Kiss me? -YoonKook FF.-

8/1

Jungkook szorosan mellettem feküdt. Már règ meg ebédeltünk, sőt már vacsoráztunk is. Mindenkinek jó éjszakát kívàntunk, majd magunkra zártuk az ajtót. Holnap délben készülöm elmondani a szüleimnek mi a szitu, és hogy Kookkal járok. Addig gondolkozok hogy mondjam el. Gyorsan vegyek egy gyűrűt, kérjem meg Kook kezét és mutassam be mint vőlegényem? Jelentsem be csak simán hogy Kookkal járok? Majd kiderül. Álomra hajtottam fejem, várván hogy a reggel eljöjjön.

-Jó reggelt Suga-suttogta barátom, aki közben ölelt.
-Jó reggelt kincsem-mondtam, majd megcsókoltam. Szép életem van már most.
-Ugye tudod hogy tíz óra van-nevetett halkan fülembe, mire nekem kipattantak szemeim.
-TÍZ ÓRA?!-néztem barátomra, aki csak nevetett.
-Elaludtâl. De nyugi, senkise szólt hogy csinàlj valamit.-mondta, majd végig simított arcélemen.
-Ma akarom elmondani anyáméknak mi a szitu-mondtam, miközben Jungkook felült.
-Hm, hogy szeretnéd?-kérdezte.
-Nem tudom. Majd valahogy lesz.-néztem a földre, mire barátom csak egy 'Komolyan?' nézéssel ajàndékozta előző mondatom.
-Na figyelj Suga. Nem mindegy hogy szerető vagy pár, nem mindegy hogy barát vagy èlettárs.-mondta Kook, amiben megint igazat kellett adnom.
-Nyugi Jungkook. Párom ként foglak bemutatni-mondtam halkan, majd mosolyogva össze èrintettem ajkaink. Jungkook kicsit feszült volt, érezni lehetett csókján. Hiàba adja nekem a nagy fiút, tudom hogy most feszült. Elváltam barátomtól, aki nekivel össze érintettük homlokunk.
-Ne legyêl feszült attól csak rosszabb lesz-mondtam, majd egyik kezemet össze kulcsoltam az ő kezèvel.
-Próbálok. Csak félek hogy mit mondanak, nem akarom hogy miattam elveszítsd a családod.-mondta Kook, miközben a padlót fürkészte.
-Nekem te vagy a családom Kook-néztem mosolyogva az előttem álló fiúra.
-De a szüleid...-nézett rám aggódva.
-Pontosan. Kimobdtad a kulcs szót. Szüleim. Nem család, csak szülő. És nem akarom, hogy a mi gyerekeink egyszer csak szülőként nevezzenek minket, hanem családként-néztem barátomra, aki előbbi kijelentésemen meglepődve kapta fel fejét.
-Gyerek?-kérdezte.
-Igen! Miért nem lenne csodás egyszer haza várni egy kisgyereket?-kérdeztem mosolyogva, barâtom pedig csak bólogatott.
-És fiút vagy lànyt szeretnél?-nézett rám mâr mosolyogva a fiatalabb.
-Mindegy. A lènyeg hogy egészségesen legyen. Azt majd ő eldönti hogy mi akar lenni-mondtam, mire barátom bólogatott. Romantikus pillanatunk egy hangos kopogás, dörömbölés inkább, zavarta meg.
-Fiúk, itt kiabálok egy órája, gyertek már enni!-kiabálta apám majd letrappolt a lépcsőn. Felvettem egy pólót, ês egy nadrágot, majd lementünk barátommal. Az asztal alatt pedig megint össze kulcsoltuk ujjainkat.
-Ízlik fiúk?-nézett anyám ránk mire mind a ketten bólintottunk. Most kéne elmondanom. Megszorítottam barátom kezét, aki vette az adást, ezért lerakta evőeszközét.
-Anya, és apa. Nagyon fontos bejelntésem van-mosolyogtam, miközben barátom combját simogattam.
-Hallgatjuk-mondta mosolyogva anyám.
-Van egy párom-mosolyogtam. Azonnal lányra gondoltak.
-És mi a lány neve? Hogy néz ki? Miért nem hoztad el?-kérdezte anyám lebonbázva engem kérdésekkel.
-Valójában elhoztam. Csak nem női formában. Hanem férfi formában. De remélem ennek is örültök.-mondtam mosolyogva.
-Hogy érted?-nézett rám apám. Ennek nem lesz jó vége, érzem.
-Hát...-Próbáltam kimondani valamit, de Kook közbe vágott.
-Suga és én együtt vagyunk-mosolygott a szülőkre barátom.
-Mi? Yoongi...-nézett rám anyám. Ebből sehogy se jövök ki jól.
-Undorító-mondta apám.
-Én... pakoljatok-mondta anyám kicsit idegesen. Jungkookot felràngattam, majd adtam neki egy csókot.
-Sajnálom hyung-mondta Kook.
-Tudtam hogy ez lesz.-mondtam, majd elkezdtem pakolni. Bár csak néhàny ruhát kellett bedobàlnunk, szörnyű érzés volt. Jungkookkal lementünk a bőröndünkkel. Anyám sírt, az ajtó pedig tárva nyitva állt. Nekünk. Jungkookkal kiléptünk, majd rá mosolyogtam.
-Irány Busan-mondtam keservesen, majd ujjainkat össze kulcsolva indultam el.