Kiss me? -YoonKook FF.-

2/2(prn)

-Yoongi basszus-mondta Kook miközben a cuccaim pakoltam. Ahogy az anyja megígérte, elmegyünk egy hotelbe.
-Jól van na!-mondtam miközben ő odébb lökve engem pakolta el utolsó cuccaim, majd zipzározta össze a táskám. -Édesem, nyugi van-mondtam, majd megöleltem.
-Csak azt akarom hogy minden tökeletes legyen-mondta, miközben nyakamba akasztotta kezeit, én pedig dereka körül tartottam a kezeim.
-Semmi se tökéletes-mondtam, majd megcsókoltam, és nyakába fúrtam fejem. -Nem kell mindennek csodásnak lennie-mondtam, ő pedig csendesen simogatt hátamat.
-Tudom... De szeretném ha boldog lennél-magyarázta.
-Édesem, én boldog vagyok. Itt vagy nekem te. Meg a te családod.-mosolyogtam rá.
-Nagyon szeretlek-mondta.
-Én is téged kincsem-mondtam, majd egy szenvedélyes csókba invitáltam. Persze tovább nem mehettünk, hiszen így is megvárattuk a családot. Amint elváltunk, bezártuk a bőröndöket, és leindultunk a kocsihoz.
-Mehetünk?-kérdezte Kook apja, mire bólintottunk. Jungkook össze kulcsolta kezeink, és rádőlt vállamra.
-Álmos vagy?-kérdeztem meg lágy hangon, ami Kook anyját a hárafordulásra kényszerítette.
-Uhum-bólogatott aprót.
-Akkor aludj kincsem-mondtam, majd eegy utolsó puszit nyomtam ajkára, mire elaludt.

Az út közben én is elaludtam, viszont mikor már majdnem ott voltunk felkeltem.
-Kookie-Ébreszgettem barátom, hiszen a szülők javában csekkolnak be. Megunva a fáradozást, felkaptam Kookot menyasszony pózba, majd vártam amíg a család int, és be is mentünk. Az ő szobájuk aranyos kis szoba volt, volt benne konyha is. A mi szobánk is szép volt. Mind a kettő franciaágyas volt, ami nekem nagyon tetszett. Nem fogunk minden este ezeken a rozoga ágyakon aludni szerintem, nekem jobb dolgom van Kookkal. Kookot már rég leraktam az ágyra, majd egy cigit vettem elő.
-Yoongi mondtam hogy ne cigizz-mondta Jungkook, majd kivette kezemből és elnyomta.
-Melletted se lesznek nyugodt napjaim-mondtam, mire a Jungkook megrázta a fejét, majd átölelt. Idilli pillanat lett volna, ha Jungkook anyja nem ront be. Pedig annyi mindent csinálhattam volna a fiaddal.
-Fiúk, egyetek-rakta le a pizzát az asztalunkra majd ki is ment. Na végre kezelésbe vehetem. Lelöktem a fiút az ágyra, majd neki estem ajkainak. Levettem pólóinkat, és nadrágunkat, és csak egy boxerbe voltunk egymás előtt. Jungkook hirtelen fordított helyzetünkön, és én voltam alul. Felültem az ágyon, Jungkook pedig ölembe ülve csókolt, én pedig derekát simogattam. Egy idő után meguntam, hogy a merevedésemmel semmit se tesz, így felemelve őt derekánál vettem le az ő, majd saját boxerem. Rácsókoltam ajkaira, majd ahogy elváltunk ültettem rá merevedésemre, amit csak egy nyögéssel fogadott el. Belebújt mellkhasomba, és nagyokat lélegezve szólt hozzám.
-Sugahh.... Nhagy vhagyh-ahoz képest hogy volt már ilyen aktusunk többször is, most valahogy nem viselte jól.
-Minden rendbhen?-néztem barátomra, aki bólintott, majd fel-le kezdett tagomon lovagolni, amit mind a ketten nyögésekkel, morgásokkal fejeztünk ki. Jungkook egyre nagyobbakat nyögött, amiből rájöttem, hogy mindjárt elmegy.
-YOONGI-sikított Jungkook majd el ment, majd én is bele élveztem a kisebbe.
-Szheretlhek-lihegtem, majd lefeküdtünk egymás mellé. Olyan 10 perc múlva elnyomta Jungkookot az álom, így úgy gondoltam felhívom legjobb barátom. NamJoont.

-Szia Suga! Mizu?-kérdezte barátom.
-én... bűnösnek érzem magam-mondtam miközben Jungkookra néztem.
-Miért? Mi történt?-kérdezte értetlenül barátom.
-Megrontottam Jungkookot... Ez kiskorú megrontásának számít...-motyogtam. Erre gondolhattam volna amikor először lefeküdtünk.
-Mi?-kérdezte RM.
-Namjoon érts már meg! Lefeküdtem Jeon Jeonggukkal!-idegeskedtem, mire semmit nem hallottam a másik oldalról, csak azt hogy az ajtó kinyitódik.
-halo?-kérdezett bele a telefonba Jin.
-Suga vagyok...-mondtam szomorúan.
-Mesélj mi történt-mondta Jin, majd mesélni kezdtem.

Miután mindent elmeséltem, hogy összejöttünk, anyámék kidobtak, már gyereket tervezünk, és hogy többször is lefeküdtünk, a fiúk is megállpítottak, ez kiskorú megrontása.
-De semmi baj! Ameddig senkise tudja, addig tudunk várni Jungkook születésnapjáig-csatlakozott be Jhope is, Jungkook pedig még mindig melettem szuszogott.
-De addig még van egy évem...-szomorkodtam.
-Yoongi, értem hogy szereted, de egy évig senki nem tudhat meg semmit. Nem akarsz börtönbe jutni nem de?-kérdezte Namjoon.
-De a lefekvés...-kezdtem volna bele.
-lefeküdhettek. De nálunk semmi hangoskodás. Ott van rá Jungkook szobája. És senki nem tudhat róla-magyarázta Namjoon.
-Yoongi...-nézett fel rám álmosan barátom.
-Most leteszem Jungkook felébredt. Sziasztok-suttogtam, majd kinyomtam a hívást.
-Jungkook, tudod eszembe jutott valami-néztem barátomra.
-Na és mi az?- mosolygott rám.
-Előttem is volt ilyen aktusod. Onnan tudom, hogy amikor először voltunk együtt nem voltál olyan szűk... Kivel voltál?-kérdeztem érdeklődően, ő pedig lehajtotta fejét.

Izgatottan várom válaszát