Valahová

Kalandra fel!

- Meg kell találnunk!
- De hogyan? Jut eszembe, azt mondtad, elmondod hogy keveredtél ide - emlékeztette "ki vele" utasítást sugalló tekintettel.
- Az most nem lényeges. Az a fiú még veszélyes lehet - hesegette el a témát a lány.
- Igaz. Nem kéne először tájékoztatni az itteni lakosokat arról, hogy Cloe-tól már nem kell tartaniuk?
- Nem. Legyenek felkészültek. Az a srác lehet hogy keres új áldozatot.
Alex mélyen elgondolkodott.
- Vágjunk bele. Ha valaki meg tudja menteni a várost, azok mi vagyunk! A város legyen újra élettel teli, és vidám!
- Ez a beszéd! - csaptak egymás tenyerébe.
Felszaladtak a lépcsőn, hogy felöltözzenek. Alex egy fekete farmert vett fel zöld pólóval és piros-kék kockás inggel. Kat pedig sötétkék térdénél kivágott farmert kék pólóval, melyen egy fejhallgató volt MUSIC felirattal. Az ajtó kilincséről lekapta fekete bőr dzsekijét, és átment Alex szobájába, ls leült mellé az ágyra.
- Azon gondolkodtam, hogy csak most tért vissza hozzánk Cloe, és már itt is hagyjuk....
  Alex elszomorodott. Kat tényleg megsajnálta, nem tudta mi mondjon. Majd a fiú vállára rakta a kezét, és kissé habozva, de kijelentette:
- Miért nem jöhet velünk? - Kérdezte még magát sem teljesen meggyőzve Kat.
- Nem akarom hogy baja essen - jelentette ki ezt olyan felelősségteljesen Alex, amilyen csak egy báty lehet.
- Ha itt marad akkor is ugyanannyi a katasztrófa esélye, mintha jön. Szüleid dolgoznak. Mi elmegyünk. Amikor egyedül volt akkor történt vele a baj - magyarázta némileg magának is.
Alex sóhajtott. A lánynak igaza volt. De akkor is...
- Okos lány. Jó ötletei vannak. Nem esik bántódása. A szavamat adom.
  Hangja őszinte volt. Egymás szemébe nézek. Kat bólintott, majd Alex megtámasztotta térdét, felállt, és pár lépést megtett előre. Majd Kat felé fordította a fejét, kinyújtotta a karját, és azt mondta:
- Meggyőztél - mosolyodott el.
Kat mint egy Hamupipőke, megfogta kecsesen a fiú kezét, fölállt, és viszonozta a mosolyt. Elindultak lefelé a lépcsőn, és leültek a nappali kanapéjára. Adam újságot olvasott, Isabelle pedig tévét nézett. Pár pillanat múlva észrevették a gyerekeket, akik kíváncsian fürkészték őket.
- Mit szeretnétek? - kérdezte kedvesen a nő.
Kat és Alex egymásra néztek: Hogyan kezdjék?
- Szeretnénk valamit megosztani veletek - szólalt meg végül Alex egy kicsit zavartan.
- Csak nyugottan - tette le az újságot az apa.
Azzal felváltva elkezdtek beszélni. Néha elkerekedett szemekkel, bólogatva, ajkukba harapva vagy a gyerekeket hülyének nézve hallgattak a szülők. Mikor a végére értek, Adam megfontoltan kijelentette:
- Elmehettek.
- Jó, tudom hogy nem akarsz minket elengedni, de vigyázunl magunkra, légyszi - hadarta Kat majd hirtelen észbekapott - Várjunk, mit mondott?
- Köszi Apa! - ugrott Alex édesapja nyakába.
- Nagyon vigyázzatok magatokra - jelentette ki beleegyezően és egy kicsit aggódva az Isabelle.
A gyerekek készen voltak, már csak Cloe-t kellett összeszedni. Aki, hamar rábólintott.
- Egy igazi kaland? Jippiiii! - nevetett.
Elköszöntek a szülőktől, és még nem tudták pontosan hol lehet akit keresnek, így hát az első házakon kezdtek kopogtatni.

Itt kezdődött Kathrine Morgan története.

Folytatjuk...