Valahová

Rejtélyek nyomában

Kat-nek elkerekedett a szeme. Nem tudott megszólalni. Alex is hallgatott, végül Kathrine törte meg a csendet:
   - Sajnálom... - felelte szemében mérhetetlen őszinteséggel.
   - Nem találtuk meg... vigyáznom kellett volna rá.
   Kisvártatva Kat elszántan kijelentette :
   - Mégegyszer elmegyek oda.
   - Ne! - ellenkezett.
   - Végére akarok járni! Csak nem bánt... Beszélek vele. A lelke abban a furcsa testben van. Várja hogy megmentsd...
   - Oké. De egy feltétellel mehetsz!
  Kat kíváncsian figyelte.
   - Én is veled tartok.
  A lány elmosolyodott.
    - SGC ügynökök küldetére készek! - tartotta a kezét egy pacsira Kat.
   Alex viszonozta.
    - De, mit is jelent a SGC?
    - Secret guys company. Titokzatos srácok egyesülete - büszkélkedett.
    - Rendben. Bár lehetne inkább SKAC. Secret of Kat and Alex"s Company.
     - Ezt még megbeszéljük. Na, indulás készülődni!
     - Te vagy a főnök! - egyezett bele Alex.
  Bementek a konyhába, hogy melegszendvicseket és vizet készítsenek oda a kis táskájukba. Alex megmutatta Kat-nek a sütés-főzés rejtelmeit, hamar bele is jött. Két melegszendvicset ő csinált! Sokat nevettek főzés közben, jól érezték magukat. Együtt tölthették ezt a kis időt szép délutánuk volt. De vajon ez volt az utuolsó?
   - Készen is volnánk - törölte le izzadság cseppjeit a fiú.
   - Nos, akkor indulhatunk?
   - Milyen kalandvágyó vagy...  de remélem ez nem megy át vakmerőségbe.
   - Ááá, dehogy! - söpörte el a gondolatot Kathrine.
  Majd mosolyogva egymásra néztek, látták egymáson az izgalmat, az örömöt és  cseppnyi félelmet is. Elmélyültek egymás tekintetében.
  "Milyen szép is ez így" - gondolta Kat. Gondolkodott érzésein. Felébredt benne az a valami, ami két embert egy életre. Amit Lucas-ban már nem érzett. Alex... Alex - be volt szerelmes. Igen, ez a jó szó. Mondja el neki? Áá... még magának is alig tudja beismerni, nem hogy neki...
  - Hát akkor ne is húzzuk az időt - indult a hall felé Kat.
  Jobb kezével lenyomta a kilincset, és már ment is volna, ám bal kezét Alex gyengéden elkapta.
  - Biztosan ezt akarod? - kérdezte hangjában némi aggodalommal.
  A lány lassan bólintott, és maga felé húzta Alex-et. Együtt lépték át a küszöböt, a fiú kulcsra zárta az ajtót, majd elindultak a szomszédba.

                            ***

  Ott álltak a ház előtt. Nagy levegőt vettek.
    - Lányoké az elsőbbség.
    - Milyen kedves - jelentette ki szarkasztikusan Kat - Várj.
  Kat beszaladt a kertbe egy nagy darab kőért, majd elégedetten a fiú mellé állt.
     - Az meg minek? - kérdezte kíváncsian és némi lenézéssel a fiú.
     - Kitámasztjuk az ajtót. Tanultam a történtekből.
     - Történtekből? Jut eszembe, még erről be sem számoltál. Most elmesélhetnéd részletesen hogy mi történt a múltkor a házban, hogy legyen valamennyi támpontunk.
   A leány egy egész óráig mesélt, mesélt és csak mesélt. A fiú néha tátotta a száját, bólogatott, grimaszokat vágott, vagy kissé megrémült. Mikor nagy nehezen a végére ért :
   - Ennyi. De mostmár menjünk, mert kezd zsibbadni a kezem a kőtől.
   - Jaj, add csak! - ajánlotta fel Alex, és át is adta neki.
   Kat bólintott, majd a fiú is. Benyitott. Az ajtót Alex kitámasztotta, majd bátran megtettek pár lépést befelé. A ház még mindig horrorisztikus volt. Kat a félhomályban Alex keze után kapott, összefűzték ujjaikat, és vártak. Nem is kellett sokáig.
  Hirtelen felkapcsolódtak a villanyok a lépcsőnél, és megvilágítottak egy alakot.
   - Ő az...-suttogták félve, és egyszerre.
   - Hello, hello hello... - visszhangzott az a cérnavékony hang, amit pár napja Kat hallott. Majd zöld, foszforeszkáló szemét rájuk metesztette.
  Alex mély levegőt vett, és a félelemtől néha elcsukló hangon válaszolt:
    - Nézd Cloe, tudom, hogy mérges vagy rám, és a tekinteteddel meg tudnál ölni, de sajnálom. Sajnálom, hogy hagytam, hogy meghalj. Vagyis, még azt sem tudom pontosan mi történt - Alexnek egyszerre minden félelme elszállt, és szívét elnyomta a bánat, majd egy kövér könnycsepp gördült végig az arcán - De szeretném ha tudnád, hogy szeretlek, drága hugocskám!
   A kapucnis arc nélküli kislány elindult lefelé a lépcsőn. Egyre csak nézte zöld világító szemekkel Alexet. Egyre csak közeledett. De Alex nem félt. Elengedte Kat kezét, és ő is a lány felé indult.

Folytatjuk