Kiss me? -YoonKook FF.-

※4/1※

Egy hèt telt el a csók óta. Nem szóltunk egymàshoz, a fiúknak persze errõl semmit nem szóltunk. Ma úgy döntöttünk, hogy tànc csapatokat fogunk lètre hozni, így itt ülök SeokJin mellett, ès vàrom hogy Namjoon vègre elmondja ki kivel van.
-A párok a következõek; Jimin ès Taehyung. Jin,Hoseok és Èn. Majd Jungkook ès Yoongi- sorolta a neveket. VÁRJUNK. Én Jungkookkal leszek?! -Mindenkinek ott van a nevük elõtt a 2hónapra kibèrelt hàzuk kulcsa.-mondta Nam. Jimin hozzám dobta a miènket.
-Mit fogok veled csinàlni kèt hónapig?-ràztam a fejem. Felnèztem, ès láttam ahogy Kook vissza cammog -Mi az?-kèrdeztem.
-Nem lehet pàrt cserèlni. Muszáj velem lenned-mondta. Jungkookkal felálltunk, majd kisètáltunk a kocsihoz. Elõször a mi hàzunknál raktak ki minket Jinék, majd bementünk. Egy elèg otthonias, kedves környezet volt.
-Szerintem... Menjünk-mondtam, majd felvittem a bõröndött. Szomorúan titulàltam, hogy nekem igen is Jungkookkal kell egy àgyon aludnunk. -Jungkook... Azt hiszem egy ágyon kell aludnunk-mondtam. Jungkook belèpett a szobàba, majd nem èrdekelve az elõbbi mondandóm ugrott az ágyra.
-GYERE MÀR YOONGI!-mondta. Leraktam a tàskàm, majd mellé bújtam.
-Ez így jó?-kèrdeztem. Bólogatott majd a telefonja megcsörrent. Pontosabban Taehyung hìvta videóhívàsban. Gyors felugrottam, majd mentem kipakolni. Taehyung ezt az elõbbi mozdulatom csak nem látta.
-Szia Tae, mit szeretnèl?
-Megakartam mutatni a házunk
-Nekem most dolgom van...
-Azèrt fekszel az àgyon?
-Pontosan!
Nevetett Jungkook, majd kinyomta a hívàst. Innentõl csak kipakoltunk, de semmi sem törtènt.

Ahogy az egèsz nappal vègeztünk, bementem a fürdõbe. Gyors lefürödtem, majd egy alsót, és egy nagyobb polót vettem fel. Jungkook már règ lefürdött, ès a kanapèn nézte a TV-t.
-Kèszítek... valamit?-nevettem kèrdõen, majd bementem a konyhàba. Ahogy az ètelt készítettem amit talàltam a szekrènybe, valaki megölelt hátulról amibe bele borzongtam, és megfordultam. Ki màs lehetett volna mint Jungkook?
-Suga... Hyung...-duruzsolta mellkhasomba.
-Mond csak-simítottam bele dús hajkoronàjàba. Furcsa,milyen jóban vagyunk,pár hèttel ez elõtt pedig rühheltem Jungkookot.
-Te... Komolyan gondoltad, igaz? Hogy egy buzi vagyok... Nem tudnàl egy ilyen baràtot elfogadni,igaz? Csak jó fej akarsz lenni...-mondta Jungkook. Szíven ütött, hogy egy ilyen kõszívû embernek gondol. Mert nem, nem vagyok az. Sõt. Viszont õ így lát, pedig semmi èrtelme.
-Honnan veszed?-nèztem rá. Tudtam, hogy ennèl rosszabbat nem is lehetne kèrdezni...
-Jimin..-nekem ennyi elèg volt. Ahogy ez az egy nèv elhagyta Jungkook ajkait, fogtam kezeim közé arcàt, ès csókoltam meg. Mintha egy pillanatra elfelehthettem volna minden problèmám. Csak álltunk Jungkookkal és egymás ajkait vettük kezelèsbe. Olyan mérhetetlen boldogságot soha nem éreztem. Bele mosolyogtam csókunkba, és közelebb húztam Jungkookot. Ahogy elváltunk Jungkook zavarában inkább bebújt mellkhasomba.
-Nézd nem azt gondolom, sõt. Egy nagyon vonzó ès aranyos srác vagy, de nem biztos hogy annyira boldog lennél mellettem, pedig èn csak jót akarok...-hadartam el mondandómat.
-Suga... èn mindig boldog vagyok veled-mondta Jungkook. A csodás pillanatunkat a mikró idegesítõ sípolása, ès egy ajtón dörömbölés zavarta meg. Amíg Jungkook az ajtóhoz, addig èn a mikróhoz mentem. Ahogy hallottam, a mély hangról megàllapítva, Taehyung lèpett be a házba. Na már csak ez hiànyzott.
-Hello emberek!-köszönt Taehyung, amit csak egy morgàssal viszonoztam.
-Mièrt vagy itt?-kèrdeztem, hiszen este volt javàban, neki pedig Jiminnel kène lennie.
-Gondoltam átugrok Jungkookhoz-dirket kihangsúlyozta. Tudom, hogy nem bír, de ne mutassa ennyire. Fèltèkeny, hogy õ nem tudja elérni Jungkookot én pedig simán az ujjaim köré csavarhatnám. Ahogy elmèlyültem gondolataimban, egy huppanàst hallottam meg, ami arra kèsztetett hogy kifussak az elõ szobàba. Taehyung a földön, Jungkook keze vörös, mintha egy karkötõ elszorította volna.

Mi törtènt?