de Alex befogta a száját.
- Induljunk. Most - erre Kat bólintott, Cloét Alex a hátára vette és rohanni kezdtek.
  Kathrine-ben megannyi kérdés merült föl. "Miért? Miért csapták be megint? Követte anya? És tuti elmeséli neki a küldetést és Cloé kiszabadítását és akkor mindennek lőttek."
Mikor pár háztömbnyinél arrébb voltak, már csak sétáltak. Csendben. Újra céltalanul ballagott, annyi különbséggel hogy most nem volt egyedül. Bár ebben a pillanatban visszagondolva édesanyjára nagyon egyedül érezte magát.
  Cloé nem értette miért kellett elmenni. De az eseményt elfogadva némán ballagott tovább, s a múltján törte a fejét.
  Alex mindenképp rá akart jönni Kat hogyan került hozzájuk. De bármikor ha megkérdezte Kathrine témát váltott. Tudta, szavakkal nem győzi meg, más módszert kell alkalmaznia. Ezen tanakodott.
  Így hát a három muskétás csöndben sétálgatott.
  Ám egy hirtelen lövéshang törte meg a csendet.
   - Bukj le! - parancsolt Kat.
Hallotta hogy Adam "háza" felől jött a hang.
   - Segít...hm...mm - hallatszott onnan, mintha befogták volna a száját.
    Kat egy fél pillanat alatt végiggondolta és leforgatta magában mi folyhat ott, és arra jutott...
    - Cselekednem kell - nyomta Alex kezébe a táskáját, majd elfutott.
    - Mi?? Várj... - nézett értetlenül a fiú.
    - Vigyázz Cloéra! Maradjatok ott! - ordított vissza futás közben.
    Kat rohant. Amilyen gyorsan kitelt tőle. Meg kellett mentenie Adam-et, és végleg a végére járnia a dolgoknak. Nem tudta, mi tévő legyen, de megoldja. Meg kell oldania. Az igazságért, a lelkiismeretért és a dicsőségért.
     Dicsőség. Ha valamit Kat eldönt, megmakacsolja magát és onnan nincs kiút. Csak ő tudja megváltoztatni véleményét. De ő küzdeni fog.
     Akár csapattal, akár egyedül...

FOLYTATJUK...