Valahová

A szeretet mindent megold

A kapucnis arc nélküli kislány elindult lefelé a lépcsőn. Egyre csak nézte zöld világító szemekkel Alexet. Egyre csak közeledett. De Alex nem félt. Elengedte Kat kezét, és ő is a lány felé indult."

Közeledett, közeledett. Majd egy kis távolságra megálltak egymás előtt. Aztán varázslatos dolog történt. A kislány átölelte bátyját, és szivárványos fény közepette kirajzolódtak végtagjai, az arca. Majd felhajtotta a fejét, kapucniját levette, és sötét, fekete ruhájából átszíneződött rózsaszín pulcsija, kék farmere. Világitó zöld szeme újra a régi lett, és a kapucni alól kitűnt csodaszép hosszú arany haja.
   Alex meghatottan karjaival a magasba emelte, pördült vele egyet.
  - Én is szeretlek -ez volt Cloe újjászületésének első szavai.
  A ház visszaváltozott gyönyörű kastéllyá, visszakapta színeit. Alex pedig visszakapta húgát.
    Kat is csak ámélkodott. Odasietett a testvérekhez.
    - Kathrine vagyok - mosolygott rá.
    - Cloe. Bocsi hogy a múltkor megijesztettelek.
    - Nem gond. Ha nem ijesztessz meg, nem esek hátra, nem vesztem eszméletem, nem talál rám Alex, és nem vezetem hozzád. Szóval, örülök hogy találkoztunk.
    - Gyere kispajtás, hazaviszlek -simogatta végig az arcát Alex Cloe-nak , aki lassan elaludt karjaiban - Köszönöm! - suttogta Kat-nek.
    - Szívesen. Milyen aranyos! - dicsérte Kat.
   Alex elmosolyodott, majd Kat hozzátette :
    - A szeretet MINDENT megold.
    - Mennyire igaz...
Ballagtak hazafelé. Mikor már az ajtó előtt álltak, felébrett Cloe.
     - Alex...
     - Igen?
     - Érzem hogy ember vagyok, fáradt, éhes, szomjas, de még mindig jobb, mintha szellem lennék...
      - Kapsz inni-enni, aludhatsz bőven. Örülök hogy velünk vagy! Ha lesz egy kis időd, majd mindent elmesélsz - nyugtatta Alex.
   Közben Kat kinyitotta az ajtót, és beengedte őket.
     - Szereted a melegszendvicset? - kérdezte - Én készítettem.
     - Jéj! - azzal odanyújtott neki kettőt - Nagyon finom - felelte teli szájjal.
     - Örülök! - vágták rá a tinik, majd összenéztek, elmosolyodtak.
   Bementek a nappaliba, leültették az ágyra a kislány : hadd pihenjen. Hoztak neki egy pohár vizet is. Úgy bántak vele, mint egy hercegnővel.
Cloe elaludt, Kat betakarta. Majd csöndben leültek az ebédlő szobai székekre.
     - Kat? - szólította meg csendesen.
     - Igen?
     - Köszönöm.
                            ***
A többiek is elszenderedtek a székeken. Majd kopogtattak. Kat és Alex fáradtan álltak fel, és mentek ajtót nyitni. Alex szülei voltak.
    - Sziasztok! - köszöntek.
    - Sssshhhhh! - tették mutató ujjukat a szájuk elé - Cloe alszik.
    - Cloe? - kérdezték fennhangon.
  Erre a szóra a kislányból egyszerre kiszállt minden fáradtság,  kipattant az ágyból és már szaladt is három éve nem látott szülei felé  :
    - Anya! Apa! - kiáltott boldogan.
    - De hisz te... - Izabelle kis híján elájult, de Kat elkapta, és Alex-szel óvatosan leültették a szófára.
   Az apja viszont nevetve a magasba kapta lányát.
   - Cloe! Cukorborsó! Tényleg te vagy az? - pörgött.
   - Igen. Alex és Kat megtörte az átkot!
Izabelle is nem sokára magához tért, és feldolgozta az eseményeket, és ünnepi vacsorát főzött. Közben Cloe elmesélte a történet végét, amikor megmentették. Elvégre:
    A SZERETET MINDENT MEGOLD