Kiss me? -YoonKook FF.-

※3/1※

Bárhol kerestem Jungkookot sehol se volt. Nem tudtam hova tünt. De csak magam hibáztattam.
-Suga?-hallottam meg egy ismerõs hangot. Megfordulva konstatàltam, hogy a szeretett Maknae-nk az.
-Jungkook!-mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem. Jungkook óvatosan átkarolt. -SOHA ne csinàlj ilyet-mondtam, mire csak bólintott.
-De mièrt kerestél meg?-kérdezte gyermeki kívàncsisàggal. Miért is? Ja, mert Jin kèrt. De ha most mèg mindig utàlnàm, nem ölelnèm, és nem kerestem volna meg.
-Csak mert Jin megkèrte-mondtam, majd elengedtem. Jungkook felcsillanó szemei egy pillanat alatt kiègtek, és mellettem ballagott tovább.

Ahogy haza èrtünk dobtam le a kabátom, majd mentem fel Jinhez, majd lefeküdtem.
-Meg van Jungkook. Most pedig.hagyj aludni-mormogtam, mire hallottam hogy az ajtó záródik. Mikor már félig aludtam,besüpedt mellettem az ágy, de úgy tettem mintha aludnék.
-Suga én... Hol is kezdjem. Ez az egész annyira kikészít, és holnap elmegyek. Ne keressetek. A hídnàl vàrlak 7kor. Ha nem leszel ott akkor... Akkor csak mond meg a többieknek hogy ne keressenek-mondta Jungkook sírós hangon, mire az àgy visszaállt normális helyère. Biztos nem megyek el.

Reggel 6kor keltem, és èreztem hogy elkell mennem. Cipõm felkapva futottam a hídhoz, ahol nyugodtan láttam, hogy minden csendes. Nèhàny autó elszàguld, esetleg egy-egy jàrókelõ is elmegy mellettem, de Jungkook sehol. Meg gyújtok egy cigit, mire valaki nekem jön, ès kiüti a kezembõl dràga alig megkezdett cigarettàm.
-Vigyàzz már!-szólók rá,mire csak megfordul. -Jungkook-mondtam, mire csak elmosolyodott.
-Eljöttèl-mondta boldogan. Kezeim közé szorítottam Jungkookot. Guk közelebb húzott. Levakartam magamról a fiatalabbat, mikor is összekulcsoltam kezeinket. Jungkook meglepõdött, de követte lèpteim. A parkig csöndben sètàltunk kèzen fogva. Nèhámy ember elèggè megnèzett minket, de nem foglalkoztam vele. Mièrt tennèm? Pont èn, Min YoonGi? Leültünk egy padra, majd Jungkook ràm nèzett.
-T-t-e té-tènyleg úgy g-gondoltad?-kèrdezte dadogva.- M-m-màrmint azt ho-hogy e-e-gy ro-rohadt buzi va-vagyok?-nèzett rám. Szemeibõl kibuggyantak elsõ könnycseppjei.
-Nem Jungkook... csak össze zavarodtam...-mondtam, miközben àtkaroltam Jungkookot. -Nem tudtam mit reagàljak ott, ès akkor.-mondtam neki. Tènyleg nem voltam èsznèl. Egy fiatal, törèkeny fiú lelkèbe tiportam, és mindennap büszkèn mentem el az ajtaja elõtt, mintha megnyertem volna mindent. Pedig csak elrontottam egy gyermeki àlmot. Egy álmot, amit megakart valósítani. Talán egy apró csókot. Talán egy apró gesztust. -Jungkook?-nèztem rà.
-I-i-igen?-nèzett fel rám. Ahogy felnézett ràcsókoltam ajkaira. Óvatosan mozgatni kezdtem ajkaim, majd fèlènken, de õ is.

Nem tudtam, hogy ennek gyökeres következmènyei lesznek.