Kiss me? -YoonKook FF.-

9/1

A vonaton ülve el kezdtem gondolkodni. Megérte? Feláldozni azokat az embereket, akik felneveltek egy fiúért? Nem tudom. De azt tudom, hogy ez a srác, aki most mellettem szuszog, a családom. Mert az a család akiket, vagy akit szeretsz. Én pedig őt szeretem, és ez a mi szűkös kis családunk. A hangos bemondó borzalmas hangja zökkentett ki gondolat menetemből, miszerint Busanban vagyunk.
-Kookie. Édesem... kelj fel, itt vagyunk-rázogattam meg óvatosan barátom, majd annak kippattantak szemei.
-Ugye velem nem az lesz...-kezdett volna bele, de ekkor rá raktam mutató ujjam szájára.
-Nyugi. Meglátjuk-mondtam mosolyogva, majd kézen fogva elindultunk lefele a vonatról. Soha nem szerettem Busant, de most még is meg melengette szívem.

Jungkook POV.
Félek mi lesz ma a szüleimnél. Nem akarok úgy járni mint szívem választottja, viszont fent áll a veszély. Az házhoz érve kopogtam be a kicsiny tölgyfa ajtón. Az ajtó kinyílt, majd anyámmal találtam szembe magam.
-Jeongguk!-mondta anyám, majd átölelt.
-Apád nincs itthon, még dolgozik-magyarázta anyám, majd beljebb engedett minket.
-Felmennék Sugaval a szobámba-mondtam, majd felrángattam barátom. A szoba ajtót úgyszint kulcsra zártam, majd neki estem ajkainak. Össze kulcsoltam lábaim derekánál, ő pedig neki nyomott a falnak. Ahogy a hangulat forrósodott, megéreztem Yoongi merevedését, amit egy apró sóhajjal kíséreltem.
-Jeongguk! Itt van apád-kiáltott fel anyám, mire Yoongi lerakott.
-Én fent maradok. Nem akarok merevedéssel lemenni.-mondta, majd egy gyors csók után lementem.
-Szia apa-mosolyogtam majd átöleltem.
-Jól meg nőttél! Yoongit hol hagytad?-mosolygott apa.
-Fent van. Kicsit, na jó nagyon álmos. Fárasztó napja volt-mondtam, mire apa fel indult. -Ne menj fel. Nem szereti ha alvás közbe zargatják-mondtam, mire apám furán nézett.
-Akkor te hogy mész fel?-kérdezte.
-Engem már megszokott. Sokszor idegelem ki az álmából-mosolyogtam, mire szüleim megrázták a fejüket mosolyogva.
-Akkor indulás fel!-mondta anyám, én pedig fel is mentem. Az ajtót bezártam magam után kulccsal, mire egy fél meztelen Yoongival találtam szembe magam.
-Folytatjuk?-nézett rám.
-Majd később...-mondtam, miközben nyakára csimpazkodtam két kezemmel.
-Felelősséteg kell válalnod azért amit tettél-nézett le merevedésére, mire én csak aprót kuncogtam. -Azt hiszed ilyen vicces?-nézett rám Suga, mire csak mosolyogva megráztam fejem.
-Van két szép kezed Yoongi-mondtam, miközben megfogtam kezeit.
-De az nem olyan...-mondta szomorkásan.
-Most ki kell bírnod-mondtam neki, mire ruháival elindult a fürdő felé. -Ne menj balra Suga. Jobbra van a fürdő-kiabàltam utánna, mire csak szemforgatva elindult jobbra. Kikapva farzsebemből telefonom kezdtem azt böngészni. Egy fél óra eltelhetett, mire Yoongi betoppant.
-Na drágám? Könnyìtettél magadon?-néztem nevetve barátomra.
-Ne hidd azt, hogy ez olyan vicces-mondta kicsit feszülten, mire oda mentem hozzá.
-Mi baj?-néztem barátomra.
-Nem tudom. Most jött ki rajtam az hogy a szüleim kidobtak.-mondta Yoongi.
-Istenem... ezért nem kell szarul lenni. Itt vagyok én. A családod-idéztem őt. Suga mosolyogva megcsókolt, majd megint a falnak lökött. -A-a semmi szex, vagy kielégìtés-mondtam neki, mire elengedett.
-Otthon viszont---
-Otthon viszont megkapod-vágtam szavába, mire csak elmosolyodott. -Gyere, menjünk ebédelni-le vánszorogtunk a rozoga fa lépcsőn, majd leültünk az asztalhoz.
-Remélem ízleni fog.-mondta anyám, mire bele kostoltunk főztjébe.
-És Yoongi. Mond csak, hány éves is vagy?-kérdezte apám.
-Huszon egy-mondta Yoongi, mire apám furán nézett rá.
-Van már barátnőd?-kérdezte meg apám.
-Nem nincs. És ha így folytatom nem is lesz-nevetett Yoongi, mire csak megráztam fejem.
-És Jeonggukkal mikor ismertétek meg egymást?-nézett ránk a két szülő.
-Talán három?-nézett rám Yoongi.
-Neem három éve Jinéket ismertük meg-feleltem.
-Akkor négy-nézett rám Yoongi. -De tizenhárom éves voltál? Nem hiszem. Jinéket csak két éve ismerjük szerintem.-mondta.
-Neeem, még együtt ünnepeltük a tizenharmadik szülinapom-emlékeztettem, mire egy olyan 'Ahh tényleg' fejet vágott.
-És tényleg!-mondta Yoongi.
-Na látod. Én viszont felmegyek, nem vagyok éhes.-mondtam anyukámnak, aki mosolyogva felengedett, Suga meg még lent maradt.

-Majd nem lebuktattalak-mondta Yoongi, miközben az ajtót kulcsra zárva befeküdt mellém.
-Na mi történt?-néztem rá.
-Hát, mondtam hogy nagyon szeretlek, de folytattam a mondatot, és azt mondtam nagyon jó haver vagy.-mondta Yoongi.
-Legalább kijavítottad magad.-mosolyogtam, miközben csak közelebb bújtam hozzá.
-Na de figyelj kicsim. Mivel itt nem csinálhatunk semmi extrémebb dolgot, ezért kicsit gondolkodtam. Van egy régi ismerősöm, aki a Jiyong névre hallgat. Na már most, egy tök jó hotelt vezet, és nagyon sikeres. Úgy gondoltam elviszlek oda, és életed legjobb estéjét fogod megkapni-mosolygott rám barátom, miközben engem ölelt.
-Ezt komolyan mondod?-néztem rá boldogan.
-Viccelődnék ilyennel-húzta fél mosolyra ajkait.
-Imádlak-mondtam, majd megcsókoltam és csípőjére ültem.
-Na na na. Most nem.-mondta, majd lerakott maga mellé.
-Tudod mit? Menjünk be a városba!-néztem rá.
-Menjünk-mondta, majd lementünk, és elis mentünk. Persze pénzt azért hoztunk.

[SZIASZTOK!💕 Egy kis ideje írom ezt a storyt, és valahogy elmegy ez a story egy olyan irányba, amit szerintem ti nem élveztek. Szeretném ha őszintén kifejtenétek véleményeteket, hiszen szeretném ha tetszene nektek is🐝]