Valahová

Itt a fagyi, hol a fagyi?

Kathrine rohant. Amilyen gyorsan csak kitelt tőle.
   Befordult a sarkon, mikor elért a házig odalopózott a könyvtár ajtajához. És akkor meglátta. A kék szem. A fekete ruha. A maszk. És egy fegyver.
   - Hol van a könyv? - hallatszott bentről a bandita hangja.
   - Nincs nálam! - emelte fel a kezét, miközben félve lihegett - nem is az én házam.
   - Mit keresel itt?
Csönd.
   - Válaszolj! - fegyvert tartott Adam fejéhez - Kutasd át a környéket! - szólt a társának.
   Kat nem tudta mit tegyen. Nála van a könyv amit keresett, de nincs ideje visszafutni Alexékhez.
  Az egyik feketeruhás kutatott. Körbenézett, és megállt a tekintete a lányon. Kat úgy érezte, kést döfnek a szívébe. Az a kék szem, mint...
  Rögtön előjöttek a régi homályos emlékek. Ő volt az a bandita aki...aki...
  Kat gondolkodás nélkül felordított:
  - Te szörnyeteg!
Azzal betörte az ablak üvegét, nekiugrott a banditának és nekilökte a társának, amint a fegyvert mindketten elejtették.
Kat felvette, egyiket magánál tartotta a másikat Adam nek dobta. Kathrine fegyvert fogott a felismert bűnözőre, és hátrébb lépett Adam mellé. Csöndben, félve nézték a banditákat. Adam elejtette a fegyvert. A banditák vezére közelebb akart menni a fegyverhez, már érte nyúlt de Kat rászegte a fegyvert.
   - Még egy mozdulat...- lihegte félénken a lány.
   De mielőtt befejezhette volna észrevette hogy a társa eltűnt. Kat utánaszaladt volna, de nem hagyhatta ott a másikat.
   - Kötözze meg - Adam elsietett.
  Egyszer csak megszólalt a gyilkos.
   - Úgyse fogsz lelőni. Inkább elsétálok - már állt is volna fel.
     Kat tudta hogy nem tenné meg, de nem hagyhatta meglógni. Hirtelen meghúzta a ravaszt, és - meglepően pontosan - mikor elengedte, a bűnöző pólójának sarkát találta el. A bandita azonnal felállt és felemelte két kezét, jelezve hogy nem megy sehová és engedelmeskedni fog.
      - Halált érdemelnél a sok gyilkosságért, de a döntés a bíróra bízom.
   Két perc múlva megérkezett Adam, meg is kötözte.
      - A rendőrök mindjárt itt vannak. Kathrine Morgan, ez nem az én házam. Anyád küldött, hogy rávegyelek hogy menj haza. Nekem mennem kell, a rendőrök letartóztatnának betörésért. Kérlek, gyere haza.
     Kat egy pillanatig nem tudta, mitévő legyen. Az ablak felé nézett, ahol a csatlós, apja lelövője távozott. Döntött.
     - Nem, nem mehetek. Most nem. Mondd el anyának, hogy minnél hamarabb, de most nem. Megtalálom a banditát. Megfizet apáért.
     - Túl veszélyes! - ellentkezett a férfi.
     - De az is hogy értem jött. Meg is  halhatott volna - az egyik kézi puskát Adamnak dobta - Várja meg a rendőröket.
     Kiszaladt a törött ablakon. Adam sóhajtott. Megmentette.
   Az egyik rendőrtiszt fegyvert tartva bejött. Jelzett társainak hogy biztonságban vannak és bejöhetnek. Elvitték a bűnöst. Az ezredes bejött hogy Adam-mel beszéljen.
       - Jó napot! - köszönt a tanú.
       - Én is üdvözlöm - szólalt meg a rendőr - Szép kapás.
      A férfi elgondolkodott mit feleljen. Ha a rendőrök követnék a lányt, nagyobb biztonságban lenne. De annyival tartozik, hogy ne említse miért ment el.
       - Ez az egy bandita le akart lőni - füllentett kicsit - ekkor törte be az ablakot egy lány,meglökte a banditát, aki kiejtette a kezéből a fegyvert. Ő rátartotta, én meg megkötöztem. Megmentett. Kérem kövessék. Megszökött otthonról.
       - Bátor lány. Kérem mondja el, hogy néz ki. Közben jöjjön.
       - Igen is - Azzal hátrahagyták a házat, és bementek a rendőrség központjába.

                              ***
      
    Kat megint csak rohant.
     - Cloé! Alex! - üvöltött közben. Meglátott messzebb jobbra egy alacsony, vékony és egy magas alakot. Feléjük kezdett futni.
     - Ó srácok de jó hogy itt... - megállt és látta hogy két fekete ruhás idegen. Befogták a száját - hm... nhm ..hmmmn!

Folytatjuk